Nem leányálom a kanadai Top Gun-képzés

"Minden hallgatójelölt büszkeségét sikerült eddig letörniük a kanadaiaknak" - mondta el az Indexnek egy neve elhallgatását kérő vadászpilóta, aki részt vett az NFTC-programban, amiben 2002 óta képeznek ki magyar katonákat Kanadában. A szerződéses katona szerint olyannyira nem fenékig tejfel a közel 23 hónapos kinntartózkodás, hogy nemcsak az újoncjelöltek, hanem az úgymond továbbképzésre kiutazott, MiG-29-esre már kiképzett pilóták is megszenvedik a kanadai drillt.

Kemény kiképzés

"Nagyon nem árt, ha a jelentkezőnek minimum középfokú angolja van" - fogalmazott a pilóta, aki szerint az a legjobb, ha felsőfokon beszélik a pilótaaspiránsok az angolt, ami nemcsak a tanítás, a mindennapi kommunikáció, de repülés szaknyelve is. A kikerülő jelöltek a kanadai program első fázisaként tíz hétig Reginaban csiszolhatják angol nyelvtudásukat.

A Kanadába kijutók közül egyáltalán nem lesz mindenki vadászpilóta, a III. fázisba csak azok kerülnek, "akik valóban alkalmasak a Hawk-ra, és látnak bennük a kanadaiak fantáziát, hogy a harcászati képzést végig tudják csinálni". Az a Moose Jaw-i bázison dől el, hogy ki repülhet sugárhajtású gépeken. Akikben a kanadai oktatók nem tapasztalnak kellő tehetséget, azok a turbólégcsavaros Harvard gépeken a kilenc helyett csak hét hónapot gyakorolnak, majd a Winnipeghez közeli Portage la Prairie-be kerülnek hathónapos helikopter átképzésre.

A vadászpilótáknak kiválogatott katonák kilenc hónapig repülnek a Harvardokon, majd ezután a Hawk gépeken töltött tíz kemény hónap (a Moose Jaw-i bázison hat, a Cold Lake-i bázison négy hónap) tesz pontot a kiképzés végére. Az NFTC program végén "felszabadultan térhet haza mindenki, de hogy mennyire, ezt csak azok tudhatják, akik onnan már hazajöttek".

Tandíjmentes

Mint azt előző cikkünkben is megírtuk, a képzés közben többen lemorzsolódnak, elsősorban még a szolnoki szakaszban. Van aki meggondolja magát és saját elhatározásból akar kiszállni, van aki orvosilag bizonyul mégiscsak alkalmatlannak, és előfordul az is, hogy repüléstechnikailag nem elég felkészült a jelölt. A szolnoki alapszakasz után pedig csak a legjobb tanulmányi eredményt elérők folytathatják a képzést a kanadai nemzetközi évfolyamon. A légierő elvileg mindenkinek biztosít elhelyezkedési lehetőséget, de aki nem akar maradni, az visszatérhet a civil életbe.

A 2001. évi XCV., a "Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról" szóló törvény 66. paragrafusa szerint, ha "a szolgálati viszony [...] az oktatási intézményben kötelező tanulmányi időnél rövidebb idő alatt szűnt meg, a tanulmányokhoz nyújtott támogatások közül az állomány volt tagja köteles megtéríteni a részére kifizetett juttatásokat, a természetbeni élelmezés értékét, valamint a megállapított, de meg nem fizetett tandíjnak, képzési költségnek azt a hányadát, amelyet a felsőoktatási intézményben a szociális és tanulmányi kedvezmények mellett is meg kellett volna fizetni". A 81. paragrafusban az áll, hogy a "magasabb beosztás betöltéséhez szükséges, egy évet meghaladó hazai, külföldi oktatási intézményben vagy iskolarendszeren kívüli oktatás vagy képzés folytatása céljából a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró az állomány tagjával tanulmányi szerződést köthet".

Az Index úgy tudja, hogy az NFTC-képzésbe bekerülőkkel a honvédség nem köt tanulmányi szerződést, így ha menet közben kiszáll valaki, annak nem kell az addig felmerült költségeket visszafizetnie. Ez részben azért van így, mert az NFTC-ben kupálódó pilóták képzése annyi pénzbe kerül, hogy az esetleg kibukó jelölt nagy valószínűséggel nem tudná visszafizetni. Másfelől a felvételi eljárás szigorú követelményeivel, a pszichikai alkalmasság vizsgálatával arra törekszik a légierő, hogy eleve kiszűrjék a kudarc esélyét és ne vegyenek fel olyan jelöltet, aki esetleg később meggondolhatja magát.

A képzés költségeiről és az esetleges visszafizetésről nem sikerült érdemi információkat szerezni a Honvédelmi Minisztériumtól. Érdeklődésünkre csupán azt a választ adták, hogy mivel államközi szerződésekről van szó, azok tartalma nem nyilvános, ezért nem mondhatnak konkrét összeget. Egyes becslések szerint a Kanadában tartózkodó tízegynéhány magyar katona kiképzési költsége, majdhogynem meghaladja a teljes hazai földi állományra fordított összeget.

Anyagi megbecsülés

A jelenleg L-39 Albatroszokat és MiG-29-eseket repülő pilóták keresete is kérdéses. A Magyar Hírlap egy évvel ezelőtti cikke szerint egy százados rangfokozatú majdani Gripen-pilóta adózás előtti jövedelme körülbelül kétszázezer forint lesz havonta. Az Index viszont legutóbb azt az információt kapta a honvédségtől, hogy ma egy készültséget adó magyar vadászpilóta a különféle juttatásokkal együtt körülbelül bruttó ötszázezer forintot keres havonta, az összeg elsősorban rendfokozattól és kiképzettségi szinttől függ.

A Kanadában végzett pilóta szerint a készültségadás és az ezzel járó bruttó ötszázer forint elég távoli álom, leghamarabb a következő évtizedben érhetik el a most végzett pilóták. Ráadásul akik civilként érkeznek az NFTC-be, azok nem hivatásosként, hanem szerződéses tisztként szolgálnak majd itthon tovább, és jogviszonyukból adódóan fizetésük még a bruttó kétszázat sem éri el jó pár évig.