További Belföld cikkek
- Sebestyén Balázs: Nagyon nagy a baj az országban, muszáj segítenünk
- Világelső lett a budapesti karácsonyi vásár
- Az interneten árulta a munkáltatója szerszámait egy karbantartó
- Fékhibát észleltek egy Budapestre érkező repülőnél, azonnal a helyszínre vonultak az illetékes szolgálatok
- Brutális katonai gépjárművek érkeznek Budapestre
A norvégok még ezt a hegyről leesett gépet is helyreállították - a Magyar Államvasutak Rt. pedig még a működőképeseket is szétvágatta... |
A MÁV ars poeticája szerint a vasútbarátoknak versenyre kell kelni a külföldi magánvasutakkal, ha meg akarják szerezni a kiszemelt járművet. A vasútbarátok azt sérelmezik, hogy a MÁV többszöri ígéretei ellenére sem akar működőképes NoHAB-ot eladni a rajongókat tömörítő alapítványnak, annak ellenére, hogy a civil szerveződés már súlyos százezreket költött a kérdéses mozdony felújítására.
Harc
|
Erre azonban a mai napig sem került sor, pedig az alapítvány már több mint egy éve bejelentette vásárlási szándékát az M61,010-es pályaszámú mozdonyra, a ,,Tízeskére" " - eleveníti fel a múltat Horváth. És hozzáteszi, ,,pedig az általunk elvégzett munkákkal és a rendelkezésünkre álló anyagiakkal együtt akár 20-25-ször annyit is hajlandóak lennénk megfizetni, mint amennyiért például a Dán Államvasutak a hozzánk hasonló norvég GM-Gruppen szervezetnek eladta két működőképes NoHAB-GM mozdonyát".
Elutasítások
Az alapítvány európai példákra hivatkozását, a MÁV Rt. vezérkara nem veszi figyelembe. A szervezők már egy megvalósíthatósági tanulmányt is letettek a MÁV asztalára, amelyben a mozdony tervezett non-profit, kifejezetten a magyar vasútbarátok számára, nosztalgia célú üzembeállítására, felújítására, tárolására és karbantartására adtak javaslatokat.
Ezt Kukely Márton és csapata gyakorlatilag válaszra sem méltatta - kommentálja a sikertelenséget Várkonyi Zoltán, az alapítvány másik alapítója, aki - elmondása szerint - már a '80-as évek végén is súlyos százezreket költött a közben legendássá vált Tizeskére. Az alapítvány látva a MÁV elzárkózását megkereste a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát is, de ezidáig nem kaptak választ. Horváth József, a MÁV Rt. Fenntartási és fejlesztési osztályának vezetője az Indexnek úgy nyilatkozott, hogy a MÁV nincs abban a helyzetben, hogy emberbaráti segítségnyújtást adjon. Sajnos minden fillére szükségünk van - mondta az osztályvezető, majd hozzátette: ,,mindenki előtt adott a lehetőség arra, hogy megvásárolja a gépeket".
Gyanús ügyletek I.
|
Az elmúlt év márciusában a MÁV még szétvágott egy - szintén megmenteni kívánt, de ,,nem eladó" 013-as - darabot, mondván: minden M61-es ócskavas, és ezért pusztulniuk kell. A MÁV vezetése azonban a halálosztás előtt irreális áron, 45 millió forintért ajánlott külföldi érdeklődőknek mozdonyt, de a vevők sokallták az árat. De nem ez volt az első eset, amikor a MÁV gyorsan váltott szempontokat.
Gyanús ügyletek II.
A MÁV-nál 1997-ben már jelentkezett egy dán vasúttársaság, amely szintén NoHAB-ot szeretett volna venni, de az 55 millió forintról szóló árajánlatra nem is válaszoltak. A MÁV később ugyanezt a - működőképes - mozdonyt 1,5 millió Ft-ért adta el a bontónak, ahol napok alatt szétkapták. Az elmúlt 5 évben 212 dízelmozdony és 16 gőzmozdony szétvágását rendelte el a MÁV. A vasúttársaság osztályvezetője ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy ,,minden esetben állapotfelmérés történt, és ezek után döntöttünk a további felhasználásról."
Egy korábbi döntés értelmében - a ,,kis sorozattól szabadulni kell" - az első M61-est 1987-ben selejtezték le. Ezután a sorozat tagjait érdemben már nem javították, annak ellenére, hogy nagyságrendekkel megbízhatóbban futottak, mint az M41-esek és az M62-esek. A MÁV a halálraítélt gépek filléres alkatrészek miatti meghibásodásait nem javította, hanem az akár működőképes mozdonyt is szétvágtak. Így tizenkét év alatt tizenhárom M61-est végeztek ki a bontómunkások.
Tapolcai Tízeske
Tízeske Fotó: Simon Péter |
A kezdetekkor felvállaltuk a bukás kockázatát, de nyugodt szívvel nézünk a tükörbe, mert mindent megtettünk - összegezte az elmúlt éveket Kemény Zsolt, az alapítvány harmadik alapítója. A szervezők komolyan kétségbe vonják, hogy a közhasznú tevékenységnek lehet-e valami haszna, és úgy tűnik a márciusi árverés után bizonytalanná válik az alapítvány sorsa. Nincs miért dolgozni.
|