Koronavírus adatok

2022. jan. 17.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Piroska
-3 °C
5 °C

Mindegy kivel, csak nem Gyurcsánnyal

2009.02.02. 13:19
Minden párt pontosan tudja, hogy a 2010-es eredményét jelentősen befolyásolja a júniusi EP-választás, de egyelőre nem látszik, hogy el tudnának szakadni az eddigi politikájuktól. Az MSZP-nek az a célja, hogy az emberek úgy érezzék, nem fontos a júniusi választás, a Fidesznek pedig továbbra is csak várnia kell. Olaszországban a baloldali pártok összefogtak Berlusconi ellen, de itthon is várható valami ilyesmi. Török Gábor elemez.

„A szocialisták 2006 óta a harmadik országos megmérettetésnek vágnak neki a vereség biztos tudatában, már politikai célokat sem mernek megfogalmazni. Választóik semmilyen gondolatmankót nem kapnak, hogy milyen terve lenne pártjuknak a valamikori győzelemre. Sem az erősödőnek tételezett szélsőséges jelenségekre, sem a Fidesz nyomasztó fölényére nincs válasza az MSZP-nek” – mondta az Indexnek Török Gábor a júniusi európai parlamenti választás esélyeiről szóló elemzésében.

A Vision Consulting vezetője úgy látja, miután a szocialisták látszólag lemondtak arról a törekvésről, hogy fordítsanak – vagyis feladták győzelmi stratégiájukat –, a Fidesz sincs változtatási kényszerben. Amíg ugyanis a szocialisták nem fognak paradigmatikus újításba, a Fidesz legfeljebb kampánytechnológiáját, mobilizációs eszközeit fejleszti.

Kevésbé világos a két kisebb párt helyzete. Török Gábor szerint az MDF feltehetően a korábbi üzeneteivel kampányol majd 2009-ben. Ez az üzenet szintén nélkülözi az innovativitást – ugyanakkor önmagában továbbra is népszerű. Sokkal talányosabb az SZDSZ pozíciója; valószínűnek látszik, hogy az SZDSZ valamilyen újrapozícionálás nélkül nem tud sikeresen kampányolni, ennek a törekvésnek azonban egyelőre a nyomait sem lehet felfedezni.

„Minden párt pontosan tudja, hogy 2010-es eredményét jelentősen befolyásolja a júniusi EP-választás” – mondta Török. Szerinte komoly Fidesz-győzelem válságreakciókat hívhat elő az MSZP-ben, míg a vártnál jobb szocialista szereplés visszaigazolás lehet a kormányfőnek. A két nagy párt szempontjából így a tavaly márciusi vizitdíjas népszavazáshoz hasonló jelentősége lehet a júniusi választás eredményének.

A túlélés a tét

Török Gábor szerint a júniusi eredményeknek még nagyobb a jelentősége a kisebb pártok, az MDF, az SZDSZ és a Jobbik szempontjából. Az MDF és az SZDSZ számára a túlélés a tét: ha nem kerülnek be az EP-be, az azonnali vezetési válságot jelenthet, miközben a pártelitek jelentős része 2010-es alternatív stratégiák lehetőségét keresheti. Ha meg is próbálják egy 2009-es bukás után a 2010-es önálló indulást, esélyeik minimálisak lesznek.

A Jobbiknak némileg kedvezőbb a kép: itt a siker jelenthet komoly, pozitív változást, míg az öt százalék alatti szereplés sem katasztrófa. A kis pártok pozíciója természetesen befolyásolja a nagyok 2010-es induló helyzetét is. „Így, összességében, az EP-választás a 2006-os országgyűlési választás óta legnagyobb téttel bíró politikai esemény lesz.”

Mire játszik az MSZP és a Fidesz?

Az elemző úgy látja, az MSZP két okból tehet úgy, mintha az EP-választás kevésbé lenne fontos, mint amennyire ténylegesen az. Egyrészt, az MSZP-nek érdeke a téteket csökkenteni, mert a borítékolható vereségnek ezáltal enyhébb következményei lehetnek a párt megítélésére. „Ha az MSZP képes elhitetni, hogy az EP-választás fontos jelzés ugyan a pártok támogatottságáról, de nincs komolyabb belpolitikai következménye, talán mérsékelheti a vereség súlyát. Másrészt, az MSZP a jelek szerint továbbra is meg van győződve arról, hogy a gazdasági válsághelyzettel kapcsolatos diskurzusból profitálhat. Az MSZP úgy ítéli meg, hogy kedvezőbb számára egy kompetencia-alapú vita, általa viszonylag kontrollált körülmények között, mint egy általánosabb, a kormány teljesítményét és a miniszterelnök személyének megítélését középpontba állító kampány. Márpedig a nagy, téttel bíró, országos kampányok általában ez utóbbiról szólnak.”

Török Gábor rámutatott, hogy a Fidesz politizálásában a kampány régóta inkább negatív, mint pozitív elem. „A Fidesz tényleges kampányait is sokkal inkább hajlamos konzultációknak, az emberekkel való beszélgetésnek nevezni, és mindez több puszta retorikánál. A Fidesz jelenleg a status quóban érdekelt” - mondta. Szerinte a párt célja, hogy a politikai helyzet alapvető változása nélkül érjen el minél jobb eredményt. Ráadásul a legnagyobb ellenzéki párt a kampánytechnikája – közvetlen elérés és mobilizáció – sokat fejlődött az utóbbi években, ami lehetővé teheti, hogy úgy kampányoljanak, hogy az a politikai napirenden alig-alig jelenjen meg.

A Fidesz nemcsak azért szorgalmazza folyamatosan a reklámköltések kontrollját, illetve tiltását, mert népszerű üzenet – hiszen aligha jelent politikailag annyi hasznot, amennyiszer a párt ezt felveti –, hanem mert a Fidesz minden korábbi kampánya gyengébb volt klasszikus reklámelemekben, és sikeresebb mobilizálásban és közvetlen elérésben.

Török Gábor szerint a mandátumok sorsa az MSZP-nek fontosabb, mint a Fidesznek. „Ha azzal számolunk, hogy valamelyik kisebb párt szerez egy mandátumot, akkor a 21 fennmaradó mandátumot – a mai helyzet alapján - reálisan 15-6, vagy 14-7 arányban oszthatják ki a két nagy párt között; a 16-5, illetve a 13-8 megosztás valószínűtlenebb, minden más lehetőség pedig szinte kizárt.”

Török Gábor szerint márpedig egy ilyen helyzetben a tét nagyobb az MSZP számára: az, hogy 6, vagy 7, netalán 8 mandátumot kap a párt, lélektanilag sokkal fontosabb, mint a Fidesznek az, hogy 14 vagy 15 mandátummal nyer. Mindebből adódóan egy olyan politikai időszak közeledik, amikor a felek magukban ugyan a kampányra koncentrálnak, az állampolgárok azonban továbbra is a napi politikai témákon keresztül találkozhatnak a pártok álláspontjával. 2009 első fele éppen ezért kevés meglepetést hozhat.

Olajfa nő?

Török Gábor már említette, hogy az EP-választás tétje a kisebb pártoknak nagyobb, mint a két nagy pártnak. „Könnyen előfordulhat azonban, hogy már június előtt kiderül: az MDF és az SZDSZ nem lesz képes venni az akadályt. Egy kampánynak számos szervezeti és erőforrás-feltétele van, amelyek híján a legzseniálisabb ötlettel sem tudják ezek a pártok megugrani az ötszázalékos lécet. Ha az SZDSZ nem tud a korábbiakhoz hasonló reklámkampányt folytatni, s ha az MDF nem tudja elterelni a figyelmet belső nehézségeiről, már tavasszal kiderülhet, hogy ezek a pártok esélytelenek júniusban.”

Szerinte ebben a helyzetben kerülhet elő a „Magyar Olajfa” modellnek nevezett elképzelés, ami hosszabb távon egyébként is része lehet a kormányzati gondolkodásnak. Török Gábor szerint a koncepció lényege, hogy az MSZP nem tartalmi megújulással, hanem retorikai, illetve a politikai márkával kapcsolatos innovációval próbálja újrapozícionálni magát.

Az eredeti Olajfa-modell Olaszországból származik, s lényege, hogy a korábbi, lejáratódott, rosszemlékű és széthúzó baloldal, balközép és baloldali liberális pártok korábbi identitásukat és nevüket háttérbe szorítva eljátszottak egy megújulást, amivel egy nagy, Berlusconi-ellenes szövetségbe tömörültek, s e szövetség vezetőjének a technokrata Prodit választották. Az Olajfa azért volt sikeres kezdeményezés, mert egy egyszerű név- és vezetőválasztással megszabadulhatott e szövetség a korábbi baloldali kormányok rossz emlékeitől, ráadásul erőt és megújulást is szimbolizálhatott azzal a Berlusconival szemben, akit az olasz választók már jól ismertek.

Az MSZP és az SZDSZ között számos ellentét húzódik, de Török szerint a hosszú közös kormányzás öröksége és a túlélési ösztön könnyen teremthet olyan helyzetet, amikor ez a két párt a közös cselekvésben látja a megoldást. Az elemző felhívta a figyelmet arra, hogy az értelmiségi és közgondolkodói rétegben a két párt holdudvara nagyban átfedi egymást. Az SZDSZ régóta küzd azzal a dilemmával, hogy vajon inkább erre a kapcsolatra építsen, és társutas politikát folytasson, vagy szakítson az MSZP-vel, ezzel vállalva a népszerűségvesztést egy fontos balliberális célcsoportban.

„Az SZDSZ elmúlt évtizedét ez a két irány egyszerre jellemezte, ám ha az SZDSZ olyan helyzetbe kerül, amikor önálló túlélését nem látja biztosítottnak, logikus lépés lehet a chartás megoldás elfogadása” - mondta. Szerinte más okokból, de az MDF is nyitott lehet egy ilyen kezdeményezésre, különösen, ha a párt egyébként ellehetetlenül.

„Ha a választáson a Fidesz – és a Jobbik – mellett egy egységes, a korábbi pártnevektől megszabadult, újszerűnek ható szövetség indul, az feltehetően komolyabb támogatottságra számíthat, mint az említett pártok külön-külön. Ez az Olajfa-koncepció természetesen új vezetést is kíván, ám ez lehet technokrata jellegű: egy ilyen koalíciót kis túlzással bárki vezethet, akit nem Gyurcsány Ferencnek hívnak.”

Török Gábor szerint szinte biztosra vehető, hogy ez a koncepció, mint gondolatkísérlet, előjön az EP-választás után, ha azon az SZDSZ és az MDF elbukik, de arra is van esély, hogy a kisebb pártok előbb eljutnak erre a felismerésre.



  • Vennék
  • Hírek