Kulcsfigurák, ma is kulcspozíciókban
Olajügyek II.
További Belföld cikkek
- A magyar Jason Stathamként emlegetik a rakományt testével védő férfit
- Még idén változtatna a kormány a rendőri igazoltatások szabályain
- Ismét fehérbe borulhat Magyarország egy része
- Nem tudta vezetni, ezért félbevágta a Suzukiját egy férfi Pápán
- Több magyar kormányszerv anyagai is fent lehetnek a dark weben a szakértő szerint
- Mielőtt belevágunk, vegyük át a legfontosabbakat:
- Az olajügyekkel foglalkozó sorozatunk első részében rövid áttekintést adtunk arról, hogy melyek voltak az olajbűnözés legfőbb állomásai.
- A szőke és pirosból szőkített olajból származó üzletelés után fehérgalléros bűnözéssé vált az olajozás. Látszólag szofisztikáltabbak lettek a módszerek, ám a háttérben elszámolási viták miatt autók robbantak és fegyverek ropogtak.
- A bő tíz éves fekete üzletelés nem jöhetett volna létre, ha nincsenek korrupt hivatalnokaink, és olyan jogszabályok melyek lehetőséget adtak a csalásokra.
Tettünk egy próbát, miként értékeli az APEH több év távlatából saját szerepét az olajügyek felderítésében, a költségvetést ért károk - legalább utólagos - csökkentésében. Az eredményt egy szóval összegezhetjük: szűkszavúan.
APEH-vezető, olajvállalkozó férjjel
Megkerestük Monostori Lajosnét, aki 1991 végétől az APEH ellenőrzési és hatósági főosztályvezetője, 1993. január 1-jétől 1998. augusztus 14-ig az APEH elnökhelyettese volt. Mindkét pozíciójában felügyelte az olajosok vám- és jövedéki ügyeinek ellenőrzését is.
Monostoriné férje, Monostori Lajos nevéhez üzemanyag-nagy- és -kiskereskedelemmel foglalkozó cégek egész csoportja köthető, abból az időből is, amikor felesége az adóhatóság vezető beosztású munkatársa volt. Monostori Lajos a ma is működő Agrex Bt.-ben tag, a Technoil Kft.-ben 1993-96 között, a Concordia Trans Kft.-ben 1995-97 között volt tulajdonos. Az Agrometál-cégcsoportban az Agrometál-Market Kft. foglalkozott üzemanyag-kereskedelemmel, emellett azonban még több hasonló nevű cégben volt Monostori Lajos vagy résztulajdonos, vagy ügyvezető. Utóbbi vállalkozások fémtartálygyártással, szivattyú- és kompresszorgyártással, illetve külkereskedelemmel is foglalkoztak.
Ezek ellen a cégek ellen információink szerint soha semmilyen eljárás nem folyt. Ugyanakkor Wilde György, a Magyar Ásványolaj-szövetség képviselője szerint e cégek egyike sem volt tagja a nagy olajvállalkozásokat tömörítő szövetségüknek.
További adatokat kértünk ezekről a cégekről az APEH-től és a VPOP-tól is, hogy megtudjuk: halmoztak-e fel köztartozást, vagy éltek-e halasztott vámfizetéssel, de az adó- és vámtitokra hivatkozva a szervezetek kikerülték a válaszadást.
A VPOP-tól azt kértük, hogy - több nagy cég mellett - a Monostori-féle cégek esetleges halasztott vámfizetési engedélyeinek másolatát bocsássák rendelkezésünkre, de ez eddig a törvényi kötelezettségre való figyelmeztetés ellenére sem történt meg.
Monostori Lajosné jelenleg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vezetőjeként a közpénzek egyik legfőbb őre. Több kérdést tettünk fel neki az olajos ügyek vizsgálatával kapcsolatban, de nem akart az Indexnek válaszolni. Így azt sem tudtuk meg, hogy nem tartotta-e APEH-es pozíciójával összeférhetetlennek férje üzleti tevékenységét.
Ugyanakkor levelet kaptunk Bánáti Jánostól, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökétől azzal, hogy Monostoriné megbízásából ő fog válaszolni kérdéseinkre. Bánáti aztán hatáskör hiányra és hivatali titokra hivatkozva megkerülte az érdemi válaszadást, viszont nyomatékkal felhívta figyelmünket a személyiségi jogok tiszteletben tartására.
Az APEH-nél is többször érdeklődtünk, hogy megtudjuk: az olajbűnözők mekkora kárt okoztak az államnak, és mennyire hatékonyan lépett föl ellenük az adóhatóság. Értékelhető választ egyszer sem kaptunk.
Az APEH harmadjára azt írta, hogy kérdéseink minősített adatokat firtatnak, de arra már nem érkezett válasz, hogy ki, mikor és milyen indokkal minősítette titkosnak azt, hogy az olajbűnözés mekkora adóbevétel kieséssel károsította meg az államot, abból mennyit szedtek be legalább utólag; ha pedig sem akkor, sem később nem szedték be a bűnözők adótartozását, akkor mi alapján mentesült az APEH ez alól kötelezettsége alól?
Az 1996-os APEH-évkönyv azt írja, hogy a Vám- és Pénzügyőrség által az importhoz kapcsolódóan kivetett fogyasztási és általános forgalmi adó ötszázmilliárd forintot tett ki. 1996-ban a nettó fogyasztásiadó-bevétel 221,1 milliárd forint volt, ami hét százalékkal kevesebb az akkori költségvetési előirányzatnál. A kiesést az évkönyv szerzői az olajipari és söripari termékek importja utáni befizetések elmaradásával magyarázták.
Felmerült az is, hogy a halasztott vámfizetési engedélyek kiadásához szükséges bankgaranciákat sem hajtotta be az APEH, noha azzal jelentősen lehetett volna csökkenteni a költségvetési hiányt, de semmit sem találtunk, ami arra utalt volna, hogy éltek ezzel a lehetőséggel. Az APEH erre is azt mondta, titkos adat.
A Fővárosi Főügyészségen azonban hosszas levelezés után rendelkezésünkre bocsátottak olyan iratokat, amelyekből kiderült néhány, jelentős adócsalást elkövető cég bankgaranciájának mértéke, és az azt biztosító bank neve is. Ezektől a bankoktól megkérdeztük, hogy az APEH érvényesítette-e a közpénz meg nem fizetése miatt a bankgaranciákat, de a választ most is megtagadták: banktitok. Jelen pillanatban szerkesztőségünk a "közérdekből nyilvános adat" fogalom jogi meghatározásán vitatkozik többek közt a CIB-bel és a Budapest Bankkal.
Megkérdeztük Pitti Zoltánt, az APEH 1994 és 1996 közt volt elnökét is. (1994 és 1996 között az APEH-nak mindent meg kellett tennie a költségvetési bevételek növeléséért, hisz az állam a csőd szélén állt, Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter csomagjára volt szükség, hogy kihúzza az országot a slamasztikából.) Pitti megerősítette, hogy jelentős kinnlevőségeik voltak az olajbűnözés miatt, bár szerinte 1996 után az ellenőrzés és a behajtás sokat javult. Pitti úgy fogalmazott, hogy az APEH "meghatározott mezsgyén mozgott" ezekben a kényes végrehajtási ügyekben, mert elég erős volt az állami érdekeltségű cégek szerepe; az olajos cégek mögött álló erők komoly hatalommal rendelkeztek.
Pitti sem adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy élt-e az APEH a halasztott vámfizetők bankgaranciájának lehívásával. Azt mondta, ha ezeket a bankgarancia-papírokat a VPOP munkatársai csatolták volna az APEH-nak eljuttatott aktákhoz, kollégái biztosan behajtották volna ezeket a pénzeket.
Monostori Lajos cégeinek ügyéről Pitti Zoltán úgy nyilatkozott, hogy ezen a téren őt is köti az adótitok, de egykori közvetlen munkatársát érintő ilyen vállalkozásokról nem tudott.
Az olajozás harmadik korszakát jogi nonszenszhelyzetek jellemzik. Kormányzati kérésre kétszer is módosították a Pénzügyminisztérium (PM) és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának (NGKM) közös, az olajüzlettel kapcsolatos rendeleteit, ami a VPOP Vámhírmondó című lapjának 2000-es 2. száma szerint a rendeletekben megbúvó szakmai hiányosságok befoltozása helyett jogellenes helyzeteket állított elő.
Draskovics, a szabályozó PM erős embere
Az olajügyekkel kapcsolatos kormányzati rendelkezések egyik legfőbb alakítója a PM volt. Arnold Mihály, a VPOP parancsnoka lapunknak adott interjújában Draskovics Tibort nevezte a szabályozás egyik kulcsfigurájának. A mostani tárca nélküli miniszter 1994-98 között a PM helyettes államtitkáraként valóban rálátott a jövedéki szabályozásra.
Megkerestük Draskovics Tibort, aki a hivataloktól eltérően nem tért ki kérdéseink konkrét megválaszolása elől. Azt írta, hogy a sorozatunk első részében ismertetett megbízhatósági igazolást feltételül szabó rendelet kiadásakor államtitkár volt, a rendelet szövegezésében nem vett részt, de irányának meghatározásában - a behozatalra vonatkozó szabályok zártabbá tételében, szigorításban- igen.
A halasztott vámfizetés lehetősége 1992-től létezett. Eszerint az importőrnek az elvámolástól számítva 15 napja volt a vámterhek megfizetésére, ha nem volt vámtartozása, ha előző évben minden vámfizetési kötelezettségét teljesítette, és ha a kérelmező cég számláját vezető pénzintézet kezességet vállalt a vám megfizetésére.
Ezeket az előírásokat a fiktív céges módszerrel rendre kijátszották. A VPOP adatai szerint 1994-95-ben egy év alatt sok tíz milliárdos köztartozások keletkeztek.
A meglehetősen hézagos jogszabályt 1993-ban egy újabb PM-NGKM-rendelettel megszigorították, és feltételül szabták a székhely és telephely megjelölését is. Ezt később a forgalmazók kérésére a PM visszavonta. A visszavonásról még a VPOP is csak a Magyar Közlönyből értesült.
A Szabó Iván és Békesi László pénzügyminiszterek közötti átmeneti időszakban, az ügyvezető kormány idején a VPOP belső utasítással próbálta szabályozni ezt a területet, és visszavonták az addig kiadott összes halasztott vámfizetési engedélyt. Aki jövedéki terméket akart behozni az országba, annak még a határnál ki kellett fizetnie a vámot.
A Horn-kormány megalakulása után azonban a PM és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) nem járult hozzá az intézkedés fenntartásához. 1994-ben újabb két rendeletet hoztak a halasztott vámfizetésről, ennek a megbízhatósági igazolásokra vonatkozó módosítása a rendőrség adatai szerint 1995 januárjától 1996 közepéig 6,5 milliárd forint adóhiányt okoztak az államnak.
Hatalmi szóval
Dunai Imre, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium volt államtitkára és Bártfai Béla, a pénzügyi tárca helyettes államtitkára egy, a vámvisszaélések megelőzése érdekében hozott utasítás visszavonására szólította fel Arnold Mihályt, a VPOP parancsnokát 1994-ben, a Q8 olajtársaságra kiszabott bírsággal kapcsolatban. A Q8 hajdúszoboszlói benzinkútjánál jövedéki engedély nélkül árultak üzemanyagot. Ezért - egyes forrásaink szerint valóban túlzó - összesen 83 millió forint bírságot szabtak ki a Kuwait Petróleum Magyarország Kft- re. A Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára ezt a döntést felülbírálta, és - mint a VPOP felettes szerve - utasította Arnold Mihályt, hogy tekintsen el a bírság kiszabásától. A VPOP ezután nem hajtotta be a 83 milliót, 100 ezer forint bírság megfizetésére kötelezte az olajtársaságot. A Legfőbb Ügyészség kivizsgálta az esetet, és törvényességi óvást jelentett be és kötelezte az olajtársaságot a bírság befizetésére.
Bártfai-levél
"A jövedéki termékeket forgalmazó vállalatok részére ... más vállalatokhoz hasonlóan biztosítani kell, hogy a jogszabályi lehetőségekkel élhessenek a halasztott fizetés tekintetében, ha az ott meghatározott feltételeket teljesítik. ... A halasztott vámfizetési engedély megadása természetesen lehetőség, azonban a már megadott kedvezmény egyoldalú visszavonása... jogilag aggályosank tekinthető" - írta Bártfai Béla, a PM volt helyettes államtitkára 1994 szeptember 7-én.
Dunai-levél
"Köszönettel vettem július 27-i tájékoztatását a halasztott vámfizetési rend megváltoztatásáról a jövedéki termékekkel kapcsolatosan. A költségvetési bevételek védelmét magam is igen fontosnak tartom, mégis úgy érzem, hogy az ilyen jellegű azonnali intézkedésekkel igazságtalanul sújtjuk a gazdasági élet korrektül működő szereplőit. Magyarország külföldi megítélésének is árt - véleményem szerint - ha indokolatlanul, előzetes bejelentés nélkül változtatunk jelentős gazdasági feltételeken" - írta Dunai Imre akkori államtitkár az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium fejlécével ellátott levelében Arnold Mihálynak 1994. augusztus 4-én.
A PM és az IKM 1994 decemberében újabb rendelettel próbált szigorítani: szakmai szövetség megbízhatósági igazolásához kötötték a halasztott vámfizetési engedély kiadását.
Ez azonban hamar látszatintézkedéssé vált. Bár a VPOP jelezte, hogy a módosítás rossz, mert a magyar jog a megbízhatósági igazolás intézményét nem ismeri, ráadásul az a két társadalmi szervezet - Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamara (MOKK) -,amelynek a támogató levelek kiadása volt az egyik feladata, nincs bejegyezve, a PM mégis ragaszkodott a megbízhatósági igazolásokhoz.
A PM akkori vám- és jövedéki főosztályának vezetője, Beszteri Sára azonban másként emlékszik, bár hangsúlyozta, hogy tizenkét év távlatából homályosak az emlékei. Szerinte a VPOP csak akkor szólt, ha valami neki volt fontos, viszont a saját restanciáikat hermetikusan elzárták a felettes szerv elől. A MOKK-ra Beszteri nem is emlékezett. Azt a kérdést azonban felvetette, hogy ha a halasztott kérelemhez olyan szervezet ad igazolást, amely nincs bejegyezve, miért adja ki az engedélyt a VPOP?
Utóbbi kérdést feltettük a Vám-és Pénzügyőrségnek, de megint csak nem örvendeztették meg szerkesztőségünket hivatalos válaszukkal. A már nyugdíjas Arnold Mihály viszont úgy emlékezett, hogy ő a PM-ből kapott szigorú utasítást arra, hogy másfél éven át együttműködjék a be nem jegyzett MOKK-kal.
Különös, hogy a PM sokadik MOKK-kal kapcsolatos levelében is azt válaszolta, hogy nem ismer ilyen szervezetet. A Fővárosi Bíróságon lajstromszáma van a Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamarának: 1994. december 28-án nyújtottak be bejegyzési kérelmet. Az alapítókat a bíróság hiánypótlásra kötelezte, aminek nem tettek eleget, így 1995. február 13-án elutasították a szervezet bejegyzését.
Ezt az aktát a Fővárosi Bíróságon nem nézhettük meg, mert állítólag a be nem jegyzett szervezetek iratanyaga nem nyilvános. Azt azonban a Fővárosi Bíróság Alapítványi Irodáján nem tudták megmondani, melyik törvény írja ezt elő. Szerencsére a Fővárosi Főügyészségen belebotlottunk egy rendőrségi iratba, amely segített eljutni a MOKK elnökéhez.
Vadászruhás belügyes
A kisebb-nagyobb kanyarokkal megtalált MOKK-elnök, Gombó László azt mondta, hogy a megbízhatósági igazolásokat az ő tudta nélkül a kamara azóta elhunyt alelnöke, Simon Péter adta ki a MOKK nevében. A kapcsolatot is Simon tartotta a VPOP-val és a BM-mel.
Gombó szerint Simon Péter ajánlotta őt a Horn-kormánynak a kamara elnöki posztjára. Gombó a felkéréssel kapcsolatban elmondta, hogy Budapesttől negyven kilométerre találkozott egy vadászruhás belügyessel, aki arra kérte, hogy hozzon létre egy, az akkoriban meglehetősen sokrétegű olajszakmát kézben tartó szakmai szervezetet. Ennek érdekében Gombó Hegyeshalomban, egy elegáns hotelben megszervezett egy találkozót a kamara megalapítására. Itt összejött annak a tizenöt-húsz, ma már nem létező cégnek a képviselője, amelyek a szervezetben képviseltették volna magukat.
A bejegyzés azonban nem jöhetett létre, mert azt megtámadta az Országos Iparkamara. Igaz, ez a hatóságokat nem zavarta, hisz a halasztott vámfizetési engedélyekhez elfogadták a MOKK megbízhatósági igazolásait. Gombóék a MOKK után hozták létre - a volt elnök szerint a VPOP kérésére - a Magyar Olajipari Vállalkozók Érdekképviseleti Szövetségét, hogy a náluk jelentkező megbízható vállalkozók kiszűrhessék a kevésbé megbízhatókat. Ez az 1995. szeptember 20-án bejegyzett szövetség sem élt sokáig, néhány hónappal később egy törvénymódosítás megszüntette.
SZ&Ro Kft. és Köszönöm, Lilla
Az SZ&Ro Kf. 6 millió 208 ezer 500 liter olajat hozott be, ami után egy fillér közterhet sem fizetett. Kerestük a cég egykori tulajdonosát Rozsnyói Bélát, de egyszer sem vette fel mobiltelefonját. A Sukhran Lilla Kft. (a sukhran arabul köszönömöt jelent) volt a legnagyobb játékos az olajbizottságnak felsorolt 13 cég vámhalasztással nyerészkedők közül. 1995-ben 47,3 millió forint készletezési díjjal tartozott a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek. A KKKSZ kasszájába minden liter behozott olaj után 1,14 Ft-ot kellett volna befizetni. Vagyis felszorozva ez 41,4 millió liter gázolaj importját jelentette. A 20 forint körüli áron behozott gázolaj minden literjén akár 60 forintot is lehetett keresni, mivel a kutaknál ekkor már 80 forint volt a gázolaj ára. A haszon ennél az egy cégnél több mint 2,5 milliárd forint volt. A Sukhran Lilla hivatalos tulajdonosai közt a szír Ibrahim Raslan mellett szerepel Kenedi Tibor és egy testvérpár, Dékány István és Lilla. Kettejük édesapja az az id. Dékány István, aki szeszesital és fémtartályok gyártása mellett beszállt az olajüzletbe is az üzemanyag kiskereskedelemmel foglalkozó Qualitus Kft.-n keresztül, melynek 1993 októberétől 1994 márciusáig résztulajdonosa volt. Dékány István jelenleg az Energol-ügy egyik mellékszálának (Sarnyai Roland és 18 társa: adócsalás) XIII. rendű gyanúsítottja, Ferencsik Attila -alias Brazil- XIV. és Drobilich Gábor XV. rendű vádlottak előtt. Polt Péter legfőbb ügyész bizonyítottság hiányában, elévülés miatt, illetve mert a bűncselekmény adott időben nem volt bűncselekmény, az eljárásokat megszüntette a Sukhran Lilla., az Sz and Ro., és más, a halasztott fizetéssel élő cégeknél. Úgy, mint a B and M., a Kártya., a Szolinex és a Stoller-Oil Kft.-esetében.
A jog szerint a dolog úgy áll, hogy aki a MOKK-tól kapta az igazolást, az csempészetet követett el. Ez a behozott áru értékétől függően 2-8 év szabadságvesztéssel volt büntethető. Információink szerint azonban emiatt még egy olajos sem ütötte meg a bokáját.
Az ügyészségen a kezünkbe került az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóság Vizsgálati Főosztályának munkatársa által készített, egy 1996-os ügyszámú büntetőeljáráshoz kapcsolódó összefoglaló jelentés. Ebben az áll, hogy a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata feljelentést tett a IX. kerületi ügyészségen Gombó László MOKK-elnök és Sz. L-né. ellen közokirat-hamisítás alapos gyanúja miatt, mert a be nem jegyzett kamara nevében olyan igazolásokat adtak gazdálkodó szervezeteknek, amilyenek kiállítására nem voltak jogosultak.
Ugyanebben az ügyészség által utólag belső munkaanyagnak mondott okiratban szó esik arról is, hogy a halasztott engedélyek csak azoknak a gazdálkodó szervezeteknek voltak kiadhatók, amelyek rendelkeztek az IKM-től kapott importengedéllyel. Ez belkereskedelmi regisztrációhoz volt kötve. Mivel ezzel nem rendelkező cégek is kaptak importengedélyt, a rendőrség szerint felmerült a hivatali visszaélés lehetősége.
Emiatt az IKM engedélyezési főosztályának helyettes vezetőjét, valamint az osztály egyik előadóját kihallgatta a rendőrség. A kihallgatott előadóról az is kiderült, hogy az egyik importőrcég vezetője az ügyintézés felgyorsítása érdekében megajándékozta egy könyvvel és egy sörcsappal.
A Fővárosi Főügyészség által rendelkezésünkre bocsátott iratok szerint a rendőrségi jelentés alapossága ellenére csak a könyv és a sörcsap esetleges vesztegetési ügyéből lett bírósági eljárás. (Az ajándékot elfogadó ügyintézőt végül felmentették.) A MOKK és a MOVÉSZ elszámoltatásáról nem láttunk egyetlen papírt sem.
Kaufmann-né, az importengedélyek nagyasszonya
Még a kezdet kezdetén megkerestük a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, hogy mondják meg, jogelőd szervüknek melyik osztálya adta ki az olajbehozatali engedélyeket, és annak ki volt a vezetője. Úgy tűnt, hogy fogalmuk sincs.
Először azt a válaszolták, hogy közelebbit nem tudnak, minthogy az illetékes osztály illetékese. Aztán hivatalos levélben mégis elküldték, hogy a NGKM Engedélyezési Főosztálya foglalkozott ezzel, az osztályt pedig Kaufmann-né Szirmai Katalin vezette.
Kaufmann-né jelenleg a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal első embere, főigazgatóként ő vezeti a Haditechnikai és Exportellenőrzési Hatóságot, a Kereskedelmi és Piacfelügyeleti Hatóságot, valamint a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hatóságot is.
Interjútkérésünket Kaufmann-né azzal hárította el, hogy a kérdéses időszakban a külkereskedelmi engedélyezés az NGKM hatásköre volt. Mikor válaszlevelünkben felhívtuk a figyelmét, hogy ő vezette azt a főosztályt is, rövid válasz érkezett: nem kíván interjút adni.
Így nem sikerült megtudnunk, hogy mi alapján szerezhetett valaki jogot olajtermékek importjára, felmerült-e a visszaéléseket látva a szigorítás lehetősége, vagy mi volt az oka annak, hogy az ügyintéző kolleginának bíróság elé kellett állnia egy könyv és egy sörcsap miatt, míg a belkereskedelmi regisztráció nélkül is importengedélyt kapó cégek miatt nem kerestek felelősöket.
A következő részben
Sorozatunk következő részében bemutatjuk a nagy olajos cégeket, hogy kik álltak mögöttük, kik jelentették a politikai kapcsolatokat.