Ügynöksportolók is jelentettek az olimpiákról

Állambiztonság és olimpia 1956-1988. Ezzel a címmel jelent meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a L’Harmattan Kiadó közös kötete Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf és Takács Tibor szerkesztésében. Az alábbiakban a könyv alapján villantunk fel egy-egy, az állambiztonság szempontjából érdekes történetet a szóban forgó harminckét év nyári olimpiáiról.

A témában a közvéleményt egyik leginkább foglalkoztató kérdés lehet: jelentettek-e sportolók az olimpiákról? Hogy jelentettek, azt tudjuk, ha máshonnan nem, hát a Nemere fedőnevű ügynök lebukásáról, aki nem más volt, mint Novák Dezső olimpiai bajnok labdarúgó. A most bemutatott kötetben is szerepelnek az állambiztonságnak dolgozó sportolók, igaz, csak fedőnévvel. Ez a szerkesztők döntése volt, a törvény alapján joguk lett volna neveket is közölni. Mint elmondták: nem akarták, hogy a nagy leleplezés legyen a könyv egyetlen visszhangja.

Talán hamarosan kiderül, ki volt a vívó Somogyvári, a halasi vízipólós, a kajakos vagy kenus Pék vagy a Dezső nevű labdarúgó. Ami biztosnak tűnik: minden sportágban akadt ügynök, ha nem is feltétlenül sportoló.

Az 1956-os, a forradalom árnyékában megrendezett melbourne-i olimpiáról, illetve az azt követő amerikai túráról éppen a vívó Somogyvári számol nagyon lelkiismeretesen. Amikor a csapat elrepült az olimpiára, még úgy tűnt, győzhet a forradalom, a szétesett államvédelmisek nem is kísérték el a magyar csapatot. A küldöttség kint értesült a szovjet beavatkozásról.

A kötetben szerepel egy jelentés arról, hogy Szepesi György szolgálataira a kádárista Magyar Rádió vezetése nem tartott igényt. Hogy miért, az kissé rejtélyes, ugyanis Szepesi – mint az a könyvben is szerepel – október 24-i rádióbeszédében a sportolók nevében a rend helyreállítására buzdított, miközben a sportolók ilyen felhatalmazást nem adtak neki. Jellemző, hogy a Prágából elrepült magyar küldöttség (a forradalmi helyzet miatt busszal utaztak a csehszlovák fővárosba) ki akarta közösíteni.

Az 1960-as római olimpiáról írt jelentésekben nagy gondot fordítottak a sportolók megbízhatóságára, mindenekelőtt a disszidálási hajlandóságukra. A sportolók hangulata pocsék volt – jellemző, hogy hat aranyérmet nyertünk, ami akkoriban igen kevés volt - többen disszidáltak.

Mint az egyik jelentés megállapítja: „Az olimpiai játékok idejére számos, a nyugati hírszerző szervek szolgálatában álló ügynök utazott Rómába, magyar sportküldöttség és a Magyarországról kiutazott magánszemélyek megközelítése és feldolgozása céljából. (…) Tevékenységük sikerét megkönnyítette – többen disszidáltak –, hogy a magyar delegáció körében nem volt kielégítő a fegyelem. A sportolók – mivel nem gondoskodtak megfelelő közös programról – egyedül jártak a városban, s így könnyebben találtak sebezhető felületeket. (…) A játékok idejére létrehoztak egy úgynevezett „Antikommunista olimpiai központot”, melynek ügynökei főként disszidáltatásokkal foglalkoztak.”

Az 1964-es tokiói olimpia mítoszromboló dokumentumai is bekerültek a kötetbe. A magyar pólósok 150 dollárt dobtak össze az olaszoknak, hogy ne feküdjenek le a jugoszlávoknak, és így legyen esélyünk az olimpiai győzelemre.

A délszlávok végül csak 2:1-re győztek, az összedobott pénzt a bundáról értesült magyar sportvezetés visszaadta a csapattagoknak. A döntőben a jugoszlávok ellen az osztrák bíró segítsége kellett – felesége magyar volt –, így nemcsak az emberfeletti küzdeni tudás miatt egyenlítettek a pólósok 0:3-ról.

Az 1968-as mexikóvárosi olimpia állambiztonsági szempontból a futballista Varga Zoltán disszidálásáról emlékezetes. Nemere ügynök sajnálkozva jegyzi meg: „Ez az esemény az egész csapatra nagyon rossz hatással volt, hisz a mérkőzések előtt két nappal történt. Ez a mérkőzéseken is megmutatkozott – a játékban. A ferencvárosi játékosokat külön letörte, hisz klubtársuk volt és a hazai bajnokság szép hajrájában hagyta cserben a játékos a társait. [Nemere, azaz Novák Dezső is az FTC játékosa volt.] Természetesen mindenki elítéli a viselkedését, illetve a távozását.”

Az állambiztonság pedig éber volt a csapat összeállításakor: kérésükre maradt ki a keretből Szucsányi András labdarúgó.

Az 1972-es müncheni olimpián nem mindennapi kihívással kellett szembenéznie az állambiztonságnak, mivel München nemcsak az olimpia házigazdája, hanem a Szabad Európa Rádió (SZER) székhelye is volt. Idézet a Politikai Bizottság tagjainak megküldött jelentésből: „Balogh Tiborné SZER-alkalmazott feladatul kapta, hogy mérje fel a magyar sportdelegáció tagjainak hovatartozását. Ennek megfelelően keresi, hogy a jelenlévő delegáció tagjai közül kik az elhárítás munkatársai.”

Az 1976-os montreali olimpiára való felkészülést zavarta meg egy, a magyar küldöttséget szállító repülőgép elleni merénylet terve. „1976. június 18-án a MALÉV frankfurti képviseletének repülőtéri irodáját felkereste Martin Hübner, a Pan-Am légitársaság biztonsági szolgálatának vezetője – áll a Belügyminisztérium tájékoztató jelentésében. – Elmondta, hogy tudomása szerint a magyar olimpiai csapat a Pan-Am különgépével repül Montrealba. Montrealból viszont azt a hírt kapta, hogy a csapat és az azt szállító gép ellen Budapesten merényletet terveznek.”

A nagy nyugati országok többsége által bojkottált 1980-as moszkvai olimpia előtt Kádár János megütközött a csapatot kísérő BM-alkalmazottak magas számán, hiszen disszidálásoktól, vagy a SZER-alkalmazottaktól itt nem kellett tartani: „A belügyből több kell, mint Montrealba?” – kérdezte. Mint kiderült, a fokozott éberséget a provokációtól tartó Moszkva igényelte.

Paradox módon a legtöbb állambiztonsági jelentés éppen azzal az olimpiával, az 1984-es Los Angeles-ivel foglalkozik, amelyikre végül nem utazhatott ki a magyar csapat. A döntés miatt a sportolók és a közvélemény körében is óriási volt a felháborodás.

A május eleji döntés után sorozatban olvashatók ilyen, és ehhez hasonló hírek tiltakozásokról a III. Főcsoportfőnökség napi operatív információs jelentéseiben: „Nem ellenőrzött lakossági bejelentések szerint olyan hírek terjedtek el, hogy egyetemi hallgatók f. hó. 22-én – a SOTE hallgatóinak kezdeményezésére – az olimpiai részvétel melletti szimpátiatüntetésre készülnek.” „A hazánkban tanuló külföldi diákok körében is beszédtéma az olimpiai részvétel kérdése. Általában elmarasztalják a Szovjetuniót és mindazon országokat, amelyek nem indítják csapataikat a játékokon.” „Ismeretlen személy f. hó 17-én délután Székesfehérvárott egy 10,5x15 cm nagyságú papírt helyezett egy parkoló személygépkocsi szélvédőüvegére. Az írógéppel készített röplapon a következő szöveg állt: Los Angeles ’84. A talpnyaló kommunista vezetők már undorító politikájuknak a sportot is felhasználták. A demagóg propagandájukkal már sok embert megtévesztettek, de már nem lehet tűrni a demokrácia földbe tiprásának ilyen mértékét.”

Az 1988-as szöuli olimpia előkészületeit a papíron baráti Észak-Korea zavarta meg leginkább. Phenjan bojkottálta a játékokat és erre akarta rábírni a szocialista tömb tagjait. Miután kudarcba fulladt az észak-déli közös olimpia, Észak-Korea ellenolimpián akarta megmutatni erejét. „Phenjanban akkreditált szovjet és kínai diplomaták fegyveres koreai akció veszélyétől tartanak az olimpiai játékok megrendezésének idején, ami szerintük beláthatatlan következményekkel járna a KNDK nemzetközi megítélésében” – áll a III. Főcsoportfőnökség egyik operatív információs jelentésében.

Közben Dél-Korea is nyomást gyakorolt Magyarországra: „A Magyar Hitelbank igazgatója Dél-Koreában járt – áll a III/II-es Csoportfőnökség egyik jelentésében –, ahol ajánlatot kapott korszerű magyarországi mikroelektronikai elemgyártáshoz szükséges technológiai berendezések szállítására. Az ajánlatot olyan feltételekhez kötötték, hogy Magyarország vegyen részt az olimpiai játékokon akkor is, ha a Szovjetunió távol marad.”

Az olimpián végül részt vettük, de a rendszerváltás még váratott magára. A kötet végén szerepel egy fénykép a napi információs jelentések mutatókartonjáról, ahová gondosan felvezették az 1992-es barcelonai olimpiát is. 1990 januárjáig, a III. Főcsoportfőnökség megszűnéséig, napi operatív információs jelentés erről az olimpiáról már nem készült.