Vödörben utaznak a szabadság, a szerelem felé

Ha ő szexelni akar, én segítek neki. Eléggé kicsi, eléggé csúszós, alapesetben nem nyúlnék hozzá, de nem tartom tisztességesnek, hogy elpusztuljon a szaporodáshoz vezető úton. A szaporodás útjában most egy főút áll, a 311-es, ami Nagykátát és Ceglédet köti össze, Farmos községen keresztül. Barna ásóbékát mentünk a vonulási időszak első napjaiban. Meglehetősen keveset.

Reggel fél kilenc van Farmoson, a süni-csoportos és a méhecske-csoportos óvodásokkal, valamint egy kecskeméti és egy szentesi iskoláscsoporttal barna ásóbékákat kísérünk a telelőhelyükről a szaporodóhelyükre. A két helyszín a forgalmas 311-es út két különböző oldalán helyezkedik el. Az egyiken elég laza ahhoz a talaj, hogy az ásóbéka még a tél beállta előtt hátsó lábaival mélyen beáshassa magát a földbe, a másikon pedig ott a nádas, ami ásóbéka szemmel nézve a legkiválóbb párosodó élőhely.

Farmoson öt éve segítenek a békáknak a tavaszi szaporodási időszak kezdetén átkelni az úton, ma Vidra Tamás, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre a gyerekek kíséretében kézzel szedegeti azokat a békákat, amelyek az éjszakai vonulás közben a vödörcsapdába potyogtak.

Békahorror

A nagyjából százezer egyedes farmosi barnaásóbéka-populáció kora tavaszi éjszakákon ugyanis elindul a nádas felé, a baj csak az, hogy a vizes terület felé vezető utat keresztezi az autóút. Márpedig, ha a béka összetalálkozik az autóval, tuti, hogy az autó kerül ki győztesen a küzdelemből. Mivel a profi megoldást jelentő békaalagutas rendszer túl drága, a farmosi békamentők kézzel és vödörrel dolgoznak. A békák vonulási útjába telepített terelőkerítéssel megakadályozzák, hogy véres, a szemtanúk szerint élénk hússzagú, kilapított békaszőnyeg alakuljon ki az aszfalton, egy autó ugyanis több száz béka széttrancsírozására képes. Pár évvel ezelőtt ezen az útszakaszon a vonulás időszakát jelentő pár hétben volt olyan éjszaka, hogy több tízezer béka lelte szörnyű halálát az autókerekek alatt.

„Múlt évben is, amikor a békamentő kerítés felállításával elkéstünk és lemaradtunk a vonulás első napjáról, reggelre körülbelül nyolcezer béka pusztult el az úton. Erre minden természetbarátnak összeszorul a szíve” – idézi a tömeghalál látványával kapcsolatos emlékeit Vidra Tamás.

A békamentés módszertana sokrétű. Magyarországon elsősorban barna varangyokat, erdei békákat, kecskebékákat mentenek, Farmoson azonban a barna ásóbéka átkelését segítik. Itt a legforgalmasabb békavonulású úton másfél kilométer hosszúságban mozgatható fóliakerítést állítottak a természetvédők, aminek a lábához húsz méterenként földbe vájtak egy vödröt. „A barna ásóbéka nem képes nagy ugrásokra és tapadókorong sincs a lábán, mint a levelibékának, ezért amikor elindul a túloldali nádas felé, útját állja a terelőfólia, nem tud rajta átmászni. Amikor elindul a kerítés mentén jobbra vagy balra, beleesik valamelyik vödörbe” – magyarázza a mentés folyamatát Vidra Tamás.

Csurig béka

A barna ásóbéka éjszaka vonul, a természetvédő pedig reggel, mégpedig azért, hogy átsegítse a békával csurig töltött vödröket a nádasba. Egy-egy aktívabb napon nyolc-tízezer béka is tömörül a vödrökben, ma ennél jóval kevesebb, mert volt egy kisebb fagy az éjjel, attól pedig nem szaporodni támad kedve a békának, hanem tovább szeretne pihenni a föld alatt.

A vödörben lévő békákat reggelig számos veszély fenyegeti, tavaly például ideszoktak a siklók, és körbejártak a vödrökben, békalakomára. Egyszer pedig egy patkány fulladt közéjük, lakmározni indult, de annyi béka mocorgott a vödörben, hogy szépen lassan maguk alá temették a rágcsálót. Ma úgy tűnik, a békákat még a jó szándékú óvodások is veszélyeztetik, olyan lelkesedéssel veszik körül a földbeásott, békamentő vödröket, hogy kis híján fejjel landolnak az alján. A fóliakerítés is megjárja, néhány helyen lehajlik az apró óvodások testsúlya alatt, de végül semmilyen katasztrófa sem történik. Az összes kétéltű a vödörbe kerül, csak egy pusztul el az egyik apró cipő alatt.

Ma reggel nincs sok ezer béka, csak pár tucat van, de ennek a pár tucat békának a szabadsága is boldogsággal tölti el a megjelenteket. 2008-ban hatvanegyezer, 2009-ben hatvanötezer békát mentettek meg a vödrös módszerrel, amely azonban csak olyan helyeken működik, ahol a kétéltűek koncentráltan, nagy tömegben próbálnak átjutni az úttesten. A kétéltűek mentésének aktív formája lehet a peték és lárvák összegyűjtése és biztonságos víztérbe szállítása is - ez akkor szükséges, amikor leívott békák, olyan időszakos vizekben szaporodnak, amelyek a lárvák kifejlődése előtt kiszáradnak. A legalkalmasabb megoldás pedig az utak alá épített békaalagút, akkor ugyanis nem kell vödörrel hurcolni a kétéltűeket.

Az alagút az igazi

Vidra Tamás becslése szerint erre a szakaszra 150 millió forintba kerülne a főút két oldalán kialakított fix terelőkerítéssel és alagutakkal felszerelt békaátjáró rendszer: már pályáztak is Európai Uniós forrásokra. „Ha összeszámoljuk az évente megmentett 65 ezer, darabonként kétezer forint eszmei értékű békát, akkor kiderül, egy év alatt megtérülhet a zöld befektetés” - mondja. A kétéltűek szerencsére ragaszkodnak a vonulási útvonalaikhoz, ezért ha azokhoz tervezik az alagutakat, akkor a békák maguktól, biztonságban ugrálnak a főút túloldalára, onnan pedig egy-két óta leforgása alatt a háromszáz méterre lévő nádashoz.

A Fertő-tó partján, a Hont községhez közeli kettes útnál, és az új autópályákon van már példa EU-konform, alagutas békaátjáróra, megítélésük azonban vitatott. „Vannak olyan rendszerek, amelyek jól működnek, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban telepített átjáró például hibátlanul működik, de sok hibával találkoztunk” – mondta az InfoRádió Zöldjelző című adásában Vági Balázs zoológus. A szakember arra is kitért, hogy mivel Magyarországon minden kétéltű és hüllő védett állat, most már törvény írja elő a békaalagút építését az új útszakaszoknál. Az építtetők azonban ezeket gyakran nem megfelelően készítik el, nem vizsgálják a békák tényleges vonulási útvonalát, túl szűkre és sötétre építik az átjárókat. „Több helyen nincs is akkora kétéltűállomány, ami ezt a költséges infrastruktúrát kihasználná” - fogalmazott.

A farmosi ásóbékák az alagutakról mit sem sejtve egyelőre vödörben utaznak a szaporodás felé. A terelőkerítés végén kétéltűekkel felpakolva, biztonságban átkelünk a főúton, a nádashoz ballagunk, és a vízparton szabadon engedünk pár tucat békát. Tizenötöt félrerakunk délutánra, ők visszakerülnek az út túloldalán lévő vödrökbe, hogy a délutáni békamentő iskolás csoportnak is maradjon az ínséges napon néhány menthető egyed. A szerencsésebbek  kisebb tétovázás után boldogan a víz felé veszik az irányt.