Erzsébet 1207-ben született valószínűleg Sárospatakon II. András magyar király és merániai Gertrúd harmadik gyermekeként, és már négyévesen a türingiai őrgrófságba került az ifjú örökös jegyeseként. Leendő férje azonban 9 éves korában meghalt, így módosítva az eredeti elhatározást annak öccsével házasították össze 13 évesen. 20 éves korában megözvegyült, férje után három gyereke maradt.
A korabeli beszámolók szerint Wartburgban már korán feltűnést keltett vallási és jótékonykodási buzgalma, sőt a rokonság körében ellenséges hangulatot váltott ki, hogy éhinség idején kifosztva a várat szétosztogatta a felhalmozott élelmiszereket. A VII. kerületi Rózsák tere - ahol Szent Erzsébet templom áll - nevében éppen a legismertebb erzsébeti csodára utal. Az adakozólelkületű magyar lányt épp akkor vonták kérdőre, hogy csak nem élelmet visz megint magával, amikor pékárúval megrakodva ismét a korabeli rászorulókhoz indult. Ő viszont letagadta, és azt állította, hogy csak néhány rózsa van nála. Amikor meg kellett mutatnia, tényleg rózsát találtak a kosárban.
Gyakran aludt istennek tetsző áldozatként a puszta földön, udvari ruhák helyett szegényes öltözetben járt, felkarolta a leprásokat is, majd csatlakozott a ferencesekhez, ahol egy Konrád nevű aszkéta szerzetesnek, lelki vezetőjének engedelmeskedve minden számára korábban fontos dologról lemondott. 24 évesen halt meg Marburgban.