Gyurcsány a bankokat támadja

Gusztos Péter a korrektség jegyében megjegyezte, hogy képviselők közül tudomása szerint Navracsics Tibor fideszes frakcióvezető volt az első online közvetítő a jobbklikk.hu-n.

Kedveskedett a miniszterelnök a képviselőknek, mondván dehogy magas az ő bérük, 2-3-szorosa az átlagjövedelemnek, no de a honatyai felelőség sokszorosa az átlagmunkavállalói felelőségnek. Így Gyurcsány szerint nem a jövedelemmel van a baj, hanem azzal, hogy a '90-es évek közepén a parlament belement egy rossz konstrukcióba, ami átláthatatlanná tette a fizetési viszonyokat.

A Fidesz mondhatna már három-négy mondatot arról, hogyan csinálna erős Magyarországot, mondta Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök szerint a Fidesz fél, mint ördög a tömjénfüsttől, hogy kiderül: nem működik az a recept, mely szerint majd "jön a jó király, ráteszi a kezét a nemzetére, hogy gyógyulj, az pedig gyógyul és elindul".

Be kell fejezni a politikai háborút, a politikai kisdedóvót, amelyben egyszerre minden ígéret megfér egymás mellett, mert az tönkreteszi az országot, közölte Gyurcsány Ferenc.

Ha már a pénzügyeknél tartott, Gyurcsány az euróra is kitért, aminek bevezetésének dátumát ő nem akarta meglebegtetni, csúszott az már eleget. A miniszterelnök aztán előrukkolt egy kompromisszumos javaslattal, mondván: Fodor javaslatára alalpozva a pártok közösen kalapáljanak össze szeptember 30-ig egy programot arról, hogy mikor csatlakozhat reális eséllyel az eurózónához Magyarország.

A mai parlamenti ülést hallgatva eszünkbe jutott egy mai cikk itt nálunk, az Indexen. Ez a cikk villant agyunkba.

Most ebédszünetet tartanak a képviselők. Utána interpellációk, kérdések, azonnali kérdések jönnek. Ha valami érdekes történik, visszatérünk! Addig viszlát!

A szünet után interpellációkkal folytatódott az ülés. Elsőként Balsai István fideszes képviselő intézte a címben is szereplő kérdést az igazságügyi és rendészeti miniszterhez. Balsai szerint a Magyarország és az Európai Unió között novemberben létrejött szerződés a 6,5 milliárd eurós támogatásról nemzetközi szerződésnek minősül, így az Országgyűlés hatáskörébe tartozna. Ehhez képest a kormány nem mutatta be a szerződést a parlamentnek, ami így szerinte érvénytelen. Balsai az okát is megtalálta a titkolózásnak, szerinte az igazságügyi miniszter törvényellenesen vállalt garanciákat a hitel visszafizetésére és a tartozás behajthatóságára, azaz a teljes magyar nemzeti vagyonnal garantálta a visszafizetést. Balsai szerint ezzel veszélybe kerültek az állami tulajdonban lévő stratégiai vállalatokban meglévő nemzeti tulajdonrészek.

Az igazságügyi miniszter nevében Avarkeszi Dezső államtitkár válaszolt. Először is kifogásolta, hogy az interpelláció szövege eltért az írásban beadott változattól.

Avarkeszi szerint a hitelszerződés valójában magánjogi szerződésként jött létre, a hitelszerződéseknek pedig természetes része az a kiegészítő nyilatkozat, amelyben a hitel felvevője lemond mentességéről - ilyen típusú szerződést eddig az összes magyar kormány aláírt már, az egyiket konkrétan Balsai, még igazságügyi miniszterként.

Balsai válaszában kifejtette, hogy az általa hivatkozott törvény, mely alapján be kellett volna mutatni a szerződést, 2005-ben született. Balsai elutasította az államtitkár válaszát, a parlament 192-147 arányban elfogadta. Kisebb problémát okozott, hogy három képviselő szavazógépe még nem működött, de ez nem befolyásolta a szavazás eredményét.

A szocialista Török Zsolt aziránt érdeklődik, hogy "hogyan kezeltük a gázkrízist Európa közepén". Nyilván jól, erre kár is szót vesztegetni.

Molnár Csaba közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter válaszából kiderült, hogy valóban remekül oldottuk meg a krízist. Hála mindenkinek. Meg lennénk döbbenve, ha Török Zsolt elutasítaná a miniszter válaszát.

"Barátaim, rokonaim, ismerőseim, határon túli magyarok azt mondták, hogy jó volt magyarnak lenni" - emelte ki Török Zsolt, miután Molnár Csaba válaszában kijelentette, hogy ez a kormány végre szavak helyett tettekkel is támogatta a kisebbségi magyarságot - nyilván a Szerbiának, nem pedig a Boszniának nyújtott segítségre gondolván. Török elfogadta a miniszter válaszát.

"Mire gyűjt a tárca új bűvészmutatványával" - kérdezte a környezetvédelmi minisztertől a kereszténydemokrata Soltész Miklós. Szerinte a műanyagtermékekre kivetett termékdíj valójában csak a fogyasztókat sújtja, hiszen ezentúl, ha veszünk egy 18 forintos zsemlét, 8,3 forintért kell hozzá zacskót vennünk. Szabó Imre miniszter szerint az évente milliárdos nagyságrendben forgalomba kerülő műanyagzacskók kezelése nem megoldott. A termékdíj célja a műanyagzacskó-használat visszaszorítása, amit úgy érne el, hogy műanyagzacskó helyett papírzacskót adnának a zsemle mellé.

Soltész ugyan el is tudná fogadni a választ, de mégsem. És még a bankrablásokat is fel tudta hozni, bár a logikai kapcsolatot nem sikerült értelmeznünk. Végül a "népnyúzó, disznó kormányt" emlegette. A parlament 198-149 arányban elfogadta a miniszter válaszát.

Az ember túl sok teret vett el a folyóktól, amikor gátakkal leszabályozta, kezdte a környezetvédelmi miniszterhez címzett interpellációját Katona Kálmán, az MDF képviselője. Kifogásolta, hogy bár közhelynek számít, helyrajzi hiányosságok miatt képtelenség területeket visszaadni a folyóknak, lehetetlen a nagyvízi meder kijelölése. Ennek feloldásához egy miniszteri rendelet hiányzik. Miért nem született ez még meg? Hány ingatlant érintene a meder kijelölése? - kérdezte.

Szabó Imre teljesen egyetértett képviselőtársa kérdéseivel. Reményét fejezte ki, hogy hamarosan alkalmas, végrehajtható szabályokat hoznak. A nagyvízi meder kijelölése országosan százezer ingatlant érint. A tárca kezdeményezőként lép fel a probléma megoldásában, mondta, például útmutatókat küldtek szét az érintetteknek. Katona szerint bár a válasz biztatóan indult, végül kiábrándítóan zárult, hiszen az nem válasz, hogy a hiányzó rendelkezés majd kidolgozásra kerül. Nem fogadta el a választ. A parlament 175-168 arányban, egy tartózkodás mellett elfogadta.

Gusztos Péter, az SZDSZ képviselője azért aggódik, mert a bíróság által feloszlatott Magyar Gárda tagjai éles lőfegyverekkel gyakorlatoztak - igaz, közvetlenül ezután Rejtő Jenő Láthatatlan légiójához hasonlította a gárdát. "Hogyan juthattak fegyverekhez az árpádsávos magánhadsereg tagjai? Milyen alapon kaptak engedélyt a gyakorlatra? Kinek a tulajdonában vannak a fegyverek? Ki adott engedélyt, hogy a magyar szélsőjobb militáns alakulata fegyverhez jusson és azzal gyakorolhasson?" - sorolta kérdéseit. Lényegében a kérdés az, hogy hogyan mondhatott le az állam az erőszak monopóliumáról. Mit tesz ennek elkerülésére a tárca, kérdezte.

Az igazságügyi miniszter nevében Avarkeszi Dezső államtitkár biztosította Gusztost, hogy nincs köztük vita. A gárda senkitől nem kapott, nem is kaphatott engedélyt a gyakorlatra. A gárda Mosonmagyaróváron, egy engedélyezett lőtéren, a szabályokat betartva lövöldözött, a használt lőfegyverekre volt engedélyük. Az állam ragaszkodik erőszakmonopóliumához, a jövőben törekedni fog ennek megőrzésére. Gusztos nem tudta elfogadni a választ, mivel az államtitkár nem számolt be arról, hogy milyen nyomozás indult az ügyben és mit tesz a kormány azért, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő. Az országgyűlés viszont 169-161 arányban elfogadta a választ.

A miniszterelnök sajtótájékoztatót tart.

Gyurcsány úgy érezte, sajtótájékoztatón részletezi még egy picit a teendőket a rendkívüli ülés után. Meg is mondta, hogy itt van a rendszerváltás utáni harmadik évtized, ideje szakítani a második dekád rossz hagyományaival. Valami lehet benne, ugyanis a parlamenti vitában, azok, akik nem Gyurcsány ekézésére koncentráltak, a miniszterelnök szerint egész konstruktívak voltak. Úgyhogy a kormány most nekilódul, és 16-ára formába önti a parlamentnek, mit is akar konkrétan csinálni. Persze közben konzultál is, például lekapja a bankokat a tíz körmükről hétfőn, hogy ne nyerészkedjenek az ügyfelek rovására.

Gyurcsány szerint egyébként nem a hatalomról szól az ellenzéknek címzett együttműködési javaslat. Ugyan, mondta a miniszterelnök, akad olyan ellenzéki párt, amelyik minden fórumot megragad, hogy hatalmi kérdést csinálhasson a politikai, társadalmi ügyekből. Majd ha lesz egy koherens program, akkor lehet legfeljebb feltenni a kérdést, hogy ki is hajtsa azt végre.

Ami az adóváltozásokat illeti, Gyurcsány szerint egységesíteni kellene a szétdarabolt adórendszert, például a mostani szisztémában négy jogcímen szednek vagyoni típusú adót, ezt kiválthatná egyetlen sarcfajta. Akinek pedig nagy vagyona van, az csengessen be sokat az államkincstárnak. (Ma vagyoni típusú adókból 80 milliárd forint bevétele van az önkormányzatoknak, ezt a summát nagyságrendekkel lehetne növelni.)

No persze nemcsak az adóügyeket kellene átláthatóvá tenni, hanem a pártfinanszírozást is. Ugyanis a pártok környékén rengeteg a szívesség, ami soha nem jelenik meg a könyvekben, például ember meg nem mondja, ki bérelt termet egy rendezvénynek, vagy épp ki állta egy szórólap kinyomtatását. Egy a lényeg, ma egy nagyon erős hazugság dominál ebben a témában, magyarán mindenki úgy csinál, mintha a jelenlegi legális forrásokból (például egy kampányra egy párt 386 millió forintot költhet) ki lehetne hozni egy politikai formáció működtetését. Hogy miképp lehet ezt a bajt orvosolni, arról Gyurcsány majd februárban beszél.

Bár fél 3-ra hirdették meg a kormányellenes Kossuth téri tüntetők a tüntetésüket a Vértanúk terére, nincs semmi a parlament környékén, tüntetőket nem látni.