Mivel a képviselők - különösen a luxusbaloldaliak - az egész országban ingyenesen használhatják valamennyi tömegközlekedési eszközt - bár a luxusbaloldal biztosan autóval jár -, a BKV jegyárairól feltehetően csak olvasmányélményeik vannak. Beszélni viszont jó erről, hiszen naponta milliónyian utaznak metrón, HÉV-en, buszon és villamoson a fővárosban, így milliónyian tapasztalják meg, mit kapnak az évek óta az inflációt bőven meghaladó mértékben dráguló jegyért, bérletért.
Igaz, 2000 és 2002 között évente csak 6 százalékkal drágíthatott, miközben az azokat megelőző években az infláció 10, 9,8 és 9,2 százalék volt, de azóta bepótolja az elmaradást.
A BKV 2003-ban 10+5 százalékkal drágított - az előző évi infláció 5,3 százalék volt -, 2004-ben 13+5 százalékkal - 4,7 százalékos infláció után -, idén ismét 10+5 százalékkal, miközben az infláció tavaly már csak 6,8 százalék volt; jövőre újabb 8-10 százalékot emelnének az idei 3,8 százalék körüli infláció után.
Ennek köszönhetően a BKV-tarifa 2000-2005 között az inflációt már mintegy 20 százalékkal meghaladó mértékben emelkedett. Igaz, ez legkevésbé sem az állambácsin múlik, idén 18,8 milliárdos árkiegészítést adnak, jövőre 19 milliárdosat, emellett csak idén 15 milliárdot fordítanak a városi tömegközlekedés normatív támogatására (igaz, ebből vidéki városok is kapnak).
A magyar-román megbékélésről tartott miniszterelnöki felszólalást elhomályosította az, hogy az ellenzék - Gyurcsány családi kapcsolatai miatt - 1956 ügyében érzéketlenséggel vádolta meg.
A kormányfő erre, Áder gúnyos kacajai közepette - kifakadt, és újra szerelmet vallott: "Nekem Magyarországon arról kellene beszámolnom, hogy miért kellett elvennem egy volt kommunistának az unokáját? Pusztán attól, hogy Apró Antal unokáját elvettem, tisztességes házasságban élek, neveljük gyermekeinket? A harmadik köztársaságban származás alapján kell politikai vitát lefolytatnom? Be kell számolnom holnaputántól szüleimről, vallásomról? Pusztán azért, mert egy lánnyal szerelembe estem?" (Répáásy Róbert erre a három ujját mutatva. Végre valódi dolgokról van szó a T. Házban.)
Iszonyú zsivaj volt a válasz a miniszterelnöki szavakra, de Áder János azért meg tudta tartani a "Kormányzati hazugságok hálójában" címet viselő felszólalását az euró bevezetéséről. Pettkó András (MDF) hiába szeretne szebb Budapestet, Fodor Gábor (SZDSZ) hiába szeretne kisebb államot, rájuk kisebb figyelem jutott.
Mester László (MSZP) nem aludt máma, Kolbász Mihály elszökött a koronanéző csoporttól, és rácsodálkozott a Nagy Népi Hurrára, a Magyar Vizsla független luxusbaloldalizása pedig beszivárgott a tudósításunkba.
"A tehetős jobbágyok vagyona ékszerek és kisebb ötvöstárgyak mellett értékes textíliákban feküdt, amit veszély esetén ládástul lehetett menekíteni (az ácsolt láda a 14. sz.-ban már országosan általános volt a parasztságnál). A 15. sz.-i parasztoknál szőtteseket és hímzéseket egyaránt említenek. Pl. Kolbász Mihály balmazújvárosi jobbágytól 1470-ben 2 szőttes munkájú és 8 hímzett kendőt vittek el, továbbá 3 különálló, mintás betétet, „hím”-et. Általában egy családnál 1–2 abroszt említenek, ezek különösen díszesek is lehettek, pl. Bika János jobbágytól az egykori Bélc faluból (Somogy m.) 1460-ban 2 arany és selyemfonállal hímzett abroszt és 8 hímzett és szőttes kendőt raboltak el. Egészében véve azonban a jobbágyság életnívójának az emelkedése mindenképpen erősen elmaradt az uralkodó osztályéhoz képest."
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon