Szerinte a befizetett adóforintokat Demszky propagandájára költik, miközben fejleszteni csak hitelből tudnak, és az M0-ás sem fejlődik tovább. Bicikliutak sincsenek, meg parkolók se, árnyalja tovább a lesújtó képet Pettkó András, és csak most tér rá a BKV-ra, a lángoló buszokra és a rázós trolikra.
Kóka János válaszol, szerinte nem ennyire szörnyű a kép, sőt jónéhány dologra büszkék is lehetnek. A jobboldali kormányok álmodnak, a baloldaliak megépítik azokat, véli Kóka, és a szemétégetőt hozza példának. A luxusbaloldali sikerpropaganda folytatódik. Az M0-ás épül, a BKV fejleszt, az utak megújulnak. Ön melyik városban él?
Ígérni, azt tudnak! (Cím a Magyar Vizsla 1. számából)
A magyar-román megbékélésről tartott miniszterelnöki felszólalást elhomályosította az, hogy az ellenzék - Gyurcsány családi kapcsolatai miatt - 1956 ügyében érzéketlenséggel vádolta meg.
A kormányfő erre, Áder gúnyos kacajai közepette - kifakadt, és újra szerelmet vallott: "Nekem Magyarországon arról kellene beszámolnom, hogy miért kellett elvennem egy volt kommunistának az unokáját? Pusztán attól, hogy Apró Antal unokáját elvettem, tisztességes házasságban élek, neveljük gyermekeinket? A harmadik köztársaságban származás alapján kell politikai vitát lefolytatnom? Be kell számolnom holnaputántól szüleimről, vallásomról? Pusztán azért, mert egy lánnyal szerelembe estem?" (Répáásy Róbert erre a három ujját mutatva. Végre valódi dolgokról van szó a T. Házban.)
Iszonyú zsivaj volt a válasz a miniszterelnöki szavakra, de Áder János azért meg tudta tartani a "Kormányzati hazugságok hálójában" címet viselő felszólalását az euró bevezetéséről. Pettkó András (MDF) hiába szeretne szebb Budapestet, Fodor Gábor (SZDSZ) hiába szeretne kisebb államot, rájuk kisebb figyelem jutott.
Mester László (MSZP) nem aludt máma, Kolbász Mihály elszökött a koronanéző csoporttól, és rácsodálkozott a Nagy Népi Hurrára, a Magyar Vizsla független luxusbaloldalizása pedig beszivárgott a tudósításunkba.
"A tehetős jobbágyok vagyona ékszerek és kisebb ötvöstárgyak mellett értékes textíliákban feküdt, amit veszély esetén ládástul lehetett menekíteni (az ácsolt láda a 14. sz.-ban már országosan általános volt a parasztságnál). A 15. sz.-i parasztoknál szőtteseket és hímzéseket egyaránt említenek. Pl. Kolbász Mihály balmazújvárosi jobbágytól 1470-ben 2 szőttes munkájú és 8 hímzett kendőt vittek el, továbbá 3 különálló, mintás betétet, „hím”-et. Általában egy családnál 1–2 abroszt említenek, ezek különösen díszesek is lehettek, pl. Bika János jobbágytól az egykori Bélc faluból (Somogy m.) 1460-ban 2 arany és selyemfonállal hímzett abroszt és 8 hímzett és szőttes kendőt raboltak el. Egészében véve azonban a jobbágyság életnívójának az emelkedése mindenképpen erősen elmaradt az uralkodó osztályéhoz képest."
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon