Szégyenfoltok a pécsi képeslapon

Mielőtt félreértenének, tisztázzuk elfogultságaimat. Egyszerűbben is mondhatták volna, de egyetértek a pécsiek A határtalan város című pályázatának következő mondatával:

"A magyarországi Európa Kulturális Fővárosa-pályázat tétje ..., hogy a döntéssel, amely megnevezi az ország jelöltjét, elmozdul-e a decentralizáció irányába az ország kulturális fejlődése". Ők persze önmagukra gondolnak. Ha az én bölcs uralkodásom alatt állna az ország, simán nekik is adnám a címet. De nem ez a helyzet, így riporterkedem, és igen lehangoló tud lenni, amikor az elképzelt jövőt próbálom megnézni a jelenben.

Ahogy elindultam a Szabadság utcán a belváros felé, a Rákóczi útnál azonnal beleütköztem a bedeszkázott Zsolnay-emlékműbe, melyre valami lokálpatrióta graffitis nagy fekete betűkkel ráfestette, hogy SZÉGYEN, és a turisták kedvéért pirossal azt is alárta, hogy SHAME. A közeli megállóban várakozó emberek alapvetően egyetértettek az ítélettel, mielőtt felszálltak volna a helyi pályázatot hirdető buszokra.

Az 1907-ben közadakozásból állított szoborkompozíciót Apáti Abt Sándor, a Zsolnay-gyár szobrásza és Horvay János mintázta. A deszkák mögött rejtőzködő mellékalakok a fazekasságot, a vegyészetet, a festészetet, a szobrászatot és az építészetet jelképezik, a tetején pedig ott áll az idős mester, a "város emblematikus alakja", ahogy a pályázatban nevezik, és egy kisebb ablakszerűségen át az útkereszteződést kémleli. Mint megtudtam, korábban sokkal rosszabb volt neki, ablaka sem volt. Gondoltam, felvidítom, felolvasok neki pár mondatot Toller László polgármestertől.

A mester elgondolkodó arca akkor sem derült fel, amikor ahhoz a részhez értem, hogy Pécsnek szüksége van a kulturális fővárosi címre, hogy "kulturális alapúvá tegye gazdaságának szerkezetét". Bár mintha kissé elkomorult volna, amikor elkezdtem magyarázni neki, hogy ehhez a szörnyűséghez az ő segítségét kérik ám.

Pár száz méterrel beljebb már minden olyan, mint a képeslapokon. A szigorúan vett belváros két- három négyzetkilométerén van tucatnyi múzeum. És a látogatót a Széchenyi tér sarkán álló információs pavilonban el is látják a szükséges információkkal egy egész hétvégés bolyongáshoz.

Ezen a részen egyetlen új beruházást terveznek. A 'Múzeum' utcának is nevezett Káptalan utca meghosszabításaként, szemben a Papnövölde utcában felújítanák és új szárnyépülettel egészítenik ki a régi városházát, és egy hatalmas, 1500 négyzetméteres kiállítóteret hoznának létre.

De én nem nem turistáskodni érkeztem, hanem gyárlátogatóba, és inkább elindultam kifelé a Király utcán. Aki járt már Pécsett, az tudja, az utca folytatódik a kockakőburkolatos sétálós-vásárlós rész után is, csak éppen a Lyceum utcai kereszteződésnél néhány lépéssel több évtizedes időugrást lehet végrehajtani, vissza minimum a nyolcvanas évek közepéig. A kutak, parkok, terek felújítására szánt 7 milliárd forintból ide is jutna kockakő meg épületrekonstrukció, egészen a Búza térig, amelyből nyílik a Zsolnay gyárhoz vezető Felsővámház utca.

Termelő ipar és léleknemesítő művészet

Magyarországon mindenkinek van lerobbant, használaton kívüli gyártelepe, és művészeti központot rendezne be benne. Például Budapest pályázatának 103 milliárdos összköltségéből 79 milliárd az óbudai gázgyár kulturális feltámasztására menne.

A pécsiek 35 milliárdjából 24 milliárdot három olyan nagyberuhás tesz ki, mellyel kiterjeszthetnék kelet felé belvárosukat. A Zsolnay gyár műemléképületeibe 11 milliárdért kulturális negyedet telepítenének. A közeli Balokány ligetben Zenei és Konferenciaközpont épül 8 milliárdért, 5 milliárdért pedig Regionális Könyvtár és Információsközpont.

Ez itt a Tettye alja? - próbálom magam elhelyezni a térképen egy kocsmában.
Nagyon a legalja - válaszolja a kocsmárosnő.

De nem vészes környék. A szolidan italozó közönség indokoltan vonná össze szemöldökét az "elszlömösödés" kifejezést hallatán, melyet én a Zsolnay Kulturális Negyed megvalósíthatósági tanulmányban olvastam.

A gyár ma is jó hely, órákig nézelődhet és fényképezgethet, aki eléggé pofátlan újságíró. A Zsolnay Örökség Kezelő Kht. az elmúlt években felújított két kisebb tömböt. A későbbi, építésztileg értéktelen hozzátoldásokat lebontják. A megmaradó épületek rekonstrukciója évekre megrendelést biztosíthat a gyárnak. És rendbe hozzák a gyár telületén lévő 15 ezer négyzetméteres parkot is.

Az így létrejövő negyedbe költözne az egyetem szobrász-, restaurátor, keramikus- és textiltervezőképzése. Lenne új Zsolnay-múzeum, dizájnközpont, inkubátorház, Kortárs Művészeti Központ (az Art Factory első magyarországi bázisa). Ipartörténeti témaparkot rendeznének be a volt laboratóriumban, ahol a villámokat szimulálták a pirogránit teszteléséhez. És lenne persze szálloda, kávéház, vendéglő, meg egy hatalmas parkoló, ahova a 6-os útról be lehet kanyarodni.

Még a megvalósíthatósági tanulmány szikárabb nyelvhez szokott szerzőit is ilyen mondatokra ragadtatta az elképzelés:

"A Zsolnay Kulturális Negyed kialakításával újraértelmeződik a város modern kori jelképe, a Zsolnay-gyár, újra jelentéssel töltve fel Zsolnay Vilmos egykori gyárjellemzését: 'egyaránt otthona a termelő iparnak és a lelket nemesítő művészetnek."

Ha valakire ennyire büszke egy város, érdemes megnézni mauzóleumát is, különösen, ha itt áll kétszáz méterre a Ledinán. A pályázatban szó sem esik róla, ami végül is érthető. Zsolnay vonalon ez tényleg a város szégyene. A megvalósíthatósági tanulmányban is szemérmesen, a táblázatokban eldugva szerepel helyreállítása.

A dombocska alján álló kaputól pirogránit oroszlánok sora között visz majd fel az út, mint 1913. októberében, amikor a gyár dolgozóinak sorfala között a mester fia és három unokája a vállukon felvitték a kápolnába Zsolnay Vilmos ónkoporsóját, levitték a kriptába és betették a szarkofágba.

Most odafenn drótkerítés veszi körül a mauzóleumot. A csinos kerti kapun tábla: Zsolnay Mauzóleum, Eosin szabadkűműves szentély.

Miért van lefestve fehérrel a szabadkőműves szó? - kérdezem.
Így legalább felfigyelnek rá az emberek. Azt kérdezik magukban, mi van ott, amit lefestettek? - magyarázza L.L. úr, idegenvezető és szevedélyes lokálpatrióta, akinek, gyanítom, sokkal nagyobb szerepe van abban, hogy a mauzóleum legalább így kinéz, mint a tulajdonos városvezetésnek évtizedekre visszamenőleg.

Egyébként valami vitájuk van Toller úrral a kulcs meg a szabadkőműves szó körül, de nem volt kedvem elmélyedni a helyi érdekű történetben.

Ami a benti állapotokat illeti, lesz megrendelése a gyárnak, munkája a restaurátoroknak és művészettörténészeknek. A végén azért elgondolkodtam, nem esett-e túlzásba Zsolnay Miklós és Sikorsky Tádé, amikor azt írták a szarkofág keleti oldalára: "Halál, hol van a te győzelmed?"

L. L. úr beavatási ceremóniaként fogja fel az idegenvezetést, előszeretettel leckézteti a látogatót optikai és fénymisztikai tárgykörökben. Ami érthető, ha valakinek az a meggyőződése, hogy a főpályaudvartól idáig szabadkőműves jelképek közt vezet az ember útja, sőt a téli napfordulókor a mauzóleumben a fény az értő szemnek feltárja Zsolnay Vilmos irizáló, eosinnak nevezett mázának titkát is.

Nehéz ember, de szerintem a mester jobban kedvelné, mint a város polgármesterét. Vissza is térek tesztelni elméletét. (Ha nem nála lesznek a kulcsok, Toller úr csak kölcsönadja pár órára.)