A per: egy film megtöri a vádlottakat

Előzmények röviden


• Két héttel a Nagy Imre-per teljes hanganyagának lejátszása előtt úgy tűnt, hogy az adatvédelmi törvény miatt meghiúsul az esemény>>>
• Néhány nappal később kiderült: az OSA Archívum és az 1956-os Intézet mégis lejátszhatja a hanganyagot>>>
• A múlt héten olvashattak a per még élő tanúiról, a saját ügyükben súlyos börtönbüntetésre ítélt Bohó Róbertről>>>
• és Regéczy-Nagy Lászlóról>>>
• Amit még tudni kell az ötven éve lefolyt Nagy Imre-perről és a per áldozatairól>>>
• Az első tárgyalási nap>>>
• A második tárgyalási nap>>>
• A harmadik tárgyalási nap>>>
• A negyedik tárgyalási nap>>>

Az ötödik napon hallgatták ki Nagy Imre titkárnőit, valamint a tanúkat Kopácsi Sándor ügyében, levetítették egy tendenciózusan összevágott filmet a forradalom alatti vérengzésekről, kihallgatták Szántó Zoltánt és elhangzott a vádbeszéd.

Kezdés 9:30-kor, zárás – ötven éve és most, a Centrális Galériában (Arany János utca 32.) is – 20:15-kor.

A pénteki nap részletes forgatókönyvét itt olvashatja>>>

Nagy Imre titkárnőinek kihallgatása Molnár Ferencnét (9:30-9:51) a Dudás Józseffel folytatott tárgyalásokról, valamint a kabinetülések jegyzőkönyveiről kérdezte ki Vida Ferenc. (Az ekkorra már kivégzett Dudás egy felkelőcsoporttal november 2-án megszállta a Külügyminisztériumot, amit a kormány visszafoglalt és egy rövid időre le is tartóztatták.)

A titkárnő szembesítésük során kitartott a jegyzőkönyvek hitelessége mellett, amelyet viszont Nagy Imre több ponton megkérdőjelezett. A korábbi iratismertetésre is visszaemlékezve ugyanis az itt bemutatott jegyzőkönyvekből hiányolta a pártvezetés a felhatalmazásának feltüntetését az utólag a terhére rótt döntések aláírására, ugyanakkor kétségbe vonta a felkelőknek a kabinet munkájába való bevonásra utaló szöveg hitelességét.

Másik titkárnője – Balogh Józsefné (10:40-11:22) – szerint ő volt az, aki az általa látottak alapján elsőként számolt be Nagy Imrének a pártház ostroma utáni lincselésekről. Nagy Imre az egyébként 1950 óta mellett dolgozó titkárnő vallomásáról kijelentette: "le kívánom szögezni, Baloghné részéről ilyen közlés nem történt". "A szembesítés, úgy látom, hogy eredménytelenül megtörtént" – zárta le Vida a vitát.

A film levetítésének hatása a vádlottakra Szalay József ügyész 11 óra után jelentette be, hogy nyugati tudósítók filmfelvételeit kívánja bemutatni. A tanácsvezető bíró a vádlottak elé tárandó bizonyítéknak tekintve a felvételeket engedélyezte a húszperces vetítést, majd a vádlottak észrevételeit kérte a látottakról.

Maléter Pál elmondta, hogy a vizsgálat során meggyőződött arról, hogy hamis bizonyítékok alapján folyik ellene az eljárás, de ezekre a filmekre "legfeljebb a bolond mondja azt, hogy hamisítvány". A Köztársasági téri önbíráskodásokról nem volt tudomása.

Tildy Zoltánt mélyen megrendítette a film: "Sajnálom, hogy nevem összekötődött akaratomon és tudtomon kívül ezekkel a dolgokkal" – mondta. A Parlamentben tudtak a "fehérterrorista banditák tevékenységéről" – vallotta Donáth Ferenc, hogy ennek ellenére kitartottak Nagy Imre és kormánya mellett "azt különböző tényekkel lehet magyarázgatni, de megérteni nem". Kopácsi Sándor: "Én nem tudom menteni bűnösségemet, én sajnálom, lelkiismeret-furdalást érzek mindezekért". A többi vádlott nem tett észrevételt a filmmel kapcsolatban.

Meglincselt ÁVH-s a Köztársaság téren

A Centrális Galériában 11:44 és 12:04 között – mivel a korabeli film sorsáról nem tudni – archív és lenémított filmfelvételeket láthatnak a nézők. Ezek a Nagy Imre-perről készített, de soha be nem mutatott propagandafilmből valók. A szervezők szerint nagy valószínűséggel ezeket a felvételeket használták a tárgyaláson is.)

A film hátteréről Szalay József elmondása szerint "a Legfőbb Ügyészség beszerezte az 1956. október és novemberi magyarországi ellenforradalom idején a nyugati sajtótudósítók és filmriporterek által készített filmfelvételeket és az ellenforradalom alatt és után a nyugati sajtóban, Life-ban, satöbbi megjelent terrorcselekményekről készült felvételeket".

A tendenciózusan összeválogatott anyag a lélektani presszió mellett az ellenforradalmi tevékenységgel vádolt személyek azonosításának elsődleges eszköze és bizonyítéka volt. (Lásd: Eörsi László: Ellenfehérkönyv)

Az áruló Szántó Zoltán tanúvallomásáról Szántó és nagy 1927-ben az illegális KMP-ben találkozott először, majd együtt voltak moszkvai emigrációban. Tagja volt a Kádár János és Nagy Imre alapította MSZMP Intézőbizottságának, majd november 4-én Naggyal együtt menekültek a jugoszláv nagykövetségre, majd őt is Snagovba hurcolták. Szántó már Romániában írt leveleiben ellenforradalmi szervezkedéssel vádolta meg Nagy Imrét. Szántónak megbocsátottak, cserébe Nagy ellen kellett tanúskodnia. (Szántó 12:40-től 14:56-ig áll a bíróság előtt.)

Szántó Zoltán két órán át tartó tanúvallomása volt hivatva a vád állításait alátámasztani a jugoszláv nagykövetségen, illetve a Snagovban történteket vonatkozásában. Nagy Imre most is tagadta, hogy ignorálta volna a Varsói Szerződés vagy a semlegesség kérdésében a pártvezetést. Szembesítésük során bonyolult nyelvi játék alakult ki: miként lehet nevesítés nélkül az események egyik főszereplőjét beazonosítani, aki részese volt a vonatkozó döntések meghozatalának? Kádár Jánosról van szó, akinek nevének elhangzását Vida Ferenc bíró az egész per során minden eszközzel meg akarta akadályozni. Egy példa: Nagy Imre: "Tudomása van önnek, ki volt az Elnökség elnöke?" Szántó Zoltán: "Ezt ön is tudja." Nagy Imre: "Hát szóval anélkül, hogy neveket említenénk, nem én voltam_"

Nagy Imre és Vida Ferenc vitái Vida a per ura kívánt maradni úgy, hogy a perrendtartás egyes szakaszaira hivatkozva mintegy elszemélyteleníti a pervezetést, miközben az egyértelmű politikai szándékoknak megfelelően értelmezi a büntetőeljárás vonatkozó szabályait. Nagy Imrével kialakult, az egész perre jellemző gyakori szóváltásának ez a magyarázata. Egy jellemző, Nagy Imrének címzett mondat Vidától: "A kérdésre önnek joga van válaszolni, mint vádlottnak, azt mondani, hogy nem kívánok válaszolni, de azt, hogy én másról akarok beszélni, ezt nem mondhatja."

A per alakításának ez a technikája péntek délután válik teljessé. A vádlottak és védőik közel három órán át sorolják bizonyításkiegészítési javaslataikat, melyek során a mellettük szóló tanúk, szakértők meghallgatását illetve bizonyítékok ismertetését kívánják a tárgyalás részévé tenni.

A javaslatok döntő többségét Vida Ferenc lesöpri az asztalról, magáévá téve Szalay József álláspontját: "A vádlottak és védőik által előterjesztett bizonyítás kiegészítéseire vonatkozó indítványok legnagyobb része irreleváns tényekre vonatkozik, olyanokra, amelyek nincsenek vád tárgyává téve". Az indítványok elutasítása után már csak az ügyészi perbeszéd marad hátra.

Mit érdemes meghallgatni? Nemcsak a pénteki nap, de feltehetően az egész per legteátrálisabb két órája a péntek esti ügyészi vádbeszéd (17:58-tól 20:15-ig). Szalay József stílusa, szókészlete, érvelése okkal idézheti fel Alapy Gyulának a Rajk-perből ismert ügyészi alakítását.

Szalay színpadi alakítása nem a zárt tárgyalás meghívottai szűk csoportjának, hanem elsősorban megbízóinak szólt, másrészt viszont a filmfelvételnek és a mikrofonnak.

Maradandót és kifogásolhatatlant kívánt tehát nyújtani az utókor nézőinek, hiszen ekkor még egyáltalán nem lehetett sejteni, hogy a későbbieknek milyen sorsot szánnak e felvételeknek készíttetőik. (Soha nem mutatták be.) A vasárnapi ítélethirdetés már csupán fakó utánzata a pénteki perbeszédnek, nehezen is lehetne felülmúlni Szalay produkcióját.

(Egyébként a hangfelvétel felhasználóbarát közreadása itt teszi a legnagyobb engedményt: a jegyzőkönyv szerint az ügyészi perbeszéd szombatra virradóan, fél egykor ér véget. A tényleges napközi szünetek lerövidítésével a hat órakor kezdődő perbeszéd már fél kilenc tájban véget ér.)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!