Kis Magyarország Pristinában

1999.12.22. 18:20
Mindent rendbelévőnek talált Orbán Viktor a szerdai pristinai magyar KFOR-alakulat megtekintésekor. Ez egy kis Magyarország - mondta elégedetten a miniszterelnök, akinek népes kormánykíséret járt nyomában. A magyar sajtót ugyanis a Miniszterelnöki Hivatal a miniszterelnöki gépet kisérendő, különgéppel ajándékozta meg. Lehetett volna ez egy vidám kirándulás is, de nem volt az. Egyrészt azért nem, mert Koszovó - és benne Pristina - nem vidám hely: a látszólagos nyugalom ellenére a golyóálló-mellényes, állandó készenlétben lévő géppiszolyos katonák, a tankok és egyéb páncélozott járművek inkább a veszélyérzetet és a félelmet juttatják az ember eszébe. Másrészt szinte a küldöttség érkezése napján hullott le az idei első mínusz tíz fokos hó.

- Alaptalanok azok az aggodalmak, amelyek megkérdőjelezik, hogy a magyar hadsereg részt tud-e venni NATO-kötelékben nemzetközi akciókban és amelyek azt mondják, hogy a magyar hadsereg részvétele rontaná az ország hírnevét - értékelte a miniszterelnök szerdai pristinai látogatását. Orbán Viktor, akinek konvoját a repülőtérre érkezés után páncélozott BTR-ek, az út mentén gépkarabélyos magyar katonák és a levegőből angol harcihelikopter biztosította, a táborban is védve volt: 18 állig felfegyverzett magyar katona biztosította diszkrét20-30méteres távolságból minden oldalról.

A miniszterelnök a tábor láttán nem is fukarkodott a dicsérő sorokkal. Amint mondta: a magyar katonák öregbítették az ország hírnevét, hiszen amit a táborban végrehajtottak, az példaértékű.

Magyar katona Pristinában
Gyorsan, pontosan készült el, tiszta, rendes, a magyar katonák fegyelmi helyzete több mint kielégítő. "A jövő évi költségvetésben van pénz az itt dolgozó magyar katonák további munkájához" - jelentette ki. Eddig egyébként mintegy négymilliárd forintot költött az ország a magyar KFOR-alakulatra, a költségvetés jövőre 2,3 milliárd forintot szán a fenntartásukra.

A tábor mintaszerű, nem hiába volt büszke a miniszterelnök. Igaz, látogatását egy hét készülődés előzte meg, a tábort teljesen kisuvickolták a katonák (amit pedig nem, azt a hó jótékony leple takarta el). A magyar tábor egy albán gyár és az angol KFOR-tábor közé ékelődik. Magyarjaink nem járnak kimenőre, ha a tábor kapuját elhagyják (szigorúan golyóállómellényben), az csak munka miatt lehet. Az egyetlen hely, ahova átjárnak, az az angolok kantinja, ott mindent kapható. Ami pedig nem, azt a kinti parkolóban szerzik meg (5 DM egy CD, de olcsón bizonytalan eredetű Hifi-tornyokat is beszerezhetnek).

Hideg volt a fogadtatás

A nemzetköziségről egyébként annyit, hogy magyarjainknak leginkább az orosz és a német KFOR-erők örülnek, hiába, a felejthetelen közös múlt... ,,Az amcsik és az angolok nem vesznek rólunk tudomást". Különbség van persze a fizetésekben is: amíg nálunk egy őrnagy 2300 DM-et keres, addig az angolok ennek négyszeresét is hazaviszik (ők három hónapig vannak Koszovóban), az orosz főtiszt pedig 1000 dollárt keres. Az angoloknál a katonák nem dolgoznak, cipekedni pedig még annyit sem - mondja Kovács Lajos logisztikai örnagy. És ez meg is látszik. Ők az evolúcióban még csak a sátraknál járnak. Nemrég egyenesen a ködös Albionból érkezett egy bizottság, hogy körülszimatoljon, miért nem épültek fel még az angolok konténerei. A bizottság ezért ellátogatott a magyarokhoz is, akik a KFOR-nemzetek közül legelőszőr (és ez idáig egyedül) érték el a konténerfokozatot. Nálunk mindenki építkezett.

Az építkezésben félbemaradt gyárépületben elhelyezett konténerek egyébként összkonfortosak, és nagyon nemzetköziek, osztrák zászló alatt futnak. Van ott minden: a szobákban zárt láncú tévéhálózat, videó, konditerem, klubhelyiség, csocsó, ping-pong-asztal, könyvtár, CD-hegyek (többek között Metallica!!!). A ,,munkaidő" reggel 1/2 8-tól délután négyig tart, utána a táborban pihenhetnek. A KFOR-lét három fázisa ismert: készültség, őrség, pihenés. Szabadságra egy hétre idáig szinte mindenki hazamehetett. Az első váltás pedig januárban lesz: a kinn szolgáló 324 katonából közel 140-en cserélnek helyet az újonnan jövőkkel. A magyarok egyébként a környékbeli hegyekben, 1000 méteren elhelyezkedő Goles-hegyi átjátszót (az amerikai légicsapások egyik első célpontja volt, azóta amerikai újjáépítésben részesült) és a KFOR-főparancsnokságot védik. Ez idáig nem keveredtek semmilyen konfliktusba, igaz, még gyakorlólövéseket sem eresztettek el, pedig ígérték nekik. Talán majd nemsokára.

Bejgli is volt ebédre

A miniszterelnök a program végén az ebédlőt látogatta meg. Gulyáságyú helyett azonban csirkeragu levest, paradicsomos-sajtos marhahúst, sült csirkét, bejglit és déligyümölcsöt evett. Aki azt hiszi, hogy ezt a kedvéért főzték, az téved: Dr. Zsíros Lajos alezredes, az egység orvosa szerint 6-os norma szerinti kaját kapnak, ami több mint elég. A katonák híznak, mint a libák. Az alezredes elmondta, hogy alig győzi a zsírégető tablettákat felírni és futtatni őket. Egy, az újságírók őrzésével megbízott katona úgy fogalmazott, ha itt nem lakik jól, az hazudik. Ő mindig repetázik. A kaja-utánpótlás egyébként hetente, kamionon érkezik, csupán a péksüteményeket szerzik be egy albán péktől.

Orbán Viktor a búcsúzkodás előtt a jó miniszterelnökként magával hozott ajándékokat adta át: egy videót, egy szintetizátor (a tábori misékhez is kellhet), 170 üveg bor, töménytelen bejglit és mindenkinek egy bicskát. A nem mindennapi zsebkésekre egy, a régi magyar címereken szereplő latin idézet ("Se nem arany, se nem ezüst, csak becsület") egy részletét vésették: csak becsület. Csak ez fért ki rá, mivel a bicska szintén nemzetközi: svájci.

  Tekintse meg helyszíni tudósítónk képriportját (22 db fotó)!