Elmeállapot

"Én sem, és senki sem tévedhetetlen, követhetünk el hibát, és a döntésünk nem biztos, hogy végérvényes és megfelelő, ezért elnézést kérek a felperestől." A Fővárosi Bíróságon ezzel a szófüzérrel kért bocsánatot a napokban Dr. H. P. Komárom-Esztergom megyei főügyészség ügyésze Dr. P. K. budapesti ügyvédtől, amiért törvénytelen módszerekkel elmeorvosi vizsgálatra idéztette a tatabányai rendőrségre.

Az eset még 1999 tavaszán történt, amikor egy bírósági perben az ügyész valószínűleg megelégelte P. K. sorozatos beadványait jegyzőkönyv-hamisítási gyanúkról, hamis vádakról, érvénytelen eljárásokról, és úgy döntött, pontot tesz a vita végére. Dr. H. P. eredeti módszerhez nyúlt, sutba dobta a sziszifuszi bírósági jogi technikákat, és inkább egy alapos elmeorvosi vizsgálatba helyezte minden bizalmát. Szűkszavú (hatsoros) idézést küldött Dr. P. K.-nak azzal, hogy ha nem jelenik meg a megadott időpontra, hatóságilag elővezetteti.

Az ügyvéd óvatos volt, először telefonon kért bővebb tájékoztatást, egyebek mellett arra volt kíváncsi, hogy miért szeretnék az ő agyát megvizsgálni. Az is fúrta az oldalát, hogy miért idézést és nem értesítést küldenek neki, ahogy azt a törvény előírja. A helyszín is gyanús volt, a törvény szerint ugyanis a lakóhelyen kell az elmét megvizsgálni. Az ügyészség válasza csak annyi volt, hogy a részletek nem rá tartoznak, neki csak az a dolga, hogy saját költségén leutazzon, és önként alávesse magát a vizsgálatnak.

Vizsgálatmegtagadás

Dr. P. K. nem utazott le. Szakemberek véleménye szerint az ilyen viselkedés máris erősen gyanús. Ha valakiről felmerül, hogy pszichiátriai beteg, akkor az idevágó jogszabályok értelmében orvost küldenek hozzá, aki először becsenget a delikvenshez. Hosszú évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az orvos általában bejut a lakásba. Ha mégsem, akkor a pszichiáterek komolyabb esetre készülnek fel.

Az Oszágos Igazságügyi Orvosszakértői Intézet igazgatója szerint azonban P. K. esetében "finoman fogalmazva is hiba történt". "Ilyenre egyszerűen nem tehet egy ügyész kísérletet", mondta az Indexnek Dr. Baraczka Balázs, aki éppen a napokban sokadszorra is megvizsgálta a körmendi gyerekgyilkossággal vádolt Tánczos Gábort. (Az eredményről nem kívánt bővebben szólni.) Ha nem történt bűncselekmény, azaz például nem egy őrjöngő, ön és/vagy közveszélyes pszichopatáról van szó, ám felmerül a pszichés zavar, akkor a hatóság (bíró, ügyész, rendőr) legfeljebb "megkeresheti", vagy "levelet írhat" a lakóhely szerinti ideggondozónak, hogy küldjenek orvost. Aki ezután rövidesen csengetni fog.

"Közelébe férkőzni, akár cselvetés árán is"

Előfordulhat, hogy az orvos nem tudja testközelből szemrevételezni a pácienst, ebben az estben akár cselvetés árán is, meg kell próbálnia a közelébe férkőzni. Nemrég az egyik pszichiáter a Lehel piacon "szemrevételezett" egy férfit, akiről pár perc alatt kiderítette, hogy kórházi kezelésre van szüksége. Az ügyből egyébként per lett, amit a pszichiáter megnyert ugyan, de "rettenetesen meghurcolták".

Az elmevizsgálat tesztek kitöltéséből és beszélgetésből áll. "Több tízezer teszt létezik, számuk napról napra nő. A legtöbbet abból tudjuk meg, ha a páciens elmeséli saját életét", avat be módszerébe Dr. Baraczka, aki szerint nem lehet egyértelműen megfogalmazni, hogy ki a normális. "A norma fogalma elmosódott. Hogy ki követ el normaszegést, az erősen függ az adott társadalom kultúrájától, értékrendjétől. A veszélyeztető állapotnál természetesen egyszerűbb megítélni a helyzetet."

Hasonlóan vélekedik Dr. Füredi János, az Országos Pszichiátriai Intézet pszichiátriai szakigazgatója. "A tudomány többféle normalitásdefiníciót ismer (statisztikai, orvosi, társadalmi stb.). A beadványok számából nem lehet semmire következtetni", nyilatkozta az Indexnek. Dr. Füredi szerint akkor beszélhetünk pszichés betegségről, ha az zavarja a társadalmi és személyes életfunkciókat. "A normalitás határait azonban nem lehet pontosan meghatározni.

Meglepő eredmény: vezet a depresszió

A világon a munkaképesség-csökkenések tíz leggyakoribb oka közül öt valamilyen pszichés zavar. A listavezető a depresszió, és a tíz között van a szorongás, a szkizofrénia, a kényszeres és bipoláris (szélsőséges hangulati megnyilvánulások) zavarok. Felmérések szerint a magyar lakosság húsz százaléka életében legalább egyszer átesik ezek valamelyikén. Dr. P. K. magyar ember, az ügyészek talán úgy érezhették, hogy törvénytelenségeket szóvá tevő beadványaival erős "normaszegést" követett el.

Akkor most jól tette Dr. P.K., hogy nem utazott el önként megmutatni az elméjét? Dr. Füredi csak a mesékben és Mikszáthnál olvasott olyan estekről, amelyekben az ellenlábasokat, haragosokat ügyesen kieszközölt elmevizsgálattal vitték intézetbe. Dr. Baraczka ennél némileg óvatosabban fogalmaz. A törvényi garanciák és a sokszintű pszichiátriai rendszer miatt szinte kizártnak tartja, hogy visszaélések forduljanak elő, ám "hibákról", ahol "utólag kell és kellett korrigálni", már hallott. Statisztikát, legalább is nyilvánosságra hozhatót ezekről nem vezetnek, konkrét esetekről pedig nem kaptunk információt. A "hibák" arányát firtató kérdésünkre azonban Dr. Baraczka azzal próbál megnyugtatni, hogy a tévedések általában "nem gyakoribbak, mint a munkahelyi bemószerolás, a rosszindulat, angol szóval mobbingolás".(Legjobb magyar fordításban: baszogatás)

Khm. Akkor mostantól csengőfrász?