Kiemelt oktatási övezeteket hozna létre az oktatási tárca

Veszélyes dolog romákról írni: egy vagon hasonlat és megjegyzés kínálkozik a viccestálcán, ami befolyásolja mind az írót, mind az olvasót. Ezek közé tartozik például, hogy a beharangozó anyagban roma pedagógus napról tájékoztatták a szerkesztőséget, viszont a riporter már az Országos Cigány Információs és Művelődési Központban igyekezett szerda reggel. A roma-cigány dilemmát azonban feloldotta a Themutne Romengo Infromacijaro Thaj Zhanimasko Centoba a riporterrel együtt érkezett cigánygyerekhad, amely a kőbányai metróállomásban már gyanúsan színpadi öltözékben hangolt. Ének nem szólt a gitárhoz, csak a "most csendben kell lenni" okító megjegyzés, amit a tanító bácsi és néni próbált nyomatékosítani két jegylyukasztás közben.

Felállás

A rendezvény éppen értük szólt: azokért a pedagógusokért, akik életük javarészét a cigány-roma gyerekek között töltik, és - valljuk be - ez a tanítói-tanári élet nem tartozik a legnépszerűbb szakirányok közé. Az Országos Cigány Önkormányzat (ÖCO) nekik szerette volna megköszönni a munkát: ezért a roma pedagógus napnak hívott rendezvény, ahol elvétve látunk roma pedagógusokat. A segíteni akarás, valamint a szeretet azonban itt is arconvágja a beszélgető embert, bár a helyzetet bonyolítja, hogy a nyitó magyar himnusz után a közönség nagy része tanácstalan volt: vajon tovább kell-e állni a romák himnusza alatt is. Az OCÖ-funkcionáriusának kinéző úriember azonban erősen emelgette tenyérrel felfordított kezét, amiből mindenki megértette, hogy "az Isten, könyörülj meg nékünk, ne szenvedjen tovább népünk!" kezdetű himnuszt - bár egy kicsivel hosszabb - állva illik végighallgatni.

Nem mondom el senkinek

A centro egyébként tökéletesen fedi nevének szótagjait, minden négyzetméteren roma jelképek: ponyvás szekér, cigánymuzsikosok festményei, bár a kézzel varrt sátor előtt fellobbanó műtűz kissé túlzó díszletnek hat. A színpad világa ennél szürkébb, jelen pillanatban Horváth Kálmán tökéletesen szaval: Karinthy Előszó című versének "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" sorait áthallásokkal értelmezi a közönség. Ami vagy vásott kölykökből áll, napszemüvegben, kupákkal és szűnni nem akaró szövegeléssel, vagy pedig középkorú tanárokból, akik a vers utáni Farkas Flórián ÖCO-elnök beszédjére tartalékolnak.

"Fájó aktualitás"

- Nem emberek, nem pedagógusok, kérem, neveljék meg őket - hangzik a beszéd, amelynek idézett része azokra vonatkozik, akik az iskolai szegregáció hívei. Farkas köszönetet mond a tanároknak: "közös kihívás", "a cigányság felzárkóztatásában, integrálásában döntő a pedagógusok viselkedése", hangoznak a mondatok. A Farkas által elejtett fonalat Pokorni Zoltán veszi fel, aki figyelmeztetett, méltatott és elismert. " Fájó aktualitásnak" nevezi a cigánygyerekek sorsának kérdését, és a társadalom egyik legfontosabb megoldandó feladatának a felzárkóztatásukat. Pokorni megfontoltan és tagoltan adja elő beszédét, amely a "mindig egy másik ember kedvéért tanulunk, és néha nem is vesszük észre, hogy ezek többnyire mi vagyunk: pedagógusok" - mondattal záródik. A közönség hálás és tapsol. Pokorni közben beszélt az oktatási tárca két törvényötletéről is, amelynek első része kiemelt oktatási övezeteket hozna létre ott, ahol a terület munkanélküliségi és iskolázottsági mutatói alacsony szinten állnak. A másik ötlet a kisebbségi önkormányzatok által működtetett iskolák felállítását szorgalmazza, ami nemcsak a romák, hanem a hazánkban élő összes kisebbség érdekeit szolgálná.

Ezek után adták át a díjakat - vázát, oklevelet, virágot - a megyénként kiválasztott pedagógusoknak, akik meghatottan lépdeltek fel a színpadra, és taps közben ültek vissza néhány méterre az előadás alatt is gitárhúrokkal babráló kölykökhöz.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!