32 neve volt, de hiába

Ságvári Endre megítélése igen vegyes. A történelem lezáratlan kérdéseihez tartozik az ő tevékenysége is. A mai jobboldal kommunista ügynököt lát benne, aki a kötelességüket teljesítő csendőrökre lövöldözött. A baloldali valódi hősnek tünteti fel, aki azon kevés politikai szereplő közé tartozott, aki ténylegesen is fellépett a fasizmus ellen.

Persze vita folyik arról is, hogy Magyarországon mikortól volt tekintélyuralmi rendszer, és mikortól beszélhetünk nyílt fasizmusról. Ennek tükrében szigorúan csak a tényeket vázoljuk Ságvári életéből, és nem próbálunk meg ítéletet mondani róla.

Nyilasházat támadott meg

Ságvári 1913. november 4-én született Budapesten. Jogászként végzett, majd köztisztviselő lett, belépett a szocdem pártba. Úgynevezett "felvilágosító munkában" vett részt, vagyis előadásokon ismertette a marxizmus téziseit. Hamarosan ifjúsági szervező lett belőle. 1937 szeptemberében szervezte meg a Tompa utcai nyilasház elleni támadást, amiért 8 havi fogházra ítélték. Ha valaki azt hinné, hogy 1937-ben a nyílt fasizmus tombolt Magyarországon, Horthy alatt, akkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Ságvári-féle támadás után egyesültek a nyilas frakciók, 1937 október harmadikán.

Vagyis Ságvári célját aligha érte el, inkább összetartásra (akkor még nem kitartásra) ösztökélte a nyilasokat. Viszont 1937 novemberében máris 10 hónapra elítélték Szálasi Ferencet, a nyilas mozgalom meghatározó személyiségét, a későbbi nemzetvezetőt, a magyar történelem egyik legnegatívabb szereplőjét.

Vagyis Horthy idején voltak olyan periódusok, amikor az adott kormány mindkét szélsőség, a baloldali és a jobboldali radikálisok ellen is fellépett. (1937-ben egyébként a Darányi-kormány volt hatalmon.) 1937. december 20-án maga a kormányzó, Horthy Miklós is a szélsőségek ellen szólalt fel, a diktatórikus törekvéseket elítélve. (Ez volt az úgynevezett szolnoki deklaráció.)

Nézzük azonban Ságvári második híres akcióját, minthogy fő szervezője volt a Batthyány-emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak, amikor háromszáz szociáldemokrata fiatal adott jelre körülvette az emlékművet, és talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el - A magyar szabadságért - a magyar ifjúság felirattal - majd szétszéledtek. (Ezt a Wikipédia vonatkozó oldalán olvashatjuk.)

Negyvenegyben már más volt a helyzet

1941-ben már más volt a helyzet: itt már valóban szükség lett volna egy józanabb politikára, hiszen Magyarország elárulta ekkor már Jugoszláviát: a korábban kötött örökbarátsági szerződés ellenére 1941 áprilisában átengedtük területünkön a Wehrmacht csapatait, majd a németek nyomában megszálltuk a Délvidéket.

Sőt, ezután nemcsak bűnt, hanem hibát is elkövettünk: megtámadtuk a Szovjetuniót is. Ezzel Magyarország aktívan bekapcsolódott a második világháborúba, s egyébként ekkor már érvénybe léptek a "zsidótörvények" is - ekkor még ugyan nem mindegyik.

Ságvári életéből egyes pontokat csak kiemelve, meg kell emlékeznünk arról, hogy 1944-ben szerkesztette a Béke és Szabadság című lapot. Részt vett az ellenállási mozgalom szervezésében is. 1944-ben már aligha kétséges bárkinek is, hogy Magyarország a rossz oldalon állt a háborúban, már túl vagyunk a doni katasztrófán, a második magyar hadsereg pusztulásán.

1944: már látszott, hogy vesztünk

Ebben az évben már szovjet csapatok léptek az ország területére, igaz, amikor július 27-én Budapesten lelőtték Ságvárit, akkor még nem lehetett tudni, hogy a románok augusztusban átállnak a szovjetek oldalára, és hátbatámadható lesz a kiválóan megszervezett Árpád-vonal a Kárpátokban. (Ez az egyik leghatékonyabb katonai védvonal volt a második világháború során.) Ságvári ugyanakkor még végignézhette a vidéki magyar zsidóság deportálását, haláltáborokba szállítását, és ekkor már megnyílt a normandiai front is, vagyis Németország kétfrontos háborúra szorult Európában, megpecsételődött a sorsa a hitleri Harmadik Birodalomnak, amelynek akkor szövetsége volt a Horthy-rendszer.

Vagyis, ha nem is volt feltétlenül mindenben igaza Ságvári Endrének, és más magyar kommunista vezetők később szörnyű bűnöket is követtek el, ezeket Ságvári nyakába varrni - utólag - enyhén szólva túlzás lenne.