Kamerát a tárgyalótermekbe?

Tavaly december elején a sajtóban nagy felháborodást keltett, hogy a Fővárosi Ítélőtáblán az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Orbán Viktor ellen indított személyiségi jogi perének tárgyalásán a tanácsvezető bíró minden indoklás nélkül megtiltotta a hang- és képfelvételek készítését. A bíró jogszerűen járt el, ugyanis még mindig érvényben van az az 1986-ban született igazságügyminiszteri rendelet, mely lehetővé tesz egy ilyen, bírálói szerint önkényes döntést.

Alkotmányos elvekkel és más törvényekkel is ütközik

„A rendelet alkotmányos szempontból több sebből vérzik. Ezt a rendszerváltás előtt született jogszabályt olyan kérdésben kell alkalmazni, ami a demokratikus jogállamban a törvényhozás számára fenntartott szabályozási terület. Be lehet iktatni eljárásjogi törvényekbe, de talán célszerűbb volna önálló törvényt alkotni az igazságügyi tájékoztatásról” – mondja Schiffer András, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvédje, aki Orbán Viktor képviselte a perben.

De ellentétes más törvényi előírásokkal is. „A rendelet 10. paragrafusa például polgári perekben az összes fél hozzájárulásához köti - nemcsak a kép- és hangfelvétel készítését, hanem - általában a sajtótudósítást. Nem tesz különbséget közszereplő és nem közszereplő között. A 11.paragrafusa pedig a felvétel készítését a felek mellett az eljáró bírák hozzájárulásától teszi függővé. A Polgári törvénykönyv 80. paragrafusa viszont a nyilvános közszereplés esetén az érintett hozzájárulása híján is lehetővé teszi a felvételkészítést. A közhatalmat gyakorló bíró - ebbéli minőségében – pedig vitán felül közszereplő. A büntetőeljárási törvény ugyancsak nem kívánja meg a bíró, illetve az ügyész beleegyezését, hogy róluk a tárgyalóteremben felvétel készüljön.”

Már két éve javasolták felülvizsgálatát

Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke az eset után többször is elmondta, hogy több szempontból sem ért egyet a rendelettel. „Meg kellene vizsgálni, hogy a mai körülmények között alkalmazható-e vagy sem. Az eltelt húsz évben ugyanis alapvetően megváltozott a világ” – mondja el az Index érdeklődésére is. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács körülbelül két éve egyszer már kezdeményezte a rendelet felülvizsgálatát: „Jeleztük, hogy nem korszerű. De nem változtatták meg. Most ismét kezdeményeztem, az igazságügyminiszternek ugyanis joga van a megváltoztatására.”

Természetesen feltettem Takács Albert igazságügyminiszeternek a kérdést, hogy kíván-e valamit tenni ebben az ügyben.

”A hivatkozott, 1986-ban született miniszteri rendeletet felülvizsgálata már megtörtént. A 10/1986. (IX. 1.) IM-BM együttes rendelet 2008. július 1-jén hatályát veszti. Ez az adott tárgykörben – miután a szabályozásra szükség van – újraszabályozási kötelezettséget teremt, amely egyértelmű garancia az OIT és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által is ösztönzött felülvizsgálatra” – áll a válaszban.

”Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának bevonásával már korábban egyeztetett a kérdésről és arra a következtetésre jutott, hogy a sajtónyilvánosságra vonatkozó szabályokat az eljárási törvényekben kell rögzíteni; azaz a Polgári eljárásról szóló törvényt ki kell egészíteni a kép- és hangfelvétel készítésére vonatkozó speciális rendelkezésekkel - folytatódik a miniszter válasza. - E törvényjavaslat szakmai tervezete elkészült. A tervezetet az IRM a szükséges egyeztetés után terjeszti a Kormány elé; az Országgyűlés ezt követően, várhatóan a 2008. tavaszi ülésszakán fogadhatná el a törvényjavaslatot.”

Hogy ne csak amerikai filmekből ismerjük

„Ha a közvélemény a XXI. században televízión és rádión keresztül tájékozódik, erről nem lehet nem tudomást venni” – írta sajtóközleményében az eset után az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, mely évek óta szorgalmazza, hogy szülessen önálló törvény az igazságügyi tájékoztatásról.

Hasonló véleményen van Schiffer András is: "A nyilvánosság elvének érvényesülése - túl azon , hogy alkotmányos garancia a felek számára - elsőrendű eszköz a jogi kultúra formálásában. Ha a sajtó - képpel-hanggal- beszámol egy-egy közérdeklődésre tartó ügyről, a polgár végre nem csak legendákból és amerikai krimikből ismerheti meg a jog , illetve. az igazságszolgáltatás működését.”

A jogalkotó feladata kidolgozni egy korszerű szabályozást, de persze megkérdeztem Lomnici Zoltántól, hogyan képzeli el ő.

„Nyugat-Európa legtöbb országában a tárgyalás elején, a bíróság bevonulásakor lehet fotókat és vágóképeket készíteni. Utána csak az újságírók maradhatnak benn, de az ítélethirdetést már újra lehet filmezni. De azt is el tudom képzelni, hogy az egész tárgyalást felveszik, mint az USA néhány államában. A tévéseknek megmondják, hogy a kamerák ide álljanak, aztán nincs mozgás. Ezeket a kérdéseket ki kellene dolgozni, hogy a nyilvánosság nyerjen, de a bíróság szempontjai is érvényesüljenek” – sorolja a lehetőséget a főbíró.

A televíziós hírműsorokban a rendelkezésre álló egy-két percbe képtelenség alapos bírósági tudósítást belezsúfolni. Viszont az írott sajtónak a pontos és részletes tájékozatatáshoz nagy szüksége lenne arra, hogy az újságírók hangfelvételt készíthessenek a tárgyaláson elhangzottakról. Ez a bíróságoknak is érdekük lenne, vetem fel a magam szempontját Lomnici Zoltánnak.

„Én ennél tovább megyek. Ha megkapnánk a szükséges forrásokat, és a jogszabályi feltételek is biztosítottak lennének, valamennyi tárgyalást filmfelvételen kellene rögzíteni. Kezdetben a magasabb szinteken, de végül valamennyit fel kellene venni. És természetesen az újságírók is hozzájuthatnának a felvételekhez. Ennek lennének más előnyei is. A biztonsági emberek nyomon tudnák követni, mi történik a teremben, és megjelenhetnének még az előtt, hogy a bírót támadás érné. Vagy ha egy tárgyalás után később vita alakulna ki arról, hogy a bíró betartotta-e a tárgyalási szabályokat, akkor ezt ellenőrizni lehetne.”.

Fogadókész bírák miniatűr tárgyalókban

A bírók többsége mára megbarátkozott a sajtó jelenlétével. „A bírák egynegyedét egyértelműen zavarja, ha a sajtó képviselteti magát a tárgyaláson, 18 százalékukat néha zavarja, néha nem, 57 százalékuk viszont úgy nyilatkozott, őket nem zavarja” – idéz a főbíró egy reprezentatív felmérésből.

De még ha a bírák tárt karokkal várnák is az újságírók seregét, akkor sem férnének be a legtöbb tárgyalóba.

„A Legfelsőbb Bíróság és az Itélőtábla közös épületében például egyetlen terem, a díszterem alkalmas nagyobb létszámú közönség és a sajtó befogadására – vázolja a helyzetet Lomnici. - Ezért lenne megoldás inkább az, ha kamerát szerelnének fel minden tárgyalóterembe. Tehát úgy vitatkozunk itt a nyilvánosságról, hogy nincsenek meg a feltételek. Ezt az újságírók tudják a legjobban. A legtöbb országban például jegyet adnak. Azt mondják, hogy ez egy 50 fő befogadására alkalmas tárgyaló, tehát 50-ig kiadják a sorszámokat, és kész. Előre oda kell menni sorszámot szerezni.”

Februárban nyilvánossá válnak az átvilágító tanulmányok

A hang- és képfelvételek készítése természetesen csak egy apró részlete a bíróságok és a nyilvánosság témakörének. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács felkérésére a Pécsi Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet egy-egy átvilágító tanulmányt készített a bíróságok munkájáról.

„November elején készült el az utolsó. Jelenleg egy öt tagú bizottság véleményezi a javaslatokat, melyek csaknem 90 százaléka törvénymódosítást igényelne. Ezt követően a vezetői összefoglalókat, melyekben az összes kritika és javaslat benne van, ami érdekelheti a közvéleményt, még februárban feltesszük az internetre, de a teljes 900 oldalas dokumentáció is kutatható lesz” – mondja a Legfelsőbb Bíróság elnöke.