Sajtóháború 2000

Kevés lenne a rovatvezető által kijelölt felület arra, hogy Bartus Lászlónak, a Világgazdaság újságírójának ominózus cikkét röviden vázoljuk. A történet lényege, hogy Varga Tamás, a Fidesz volt gazdasági tanácsadója, és az ő fennhatósága alatt lévő cégek 1996 és 1999 között mintegy 2 milliárd forint áfát igényeltek vissza jogosulatlanul. Hamis beruházásokat szimuláltak, és ezekhez hamis számlákat kapcsoltak. Ezután természetesen az áfát visszaigényelték, kábé annyit, hogy legalább már kétszer megvalósíthatták volna a papíron feszítő elképzeléseket. Az APEH már 1998-ban vizsgálatot indított, de ennek ellenére még 1999-ben is fizettek ki pénzt a cégeknek. Sőt! Bartus állítása szerint Varga Tamás ellen még a mai napig sem adtak ki körözési parancsot, és az egész huzavona csupán arra jó, hogy a ,,bűnösök" minden nyomot eltüntessenek.

Honnan tudta, és mit tud a Magyar Nemzet?

Bartus cikkének, a szerző szerint az a legfőbb és egyben legszomorúbb tanúsága, hogy az APEH tudott a hamis pénzmozgásokról, de mégis hagyott időt a nyomok tökéletes eltüntetésére. A Magyar Nemzet azonban a következő mondattal indította a Fiktív számlák nyomában című, október 11-én datált cikkét: ,,Nagyértékű áfacsalásra berendezkedett vállalkozói kör tevékenységét szakította félbe 1998 őszén az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, tudta meg a Magyar Nemzet."

A cikk két vonatkozásban sem stimmel a Világgazdaság szerzője szerint. Egyrészt az APEH nem szakított félbe semmit (mivel utána még fizettek), másrészt pedig nem a Magyar Nemzet tudta meg, hanem ők - a Magyar Nemzet csupán elhappolta az információt. A vita lényege: honnan tudott az ügyről a Magyar Nemzet, és miként történhetett meg, hogy egyetlen történetben az egyik cikkíró szerint vesztes, a másik történetben viszont a győztes szerepében szerepel a szerepelni kívánó APEH?

D. Horváth Gábor az Indexnek határozottan visszautasította azokat a vádakat, hogy ellopták volna a Világgazdaság információit, és hangsúlyozta, hogy a MN cikkében nincsen értékítélet. A főszerkesztő-helyettes értetlenül áll a dolog előtt, mert "mint minden közintézménytől, az APEH-től is folyamatosan kapunk információkat, ráadásul a cikk írója, Villányi Károly szakértőnek számít, akinek a tényfeltárás a szakmája."

Az APEH közvetíthetett

A VG cikkében egy keretes írás számol be arról, hogy a cikk szerzője egyeztetés miatt elküldte a szöveget Burillák Attilának, az APEH szóvivőjének. Bartus elmondta, hogy a cikket lerövidítve és leegyszerűsítve a Magyar Nemzet hasábjain látta viszont legközelebb, ami több volt, mint gyanús.

- Teljesen megdöbbentem, hiszen hónapokig jártam az információk után. A baj azonban az, hogy nem tudok bizonyítani semmit, nem tudom azt mondani, hogy a szóvivő adta át, vagy éppen az APEH-ből volt valaki. Csak azt tudom mondani, hogy nekem birtokomban vannak a cikk alapjául szolgáló iratok, amelyek egyébként adótitkoknak minősülnek, tehát nem nyilvánosak. Nem tudom, a Magyar Nemzet honnan szerezte be ugyanazokat az információkat. Ne értse félre, nem azt mondom, hogy Burillák adta oda, de láthatta más érintett is, aki intézkedhetett."

Hat nap a jóváhagyástól

Burillák Attila az Indexnek elmondta, hogy valóban megküldte Bartus a cikket, de még múlt csütörtökön. A szóvivő már aznap este ellenőrizte, és jóváhagyta egy jelző megváltoztatásával. Az Index kérdésére Burrilák úgy nyilatkozott, hogy sem a vezetőség, sem a szűkebb körben dolgozó munkatársak nem látták a cikket. Burillák szerint itt csupán az történt, hogy vele akarják elvitetni a balhét, mert ,,valaki gyorsabb volt a másiknál." Ezt az érvelést erősíti, hogy a jóváhagyástól az MN-ben történő megjelenésig hat nap telt el.

A MN főszerkesztő-helyettese szerint nem véletlen, hogy a keretes írásban Bartus nem írta le egyértelműen, hogy plágiummal vádolja a Magyar Nemzetet. ,,A Világgazdaság cikke sokkal terjedelmesebb, de senkit sem érdekel a szerkesztőségünkből, hogy mit és mikor akar közölni a Világgazdaság - mondta D. Horváth, majd hozzátette, hogy ez az ügy fordított esetben nem kavarta volna ekkora port, mert a sajtó akkor érzéketlenebb lett volna".

Legjobb védekezés a támadás

Bartus szerint az a legvalószínűbb, hogy a napvilágra került információk kínos helyzetbe hozták az adóhivatalt, és a Nemzeten keresztül elébe akartak menni a dolgoknak. Bartus László úgy nyilatkozott lapunknak, hogy fontolgatja, hogy a MÚOSZ etikai bizottsága elé viszi az ügyet. Ha pedig az nem lesz sikeres választás, akkor egyéb jogorvoslattal szeretne élni, hiszen ,,ellopták a szellemi termékemet, ráadásul egy állami szerv segítségével, amely úgy működik akár a '80-as években. Hihetetlen, hogy ilyet meg lehet tenni, szemrebbenés nélkül, etikátlanul."

Az APEH visszautasítja azokat a vádakat, hogy elébe akart menni a támadásoknak. Burrilák nem árult el az ügy részleteiről semmit (például, hogy miért fizettek még '99 májusában is?), mert az ,,adótitoknak" minősül, és az adóhivatal szabályos eljárását azzal támasztotta alá, hogy rengeteg feljelentés indult az 1998 óta tartó vizsgálatban.

Az MN jogászhoz készül - Bartustól már loptak - Wisinger és az MTV

D. Horváth Gábor szintén szeretné - ha arra szükség van - jogorvoslatra kerülne a sor: ,,Ha tovább folyik a mocskolódás, akkor szeretnénk megvédeni a lapot az alaptalan kijelentésektől." Az etikai bizottság előtt azonban nem biztos, hogy találkozni fognak az érintettek. D. Horváth ugyanis a Magyar Újságírók Szövetségét egyoldalú szervezetnek tartja, amely folyamatosan ,,szakmai köntösbe bújtatott politikai nyilatkozatokat tesz", ezért az etikai bizottság kompetenciáját nem ismeri el. (1998. november 19-én a Világgazdaság Nyoma veszett negyvenmillió áfának című írását ugyanazon a napon, a cikk szerzőjének Bartus László szignójának átalakításával (BAR-TUSS), és kéziratát felhasználva ( VG-információ), a Napi Magyarország szintén közölt cikket a témáról. Akkor a MÚOSZ etikai bizottsága elmarasztalta a lap főszerkesztőjét, D. Horváth Gábort)

Wisinger István a MÚOSZ elnöke abban egyetért Bartussal, hogyha a lopás valóban bebizonyosodik, akkor súlyos etikai kérdésről van szó. Viszont hozzátette, hogy ha már előfordult az emberrel, hogy egyszer ellopták az információját, akkor az újságírónak legközelebb fel kell készülnie a védekezésre. - Ha tudom, hogy tolvaj van közöttünk, akkor nekünk kell kiközösíteni. - összegezte véleményét az Újságíró Szövetség elnöke. D. Horváth Gábor erre azt a kijelentést tette, hogy ,,még egyszer visszautasítom a rágalmakat, de ha maradunk ennél a logikánál, akkor elgondolkoztatja az embert, hogy Wisinger István munkájára miért nem tart igényt a Magyar Televízió."

Döntetlen

A harcot feltehetően csupán egy két videokamerával felvett szimultán filmsorozat döntené el, mert bizonyítani nem lehet semmit. Az mindesetre fontos, és nem lényegtelen epizódja a történetnek, hogy mindkét orgánum a másik hegemóniájára helyezi a hangsúlyt, és a saját megtámadásáról beszél. Az etikai kódex léte vagy nem léte ilyen helyzetben nem jelent semmit, és tegyük hozzá rögtön, hogy a nálunk csak egy csipetnyivel fejlettebb amerikai sajtóban például nincs ilyen hivatkozási alapként előrángatható iromány. A BBC-nek pedig van, úgyhogy magunkkal is játszottunk egy döntetlent.