A Sólyom-bizottság szerint alkotmányellenesek az ügynöktörvény-javaslatok

A legfontosabb állami tisztségek viselői és az arra pályázók, valamint a jelentősebb támogatást elért pártok vezetői esetében az átvilágítás feltétel nélküli, és ha ez az állam számára túlzott kockázatot jelentene, akkor az illető egy alkalmassági feltételnek nem felel meg és ezért nem töltheti be a posztot - állapította meg a Medgyessy Péter miniszterelnök által az állambiztonsági múlttal kapcsolatos törvényjavaslatok áttekintésére felkért nyolctagú bizottság, amelynek elnöke Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke.

A Sólyom-bizottság A bizottság létrehozását Medgyessy Péter kormányfő kezdeményezte a nyilvánosság-törvénycsomag áttekintésére. A bizottság elnöke Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, tagjai: Bence György, filozófus, egyetemi tanár, Boross Péter, volt miniszterelnök, Gálszécsy András, titkosszolgálatokat felügyelő volt miniszter, Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, Györgyi Kálmán, volt legfőbb ügyész, Hack Péter volt országgyűlési képviselő és Majtényi László, volt adatvédelmi biztos.

A titkosszolgálatok működése nem lehetett jogállami

A választópolgároknak joguk van tudni, kire szavaznak - tartalmazza a dokumentum. A bizottság leszögezi: a rendszerváltozás előtt Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami, és egyes személyek titkosszolgálati múltját sem lehet arra való hivatkozással titokban tartani, hogy a szolgálatok tevékenysége "a jogállammal összeegyeztethető volt".

A dokumentum megállapítja: az állami tisztségviselők és szervek helyes megítéléséhez és a működésükbe vetett bizalom megalapozásához fűződő érdek, továbbá a politikai közszereplők pártállami múltja megismerhetőségében mindeddig fennálló különbségek szükségessé és arányossá teszik állami tisztségviselők és politikusok idevágó személyes adatainak nyilvánosságra hozását, beleértve annak kötelező voltát is. Ezek az indokok nyilvánvalóan nem vonatkoznak a közéletben nem szereplő volt ügynökökre - emeli ki a dokumentum.

Buzgó besugók

A bizottság szerint a fiatalkorúként beszervezetteket például még a legteljesebb nyilvánosság koncepciójára épülő német törvény is védi. Közismert, hogy az ügynökök között voltak buzgó besúgók és voltak, akiket zsarolással szerveztek be. Voltak, akik használhatatlan jelentéseket adtak, és voltak, akik olyan helyzetbe hozták magukat, hogy ne is tudjanak információt adni. Az sem mindegy, a múlt rendszer története során melyik időszakban dolgozott valaki a titkosszolgálatoknak. Voltak közöttük, akik 1956-ban szembefordultak a rendszerrel, és súlyos büntetést szenvedtek.

Különvélemények A bizottság észrevételeihez különvéleményt fuzött Hack Péter volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, amelyben leszögezi: hamisnak és tarthatatlannak bizonyult az az állítás, miszerint a nem-jogállam titkosszolgálatai közül egyedül a III/III-as csoportfőnökség tevékenysége volt nem jogállami tevékenység. Hack Péter különvéleménye szerint az iratok teljes körű - kizárólag jogállami kivételeket megengedő - megismerhetőségét pedig nem helyettesítheti az "átvilágítás" típusú eljárás, ahol a tények "cenzúrázása" történik, jelenleg az "ügynökbírák" közreműködésével. Leszögezi: az iratokhoz való korlátlan hozzáférés szolgálja a múlt megismerhetőségét. Hack továbbá rámutat: a törvényjavaslat célkitűzése szempontjától nem releváns, hogy "a fennmaradt adatok nem teljes körűek és megbízhatóságuk sem feltétlen". Kiemelte: a törvényjavaslat nem tárja fel a múltat, csupán lehetővé teszi a történészek és az érintettek számára a múlt bizonyos részeinek feltárását. "A múlt megismerését természetesen korlátozhatja az adatok hiányossága, de ez a történelemtudomány kérdése és nem alkotmányos követelmény" - áll a különvéleményben. Példaként megjegyzi: nem lenne szerencsés, ha a büntetőjoggal szemben azt az alkotmányos követelményt fogalmaznánk meg, hogy az állam csak akkor büntethet meg egy tolvajt, ha valamennyit garantáltan megbünteti. A különvélemény az adatok nyilvánosságával kapcsolatban leszögezi: a megfigyelt személy nem korlátozható abban, hogy a megfigyelők adatait megismerje és a megismerést követően azokat nyilvánosságra hozza. Továbbá tartalmazza azt is: az egyházak, köztestületi vezetők, szakszervezeti vezetők vonatkozásában a tényfeltárást az indokolja, hogy a közvéleményt befolyásoló sajtó esetében ez már megtörtént. A bizottság észrevételeihez Hack Péter különvéleménye mellett Majtényi László és Bence György kiegészítést fuzött. Bence György kiegészítéséhez pedig részben csatlakozott Boross Péter.

A bizottság hangsúlyozza, hogy a formális érintettség és a tényleges tevékenység nem kezelhető egyformán. Azokat, akik csupán szerepelnek a hálózati nyilvántartásban, de nem írtak alá, nem adtak jelentést, nem kaptak előnyt, a törvényjavaslat ugyanúgy kezeli, mint a "hálózati személyeket", noha rájuk sem a törvényjavaslatok deklarált céljai, sem az azokat adott esetben igazoló alkotmányos érvek nem vonatkoznak. A testület szerint a tervezett szabályozás a fent említett egyéni körülményeket nem veszi figyelembe.

Alkotmányellenes a kötelező nyilvánosságra hozatal terve

A dokumentum szól arról is, hogy a megfigyelt személlyel kapcsolatba hozható hálózati személy és hivatásos alkalmazott kiléte egyrészt a megfigyelt személy személyes adata, de egyúttal az hálózati, illetve hivatásos személyé is. Megállapítja: helyesen mérlegeli a törvényhozó a szembenálló jogokat, ha a megfigyeltnek jogot ad az őt megfigyelő személyek azonosítására. Az adatok megismeréséhez való jogot igazoló érvek - az "információs egyensúly" helyreállítása, az eddigi egyoldalú információs helyzet kölcsönössé tétele, másrészt a törvényjavaslat indokolásában is szereplő morális érv: az áldozat jogának elsőbbsége - azonban nem elegendőek ahhoz, hogy a megfigyelt mások személyes adataival korlátlanul rendelkezzék, azaz minden feltétel nélkül nyilvánosságra hozhassa azokat.

- Még kevésbé indokolhatják ezek az érvek, hogy a hivatásos alkalmazottak és a hálózati személyek adatait nemcsak a megfigyelt, hanem bárki, korlátozás nélkül nyilvánosságra hozhassa - hangsúlyozza a bizottság. A dokumentum kitér arra, hogy a törvényjavaslatok kiterjesztik a megismerhető és nyilvánosságra hozható adatok körét, ami a bizottság szerint indokolható. Ugyanakkor az adatok kötelező nyilvánosságra hozása alá eső személyi kör meghatározása a bizottság szerint kifogásolható, nincs összhangban az Alkotmánybíróság határozatával, amely az adatok kötelező nyilvánosságra hozását csakis a közhatalmat gyakorló tisztségviselők és a politikai közélet szereplői adatai tekintetében ítélte alkotmányosnak.

Meggondolandó a polgármesterek átvilágításának célszerűsége

Az Alkotmánybíróság 1994-es határozata a politikai közéletben részt vevők közül a politikai közvéleményt feladatszerűen alakító személyeket nevesíti. Ugyanakkor az országos köztestületek és az Országgyűlés, vagy a kormány által alapított közalapítványok kurátorairól nem mondható ki általában, hogy a politikai közélet szereplői. Mint ahogy nem felelnek meg a politikai közélet résztvevője kritériumának az egyházak országos és területi vezetői.

A törvényjavaslat az átvilágítandók körének kitágítása mellett nem hoz fel érvet, továbbá olyan sok személy átvilágítását irányozza elő, hogy a feladat határidőre való alapos, és az érintettek jogait tiszteletben tartó elvégzése valószínűtlen. Ezért meggondolandó a nagy létszámú csoportok, például a polgármesterek átvilágításának célszerűsége.

Iratmegsemmísítés felsőfokon

A dokumentum szerint a titkosszolgálatok iratai hiányosan és nem feltétlenül hitelesen maradtak fenn. A bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy iratmegsemmisítés nemcsak 1989-ben történt, hanem például az 1960-as évek elején is. A B (beszervezési) és M (munka-) dossziék iratainak megsemmisítése mindvégig ügyviteli rutinfeladat volt. Továbbá az állambiztonsági szervek átszervezésekor mindig történtek iratátadások. A bizottság megállapítja: a minél szélesebb forrásanyag hozzáférhetőségét szolgálja, hogy a törvényjavaslatok kiterjesztik a személyes adatok megismeréséhez és - megfelelő korlátok közötti - nyilvánosságra hozásához való jogot "az állambiztonsági tevékenységet végző magyar állami szervek működésével összefüggésben" keletkezett összes adatra.

- Az Alkotmánybíróság már 1994-ben rámutatott arra, hogy "ha a vizsgálat egésze kiterjed a III/III-as anyagokon túl a BM irattára más részeire is, továbbá a többi titkosszolgálat anyagára is, a hálózati személyek teljes köréhez közelebb lehet jutni, s az együttműködés bizonyítása is többnyire lehetséges". Az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy az állambiztonsági szervezet egésze rendszeres információcserét folytatott; sok esetben nemcsak egymás anyagait, hanem ügynökeit is átvették - szögezi le a testület.

Személyes adatokból nem áll össze a rendszer képe

A dokumentum szerzői kiemelik, hogy az adatok megismerhetősége és nyilvánosságra hozása más alkotmányossági követelmény alá esik. A megfigyelt személynek a vele kapcsolatos adatok megismerésére vonatkozó joga nem terjed ki automatikusan arra, hogy mások személyes adataival korlátlanul rendelkezzék, azokat nyilvánosságra hozza. Az adatok megismerését és a nyilvánosságra hozást külön kell szabályozni. Vannak ugyanis olyan szempontok, amelyek a teljes megismerés jogának biztosítása mellett a nyilvánosságra hozás korlátozását indokolhatják.

A bizottság rámutat, hogy a múlt megismeréséhez sokkal inkább a tárgyi összefüggések, folyamatok feltárása szükséges, mint a személyes adatok hozzáférhetősége. Esetleges személyes adatokból nem áll össze a rendszer képe. A dokumentum szerint a javasolt törvények hatása várhatóan az lesz, hogy legalább is az első időben főleg személyes adatok fognak nyilvánosságra kerülni. A személyekre való koncentrálás azonban nemcsak a titkosszolgálati rendszerek működéséről tereli el a figyelmet, hanem beágyazódásuktól is a politikai és állami rendszer egészébe. Például a titkosszolgálatok pártirányítása és irányítói legalább annyi figyelmet érdemelnének, mint az ügynökök kiléte.

Bárki lehet kutató

A bizottság szerint a kutatóknak a törvénytervezetben szabályozott, mindenki másénál szélesebb hozzáférési lehetősége alkotmányosan kifogásolható, mivel az ehhez szükséges igazolásokat bárki megszerezheti. A dokumentum leszögezi: a javaslatoknak az adatok államtitok voltát érintő rendelkezései ellentmondásosak, a jogbiztonságba ütköznek. A testület szerint a későbbiekben létrehozandó tényfeltáró bizottság megalakításának és eljárásának szabályozása kétségessé teszi a testületbe vetett közbizalom kialakulását.

Ezt azzal indokolják, hogy a létrehozandó bizottság tagjaival szemben semmilyen képesítési vagy egyéb követelmény nincs, kivéve néhány, a politikai múlttal összefüggő összeférhetetlenségi tényállást, amelyről a bizottság maga dönt. A bizottságban többségben vannak a kormánypártok delegáltjai. A szótöbbséggel való döntés ezért is aggályos. A bizottság kizárólag a rendelkezésére bocsátott iratok alapján dönt, az érintettnek nincs lehetősége megjelenni, és véleményt nyilvánítani. A határozat indokolási kötelezettségéről a javaslat hallgat - állapítja meg az úgynevezett átvilágítási törvényjavaslatokhoz fűzött észrevételeiben a miniszterelnök által felkért bizottság.