Az SZDSZ-é vagy a fasisztáké is 56?

Furcsa fintora a történelemnek, hogy 1986 után húsz évvel, az SZDSZ vezetői 2006-ban ismét befértek - szimpatizánsaikkal együtt - egy lakásba. Jó alkalom volt viszont a mostani tanácskozás arra, hogy elemezzék, mi változott az elmúlt két évtizedben, követtek-e el esetleg ők is hibákat.

Hiba volt?

Demszky szerint hiba volt ugyanis átengedni 56-ot a jobboldalnak, és azért baj a magyar politikai élet kétpólusú megosztottsága, mert a baloldal is átírja a történelmet. Demszky szerint a baloldal is hazudik. Pontosabban nem is az egész baloldal hazudik (mert azért mégiscsak MSZP-SZDSZ közös jelölt volt, emlékeztette magát a főpolgármester), de azért igenis tévesen állítják be 56-ot a baloldalon.

Demszky ezzel azt érzékeltette, hogy az SZDSZ-nek nem kéne betagozódnia a kétpólusú politikai rendszerbe (az önálló SZDSZ-arculat kialakítására szabad demokrata pártelnökként kísérletet is tett pár évvel ezelőtt, de ebbe a kísérletbe gyorsan belebukott).

Nem igaz

Demszky szerint nem igaz, hogy 56 csak baloldali kontinuitást jelentene, nem csak Nagy Imre volt, és nem csak reformkommunisták később. Szerinte az egykori demokratikus ellenzék és az ötvenhatosok a nyolcvanas években még képviselték a forradalom értékeit, de aztán ezt kiengedték a kezükből, és hagyták, hogy a jobboldal sajátítsa ki az ünnepet.

A főpolgármester felidézte, hogy az ellenzék első 56-os megemlékezése nem is Eörsi Istvánnál volt 1986-ban, hanem már 1981-ben Eörsi "Janónál", vagyis az ismert újságírónál, Eörsi Jánosnál is összegyűltek. (Eörsi "Janó" is meghalt nemrégiben.)

Monortól a Belvárosig

1985-ben aztán Donáth Ferenc megszervezte a monori találkozót, amelyen a demokratikus ellenzék mellett a népi írók is részt vettek, sőt a párt reformközgazdászai is ott voltak. Donáth készítette elő az 1986-os megemlékezést is a forradalomról, de ő ezt már nem érhette meg. Az 1986-os megemlékezésre már nem is jött el minden népi író, Csoóri és Csurka például távolmaradt, de Lezsák Sándor eljött Eörsi István belvárosi lakásába, a Belgrád rakpartra.

Demszky szerint 56-ot sokáig a családokon belül is elhallgatták. Hogy a rettegés milyen erős volt, azt szerinte az is mutatja: saját családjában is eltitkolták, hogy egyik rokonukat 56-ban a Kossuth téren összegyűlt tömegben legéppuskázták.

Konrád nem értett egyet Demszkyvel

Nem értett teljesen egyet Demszkyvel Konrád György író, aki akkor jutott szóhoz, amikor a főpolgármester már nem tartózkodott a teremben (szobának túl szerény lenne nevezni a hatalmas, körpanorámás helyiséget). Ő, aki gépfegyveres nemzetőrként Mérei Ferencet kísérgette napokig 1956-ban, úgy emlékezett vissza, hogy mindig is plurális ünnep volt október 23.

Vagyis nem szabad kisajátítaniuk a szabad demokratáknak ezt az ünnepet. A liberálisoknak, a baloldaliaknak, a nacionalistáknak és a fasisztáknak is megvan az ötvenhatjuk, mondta Konrád, aki emlékeztetett a Köztársaság téri lincselésekre, amelyeket szemtanúként ő is látott.

Pluralista ünnep

Egyetértett Konráddal Haraszti Miklós is. Szerinte is pluralista ünnep október 23. Ő sem bízik abban, hogy a különböző politikai irányzatok hirtelen megbékülnének egymással, különösen nem 56 ürügyén. Haraszti visszaemlékezett arra, hogy ő is egy ideig elhitte a kommunista szlogeneket 56-ról (persze nem túl sok sokáig), így a 89-es reformkommunistáknak is meg kell engedni, hogy csatlakozzanak a többiekhez, akik magukénak tekintik ezt az ünnepet.

Kőszeg Ferenc emberi jogi szempontból vizsgálta a kérdést, és figyelmeztetett rá, hogy ne torkolljanak a mai események véres drámába. Ugyanakkor Kőszeg kitért arra, hogy 56-ban voltak zsidóüldözésre utaló jelek, és nem véletlen az sem, hogy sok ilyen származású ember hagyta el november 4. után az országot.

Nem volt annyira baloldali 56

56 baloldali hagyományait több előadó is vitatta. Elhangzott, hogy a munkástanácsok szerepét utólag nagyítják fel azok, akik a szocialista törekvéseket akarják kiemelni. Ugyanakkor közismert, hogy a munkástanácsok nem a forradalom két hetében, hanem november 4. után tettek szert jelentőségre, amikor a többi forradalmi szervezetet már feloszlatták.

Ekkor a munkástanácsok lettek a Kádár-kormány tárgyalópartnerei, egészen a decemberi sortüzekig, amelyek véget vetettek a munkásönigazgatás - egyébként jugoszláv mintákat követő - álmának, erről Konrád György is beszélt többek között.

Kuncze viccelődött Révész "Mártíriusszal"

Kuncze Gábor aktuálpolitikai beszédében "Révész Mártíriusz" néven emlegette a 2006. október 23-án megvert fideszes képviselőt.

A megemlékezés elején felolvasták Levendel Júlia üzenetét, amelyben a Liget című folyóirat szerkesztője arról írt, hogy az édesapja kezdeményezte '86-os ország-gyógyítás helyett ma legfeljebb ünnepi megemlékezés lehetséges, s ezen nem tud részt venni.