A kemény tél taccsra teheti a szocialistákat

Úgy tűnik, szép lassacskán elül a miniszterelnök hét pontja körüli vihar, holott a közelmúltban a szocialisták még igencsak zokon vették, hogy a kormányfő átírta a "párttal, a néppel egy az utunk" kezdetű kommunista nótát, hiszen tisztasági csomagjának ultimátumszerű bejelentése után a párt kimaradt, s Gyurcsány Ferenc csak a néppel próbál egy irányba masírozni. És ettől az MSZP meglehetősen boldogtalan volt, mivel a magát hősi pózba vágó miniszterelnök egyfajta keresztes lovagként sorompóba állt a pártelitek, s így az MSZP frakció ellen is.

A fekete gazdaságot tesztelték

Hogy mi késztette erre Gyurcsányt, az sokak szerint nem kérdés: a miniszterelnök csak úgy állíthatja helyre az őszödi beszéd roncsolta hitelességét, ha a kisember követeléseit lobogtatva rárohan a politikai szférára, és a sajátjait (értsd: szoci képviselők) sem kíméli. Ez a szituáció azonban csak egy februárig tartó hatalmi-kommunikációs etap mérföldköve (igaz, rendkívül fontos), az igazi kérdés, hogy honnan startolt, illetve hová vezet az új rendre és a miniszterelnök reputációjára kihegyezett folyamat.

A boldog nyári politikai punnyadásban a kabinet beleerősített a kommunikációba, egyszerre két új szóvivőt is hadrendbe állított, s megduplázta a heti kormányülések számát. A szimpla magyarázat szerint így a nép azt láthatta, hogy a kánikulában sincs henyélés, illetve a hírpangás miatt az üzenetek legfontosabb csatornái, a kereskedelmi televíziók is szinte fenntartás nélkül vették át az anyagokat. Mélyrehatóbb értelmezésben viszont egy tesztidőszak zajlott, a miniszterelnöki kabinet azt vizsgálta, mennyire eladható az ősszel robbanó "új rend" (feketegazdaság, fogyasztóvédelem, stb.) kommunikációs bomba. Bár a kanócot meggyújtották, a detonáció mégsem sikeredett túl hangosra, ugyanis nyári hallgatása után szeptemberben a Fidesz hetekre elfoglalta a kommunikációs mezőt a Zuschlag-üggyel.

Zuschlag átforgatta a hatalom és a nép viszonyát

Nem volt mese, a kormányzat kénytelen-kelletlen előremenekült, és jött Gyurcsány vihart kavaró tisztasági csomagja. Holott az előzetes tervek korántsem voltak ennyire drasztikusak, az eredeti elképzelés pusztán a reformpolitikai kommunikációt dúsította volna az emberek mindennapi ügyeivel (bérletvásárlás, rend az utakon, egészségügyi ellátás, stb.). Ezek a témák jövő tavaszig uralták volna a közbeszédet, s szép lassan elvezettek volna a szintén a hétköznapokat érintő kézzelfogható fejlesztési ügyekig, a következő kommunikációs etapig. (Emlékeztetőül: ezt a kommunikációs folyamatot Gyurcsány Ferenc, a reformdogmatizmust elvető beszéde alapozta meg a szocialista frakció szeptember elejei tapolcai frakcióülésén, illetve ebbe a logikába illeszkedett részben a miniszterelnök korábbi 48 pontja.)

A Zuschlag-ügy azonban a feje tetejére állította a kommunikációs szituációt: míg a korábbi forgatókönyvek szerint az átlagpolgár ügyei kerültek volna a politikai elit elé, most a politikai elit ügyei vannak a nép előtt. A parlamenti pártok pedig kénytelenek voltak ebbe beletörődni, ha fogcsikorgatva is. A leginkább egyébként az MSZP és az SZDSZ szájíze keseredett meg. Az előbbit ugyanis Gyurcsány elfelejtette kellő alapossággal tájékoztatni („a csávó már csak olyan, hogy ül az ágya szélén, kitalál valamit, és a miniszterelnöki kabinet is csak rohan utána” – mondják forrásaink). Az utóbbi pedig roppant morcos, hisz eddig a szabad demokraták húzószlogenje volt (akart lenni) a közélet tisztasága, ám a kormányfő villámgyorsan lenyúlta az SZDSZ legfőbb topikját. (Az már csak egy újabb fricska, hogy a vasárnapi koalíciós egyeztetésen a pénzügyminiszter és a kormányfő lesöpörte Kóka János szabad demokrata pártelnök három pontját, így a két szocialista politikus tűnt fel rendes költségvetési hiánycsökkentő liberális államférfiként.)

A purifikátor meg a többiek

Arról, hogy mennyire hatékony taktika a politikai szféra és a miniszterelnök nyilvánosság előtti szembenállásának tudatos élezése, megoszlanak a vélemények. Azt a tamáskodók sem tagadják, hogy a purifikátori szerep mindenképpen növelte pár százalékkal Gyurcsány népszerűségét (ha így száguld felfelé, még a 25 százalékos kedveltséget is eléri – gúnyolódik egy szocialista). Sokak viszont amiatt aggódnak, hogy a miniszterelnök emelkedésével párhuzamosan tovább fogy az MSZP népszerűsége, hiszen a szocialista párt is a kárhoztatott gonosz rendszer része. Ráadásul szocialista félelmek szerint ha Gyurcsány folyamatosan úgy pozícionálja saját pártját, mint amelyiket állandóan le kell győzni az ország érdekében, akkor a választókban jogosan merül fel a kérdés, mi a fenének is szavazzanak az MSZP-re.

Kitartó konfliktuskeresés

Erre ugyan meglepően korán ráébredt az MSZP, és valószínűleg csont nélkül átengedett volna bármilyen tisztasági javaslatot, ám a kormányfő talált egy csoportot, nevezetesen a szocialista polgármesteri gárdát, amelyikkel konfliktust tudott gerjeszteni. Az ugyanis borítékolható volt, hogy a szoci városatyák nem nyelik be szó nélkül a főállású képviselőséget. Mindenesetre többek szerint a miniszterelnöki játék nem veszélytelen, ugyanis az MSZP frakció saját fegyverét fordíthatja a kormányfő pártelnök ellen, magyarán ha a párt népszerűségének növeléséhez a miniszterelnök gyalázása szükséges, akkor gyalázni is fogják.

A bilincs sem riasztaná a bázist

Egyelőre azonban csak szűk körben, például egy meglehetősen konstruktívra sikeredett elnökségi ülésen kritizálták. (Egyébként a testület kötelező formális szerda déli üléseit „törölték”, a szocialista vezérkar hétfő esténként gyűlik, hogy éjszakába nyúlóan tudjon tanácskozni.) A mintegy két hete lezajlott elnökségin azt magyarázták a miniszterelnöknek, hogy ennél jobban már úgysem sorvadhat el az MSZP népszerűsége, a jelenlegi bázis akkor is kitart, ha az egész frakciót bilincsben viszik el. Így nem számít, hogy az adott napot ki nyeri kommunikációs szempontból, kár ad hoc kezdeményezésekkel megpróbálni uralni a közbeszédet, hiszen az ötletelés csak belső feszültségeket gerjeszt.

Csak hát egy kormányt a tettei hitelesítnek, ám a kabinet csak 2008 második felében mutathatja fel a 2006-ban, 2007-ben indított folyamatok esetleges konkrét eredményeit, s addig a jelenlegi offenzív politikai felfogás szerint valahogy mindenképpen ki kell tölteni a kommunikációs teret. Ezt egyébként az MSZP elnöksége sem vitatja, mindössze azt szorgalmazza, hogy a kormány térjen vissza eredeti (a nép problémáit a hatalom elé, és nem fordítva). Viszont az is igaz, hogy bármit is tegyen, mondjon a kabinet, az MSZP-vel együtt csak az isteni kegyelemben bízhat, egy durva villany- és gázszámlákat hozó kemény tél, vagy egy pusztító árvíz végképp taccsra teheti a szocialistákat, mielőtt megkezdődne a várva várt 2008-as felemelkedés.

Egyelőre marad a status quo

Gyurcsány Ferenc tisztasági csomagja azonban egy szempontból mindenképpen sikertörténet. Ha meg nem is erősödött, egyelőre beragasztotta magát kormányfői és pártelnöki székébe. (Eddigi gyakorlatával szakítva ugyanis nem rohant szembe ellenzőivel, hagyta, hogy a főállású képviselőségen felhorgadt szocialista polgármester-honatyákat a saját frakciójuk szavazza le.) A tisztasági csomag ugyanis az MSZP kongresszusi küldötteit delegáló tagságnak tetszik, így nem valószínű, hogy e plénum hajlandó lenne megfosztani pártelnöki posztjától. Erre egyébként csak akkor adódna reális esély, ha a párt vezérkara és középvezetői rétegei egységesen lépnének fel.

De ennek lehetőségét nagy mértékben gyengíti, hogy a főállású képviselőség átkerült az úgynevezett demokrácia csomagba, és árukapcsolták a kisebb, 200 fős parlamenttel. Így két végkimenetele lehet az ügynek. Az Országgyűlés, az ellenzék jóvoltából nem elkaszálja a főállású képviselőséget, tehát a szocialista párt vidéki erőviszonyai sem kavarodnak meg. A másik forgatókönyv szerint a parlament rábólint az öncsonkításra, ez esetben viszont felére apad az egy megyére jutó képviselők száma, felértékelődnek a helyi területi párt- és önkormányzati pozíciók, tehát a status quokat megint csak nem bolygatják meg érdemben.

Kiss és Bajnai

Ez a béke azonban mindenképpen átmeneti. Ha 2008 második felére nem érik be a kormány reformgyümölcse, ismét felbuzoghat a lázadási kedv. Aminek veszélyét némiképp csökkenti, hogy ha Gyurcsányt leveszik a politikai sakktábláról, akkor kapásból két királyt kell találni. Ugyanis ha jövőre állítják ki a 2010-es választásoknak nekifutó miniszterelnököt, az szinte garantáltan elkopik a voksolásig. Így kormányfőcsere esetén az első utódnak a 2009-es EP választási erőpróba után le kellene lépnie a színről, a második utódot pedig egy év alatt kellene csúcsra járatni. Persze szocialista pletykák szerint Kiss Péter kancelláriaminiszter, illetve a területfejlesztési és önkormányzati tárcát irányító Bajnai Gordon képes lenne végigvinni ezt a forgatókönyvet.

Megint Szili

Ami a hipotézissel szemben a tényeket illeti: a nyilvánosság elé szokás szerint egyedül Szili Katalin lépett ki, s nyilatkoztaiban megüzente, miszerint a kormány politikája zsákutcába vezet, s szinte garantálja az MSZP 2010-es választási vereségét. A házaelnök asszony azonban elmulasztotta azt a kegyelmi állapotot, amikor az országgyűlés fejeként, éppen a frakció támogatását is bírva kelhetett volna birokra a miniszterelnökkel. A legkézenefekvőbb alkalom a tisztasági csomag bejelentésekor kínálkozott volna, akkor ugyanis teljes joggal utasíthatta volna el, hogy a végrehajtó hatalom első embere a törvényhozás területén kalozkódjék, s megpróbálja megváltoztatni az Országgyűlés tagjainak jogállását.