Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Dávid kimaradt a tamási szocpolperből

Az igazságügyminiszter az Indextől értesült az őt érintő terhelő vallomásról

2002.02.02. 16:43
Dávid Ibolya választókörzetében, Tamásiban rövid időn belül többszáz ember veszítheti el otthonát. A tolnai kisvárosban 1996-ban vált tömegessé a szocpol támogatásos lakásbővítés. A kis ügyeskedésnek indult ügy azonban a település lakosságának tizedét érintő bűnüggyé fajult. Ügyvédek, önkormányzati dolgozók, OTP-alkalmazottak és szocpolosok, összesen 273-an kerültek a vádlottak padjára. A büntetőeljárásból azonban legalább annyian kimaradtak, mint ahány gyanúsított ellen nyomozás indult. A rendőrség és az ügyészség sosem vizsgálta az ügyben érintett vezérigazgatók, osztályvezetők és rendőrök szerepét. A nyomozás nem terjedt ki a jelenlegi igazságügyminiszter akkori ügyvédi tevékenységére és férje közjegyzői munkálkodására sem.
Vádlottak a bíróságon

Dávid Ibolya igazságügyminiszter az Index kérdésére úgy nyilatkozott, eddig nem hallott arról, hogy a tamási szocpolügy kapcsán az ő neve is felmerült a gyanúsítotti vallomásokban. A Somogy Megyei Bíróság másodfokú jogerős ítéletének szerdai kihirdetése után azonban sokan azt a meggyőződésüket hangoztatták, hogy a monstre ügyben csak a "kis embereket kaszálták el". Az elítéltek szerint Dávid Ibolyának és férjének is a vádlottak padján lett volna a helye.

A bíróság egyébként háromnapos tárgyalássorozattal tett pontot a 273 vádlottat érintő, húszezer oldalas periratot termelő tamási szocpolügy végére. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében lényegében változtatás nélkül hagyta jóvá a kaposvári bíróság elmarasztaló döntését. A hat éve kezdődött ügyben csalásért vagy bűnsegédletért több mint 200 embert ítéltek el.

Ügyeskedésnek indult

Tolna megyében, különösen a tízezres lélekszámú Tamásiban a 90-es évek közepén indult be a szocpoltámogatás felhasználásával a tetőtér-beépítési biznisz. A városkában hosszú ideig úgy látszott: mindenki jól jár majd, hiszen az ügylet kelléke csupán egy, a bankok felé eladósodott sokgyerekes család, egy beépíthető tetőtér és egy adakozó bank volt.

Tamásiban számos elszegényedett család választotta a pénzszerzésnek azt az egyszerűnek tűnő módját, hogy egy családi házzal rendelkező emberrel összeállva, felvegye az állami szocpoltámogatást. A sokgyerekes család volt ugyanis a támogatás jogosultja, a háztulajdonos pedig a pénz nagy részének végső felhasználója. Az ügyfeleket a felhajtók hozták össze, aztán már szájhagyomány útján terjedt a recept. Végül, amikor a rendőrség "lecsapott", már 168 ház bővült társasházzá, igaz, csak papíron, mert az ügylet vége általában az volt, hogy a sokgyerekes támogatottak be sem költöztek új lakásukba.

Egy tipikus szocpolház, külön bejáratú tetőtérrel

A történet azonban ott kezdődött, hogy az OTP a rendszerváltás után zsákszámra helyezte ki a pénzt újrakezdési kölcsön címén. Ezt a konstrukciót az Antall-kormányzat idején a frissen munkanélkülivé vált tömegek megsegítésére vezették be. A sok reménytelen adósság csökkentésére született meg a "tamási modell". Az OTP az állami támogatásként járó szocpolból több mint 30 millió forintot tudott visszaszerezni az elszegényedett nagycsaládosoktól.

A pénzintézet formanyomtatványként olyan szerződéstervezetet terjesztett, amely lehetővé tette az adósoknak - és később a fél városnak -, hogy felvegyék a költségvetési pénzt. Az 1-2 milliós támogatásból végül elenyésző hányad maradt a szocpolosoknál. Kezdetben ugyanis az OTP rögtön levonta a régi tartozást, az összeg java pedig a pénzszerzéshez nélkülözhetetlen háztulajdonosnál, illetve a felhajtónál landolt.

Százhatvannyolcból hetvenhét

A rendőrség operatív információ alapján kezdett nyomozni néhány konkrét ügy kapcsán, ám hamarosan kiderült, hogy a városka nagy része így vagy úgy érintett a történetben. A rendőrség koncepciója szerint olajozottan működő bűnszervezet alakult ki a támogatás nem rendeltetésszerű felhasználására. A vád szerint a vádlottak egyik fele eladta lakása tetőterét, a másik fele pedig ez alapján felvette a szocpolt, majd a beépített tetőteret ellenérték fejében vagy ajándékként visszaadta a háztulajdonosnak visszaállítva így az eredeti állapotot.

A rutinmunkát végző, ám magukat hirtelen egy bűnügy közepén találó ügyvédek szerint azonban más a helyzet. A tömegessé vált szerződéskötéseknél ugyanis a város összes ügyvédje segédkezett. Ők úgy vélték, hogy a ráépítési megállapodás, a földhivatali bejegyzés és az építési engedély létrejöttével minden törvényi feltételnek eleget tettek a szerződők. A szocpoljogszabály ugyanis akkoriban még nem tiltotta "az eredeti szerzésű" ingatlan, vagyis az új tetőtér akár azonnali eladását sem. A rendőrséget azonban a jogászok "okoskodása" nem győzte meg, és a 168 esetből 77-ben kezdeményezett vádemelést.

Voltak rendőrök is

A szökés veszélyétől tartva Terike útlevelét is bevonták

Göndöcs Tibor, az ügyben elmarasztalt egyik ügyvéd segítője - egyébként maga is jogász - az Indexnek ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az összes ügy az OTP által kibocsátott szerződés alapján, jogilag teljesen megegyező módon zajlott. Érthetetlennek tartja, hogy a vádiratba végül csak három ügyvéd neve kerül és szerinte abban sem lehet semmilyen logikát találni, hogy az egy kaptafára menő ügyekben a tamásiak közül miként válogatottak a rendőrök.

Keresztúri Józsefné, az OTP akkori ügyintézője szerint viszont csak a "kisemberekkel" foglalkoztak a nyomozók. Terike kezén a város valamennyi szocpolkérelme keresztülment, ő készítette elő a bank szerződéskötéseit, és gyűjtette be a kérelmezőkkel a szükséges papírokat. "Voltak köztük vezérigazgatók, osztályvezetők, sőt rendőrök is, de az elmarasztaltak között a létra legmagasabb fokán csupán pedagógus áll" mondja a három napig őrizetben tartott ötvenes éveit taposó, időközben munkanélkülivé vált "hiteles".

Barbalics és Barbalicsné a nyomozati iratokban (2. rész) >>