A magyar szent erkölcsi példa az utcasarkon

2007.04.09. 11:52
Erkölcsi értékre, példamutatásra van szükség, mert az utóbbi 17 évben az ország egyre kevésbé ragaszkodik a polgári értékrendhez - írta egyetértőleg Seregély István érseknek a főváros IV. kerületének polgármestere. Dercze Tamás a sokadik településvezető, aki az utóbbi hetekben jelentkezett a volt egri érseknél, hogy szívesen csatlakozik a Szent Erzsébet utcanév-mozgalomhoz. Seregély érsek egy hónapja bontott zászlót az 1207-ben született magyar szentért, hogy felzárkóztassa a még mindig gyakori munkásmozgalmi utcanevek mellé.

Seregély István és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jubileumi bizottsága saját megítélése szerint szomorú eredményre jutott magyarországi települések utcaneveinek áttanulmányozása során. Kiderült, hogy a 3200 magyar falu és város közül csupán tizenegyben viselte közterület Szent Erzsébet nevét. 2007 nemcsak a zöld turizmus, Batthyányi Lajos és a közösségi hálók, hanem Árpád-házi Szent Erzsébet éve is.

Ifjúsági példa az utcanévben

A nemrégiben visszavonult egri érsek március elején fordult nyílt levélben a hazai polgármesterekhez, arra kérve őket, ne szalasszák el az alkalmat, hogy a katolikus világban legismertebb magyar szent születésének 800. évfordulója alkalmából nevezzek el utcákat, tereket Erzsébetről. A levél jó példaként név szerint felsorolta valamennyi települést, amely már korábban lerótta erkölcsi kötelességét a 24 évet élt királylány előtt. Seregély érsek szerint azonban a mai magyar ifjúságunknak több helyen kellene fölmutatni olyan példát, amely "női és anyai mivoltában, valamint a szegények iránti segítőkészségével is vonzó lehet". Az egyháziakat kifejezetten lesújtotta az összehasonlítás, hogy Lenin utcából vagy térből még ma is százhúsz van országszerte, és Kun Bélából is maradt még hatvan. Szentekből azért összességében nincs kevés, csak a fővárosban 49 utca, tér és köz viseli valamelyik nevét, a legtöbb természetesen Szent Istvánból van, de Szent László is szorosan követi az utcanév gyakorisági listán.

Lesz helye Káposztásmegyeren


Szent Erzsébet szobra a Szent István-bazilikában

A hazai katolikus egyház Szent Erzsébet-év jubileumi bizottságát vezető főpap az elmúlt egy hónapban számos választ kapott. Legutóbb Derce Tamás IV. kerületi polgármester biztosította egyetértéséről az érseket, hogy közbenjár egy új káposztásmegyeri utca névválasztásánál. Pozitív választ küldött Veszprém fideszes polgármestere is. A püspöki kar közleményeiből kiderül, hogy a kezdeményezés aktivizált rengeteg vidéki plébánost is, akik megígérték, lobbizni fognak a XIII. századi szentért. A körmendi plébános a helyi egyházközség nevében fordult a város polgármesteréhez, a balatonfenyvesi plébános pedig azt akarja elérni, hogy az ottani Erzsébet utcából csináljanak egy "szent" előtaggal az alkalomhoz illőbb nevet. A kunszentmiklósi önkormányzat viszont már megelőzték az egyházi indítványt, és már tavaly átkeresztelte az addigi Marx teret Szent Erzsébetre.

Korán került az őrgrófságba

Erzsébet 1207-ben született valószínűleg Sárospatakon II. András magyar király és merániai Gertrúd harmadik gyermekeként, és már négyévesen a türingiai őrgrófságba került az ifjú örökös jegyeseként. Leendő férje azonban 9 éves korában meghalt, így módosítva az eredeti elhatározást annak öccsével házasították össze 13 évesen. 20 éves korában megözvegyült, férje után három gyereke maradt. A korabeli beszámolók szerint Wartburgban már korán feltűnést keltett vallási és jótékonykodási buzgalma, sőt a rokonság körében ellenséges hangulatot váltott ki, hogy éhinség idején kifosztva a várat szétosztogatta a felhalmozott élelmiszereket. A VII. kerületi Rózsák tere - ahol Szent Erzsébet templom áll - nevében éppen a legismertebb erzsébeti csodára utal. Az adakozólelkületű magyar lányt épp akkor vonták kérdőre, hogy csak nem élelmet visz megint magával, amikor pékárúval megrakodva ismét a korabeli rászorulókhoz indult. Ő viszont letagadta, és azt állította, hogy csak rózsák vannak a kosarában. És amikor meg kellett mutatnia, tényleg azok voltak. Gyakran aludt istennek tetsző áldozatként a puszta földön, udvari ruhák helyett szegényes öltözetben járt, felkarolta a leprásokat is, majd csatlakozott a ferencesekhez, ahol egy Konrád nevű aszkéta szerzetesnek, lelki vezetőjének engedelmeskedve minden számára korábban fontos dologról lemondott. 24 évesen halt meg Marburgban.