Századvég: változatlanul nagy a Fidesz előnye

A Századvég és a Forsense 2006. november 20-29. között elvégzett vizsgálata arról tájékoztat, hogy novemberben sem szűkült lényegesen a két nagy párt támogatottsága közötti jelentős támogatottsági különbség. A teljes sokaságon belül 6, a pártválasztók között 8, míg a biztos szavazó pártot választók körében 13 százalékpont a Fidesz előnye.

SZDSZ és MDF túl a parlamenti küszöbön

Az előző havi felvételhez képest a változások statisztikai értelemben nem szignifikánsak. A pártválasztók és a biztos szavazó pártválasztók körében mind az SZDSZ, mind az MDF támogatottsága átlépte az öt százalékos küszöböt. Az MDF esetében a biztos szavazó pártválasztók körében 9 százalékos támogatottságot regisztrált a felvétel, amelyre hosszú évek óta nem volt példa a választáskutatási sorozatban. Egyelőre azonban nagy kérdés, hogy eseti hatások összegződéseként kialakult felülbecslést, vagy tartósabb trend kialakulását jelezik az MDF adatai.

A 2006. novemberi adatfelvétel eredményei alapján az összes megkérdezett 30 százaléka szavazna a Fidesz-MPSZ-re, 24 százalék pedig az MSZP-re. Az egy hónappal korábbi felvételhez képest a Fidesz esetében mindössze 1 százalékpontos csökkenés, míg a szocialistáknál ugyancsak 1 százalékpontos emelkedés regisztrálható, így a Fidesz továbbra is jelentősnek mondható, 6 százalékpontos vezetést birtokol a nagyobbik kormánypárttal szemben.

Egyik nagyobb párt sem javított

Az elmúlt negyedévre visszatekintve megállapítható, hogy a kormánypártok önkormányzati választáson elszenvedett veresége és a Fidesz sikere érdemben nem befolyásolta a választói preferenciáikat. A biztos szavazási részvételt jelző pártválasztók - akik egyébként novemberben a választásra jogosultak 55 százalékát teszik ki - 48 százaléka szavazna most vasárnap a Fideszre és 35 százaléka az MSZP-re, ami azt jelenti, hogy októberhez képest egyik pártnak sem sikerült javítani támogatottságán. A Fidesz négy, az MSZP egy százalékpontos csökkenést könyvelhetett el novemberben.

Érdekesen alakul a két kisebbik parlamenti párt, az SZDSZ és az MDF támogatottsága. A 2002-2006-os kormányzati ciklusban csak elvétve akadt olyan felvétel, amelynél az SZDSZ-t megelőzte volna az MDF, olyan pedig nem volt, amikor az MDF támogatottsága megközelítette volna a 10 százalékot. A Századvég novemberi mérésében az MDF a teljes sokaságban 8, a biztos szavazó pártot választók körében pedig 9 százalékponton áll, míg az SZDSZ 5 és 7 százalékos támogatottsággal rendelkezik. Kérdés azonban, hogy az MDF jó szereplése egyszeri hatások összegződéseként jelentkezik-e, vagy tartósabb trend kialakulásának előjele.

Egyszeri hatás az MDF erősödése?

A lehetséges egyszeri hatásokra nézve kutatás módszertani korlátai miatt legfeljebb csak feltételezésekkel élhetett a Századvég. Nyilvánvalóan számos faktor befolyásolhatja az MDF mérési adatait, ezek közül az egyik kézenfekvő tényező lehet, hogy a két nagy rivális párt és az SZDSZ támogatói a saját mikrokörnyezetükben a pártjuk teljesítményével való növekvő elégedetlenséget érzékelhetnek, emiatt az MDF szavazóihoz képest kevésbé szívesen vallhatják be pártjuk támogatását, emiatt az MDF támogatóinak relatív aránya a felvételben megnő. Ez mérési probléma lenne, hiszen a választók a szavazófülke anonimitásában egy interjúszituációhoz képest más megfontolásokat követnek.

Mindenkit bíráló sikeres MDF?

Ha a novemberi felvétel mégis egy trend kialakulására utalna, akkor érdemes lenne az MDF vizsgálati időszakban megformált üzeneteire tekinteni. Dávid Ibolyáék továbbra is jelentős távolságot kívánnak tartani az összes többi parlamenti párttól, de különösen a Fidesztől és az MSZP-től.

Ennek legegyszerűbb eszközeként éles bírálatokat fogalmaznak meg a két nagy riválissal szemben, amely a vezető pártok teljesítményével való növekvő elégedetlenség időszakában fokozott vonzerőt gyakorolhat egyes választói csoportokra. Az MDF nyilvánvalóan ezzel a taktikával operál, ám hogy ennek részleges sikerét, vagy csupán egy mérés hibáját mutatja-e a novemberi felvétel, az a vizsgálat módszertani sajátosságai miatt egyelőre nem állapítható meg.

Hasonlóan az előző hónapokban elvégzett felvételekhez, a Fidesz pártpreferenciákban tapasztalható jelentős előnye novemberben sem kapcsolódik össze a párt kormányzóképességének többségi pozitív megítélésével. A megkérdezettek többsége ugyanis a kormány és az ellenzék tevékenységét egyaránt negatívan ítéli meg (60-60 százalék), miközben a pozitív véleményt alkotók aránya is azonos (34-34 százalék). A Fidesz és az MSZP szavazóinak körében is kimutatható mind a saját oldallal, mind a nagy riválissal szembeni ellenérzés. A fideszesek 17 százaléka értékeli negatívan az ellenzék, míg a szocialisták 12 százaléka a kormány munkáját.

Gyurcsány alkalmasabb a miniszterelnöki posztra

Szintén a Fidesz kormányzóképességének bizonytalan választói megítélésével áll összefüggésben, hogy a relatív többség továbbra is Gyurcsány Ferencet (39 százalék) tartja alkalmasabbnak a miniszterelnöki posztra, szemben Orbán Viktorral (31 százalék). Kétségtelen azonban, hogy novemberben igen magas, 21 százalék azok aránya is, akik szerint egyik politikus sem alkalmas a kormányfői poszt betöltésére.

Saját táborán belül valamivel gyengébb Orbán Viktor alkalmasságának megítélése (84 százalék) a Gyurcsányt alkalmasabbnak tartó MSZP-szavazók arányához képest (88 százalék), emellett a bizonytalan pártpreferenciájú választók körében is nagyobb arányban tartják Gyurcsányt alkalmasabbnak (33 százalék) Orbán Viktorhoz képest (12 százalék).

Elégedetlenek a kormánnyal, mégsem akarnak váltást

A kormány működésével elégedetlen válaszadók 60 százalékos arányához képest némiképp meglepő lehet, hogy, a megkérdezettek 52 százaléka mégis azt szeretné, ha a mostani kormány maradna hivatalban, ehhez képest a megkérdezettek 36 százaléka kíván kormányváltást. Hasonló képletet mutat az is, hogy a megkérdezettek relatív többsége szerint (45 százalék) annak lenne nagyobb kockázata, ha az ellenzék kerülne kormányra, míg a jelenlegi kormány hatalmon maradásának kockázatát ennél jóval kisebb arányban (31 százalék) feltételezik a megkérdezettek.

Érdekes azonban, hogy a mikrokörnyezet véleményének érzékelése az előbbi adatokhoz képest ismét csak merőben ellentétes képet mutat. Eszerint a megkérdezettek egyértelmű többsége azt jelzi, hogy szűkebb környezete inkább kormányváltást kíván (45 százalék), a jelenlegi kormány maradását preferálókkal (34 százalék) szemben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!