Békés, spontán, be nem jelentett

A parlamentben a bizottsági ülésen azt mondta, egyetért a strasbourgi emberi jogi bíróság döntésével, hogy a spontán, békés, de be nem jelentett demonstrációkat nem szabad feloszlatni. Ez az ítélet Magyarországon nem jogforrás. De minimum ellentmondásban van gyülekezési törvényünkkel. Hogyan lehet akkor a kettőt egyszerre képviselni?

A magyar gyülekezési törvényben az áll, hogy minden demonstrációt be kell jelenteni. Ha nem jelentik be, jogellenessé válik. A rendőrségnek pedig nincs mérlegelési lehetősége, a törvény kijelentő módban fogalmaz: a rendőrség a jogellenes demonstrációt feloszlatja. A strasbourgi bíróság úgy ítélte meg, ha egy demonstrációnál minden feltétel teljesül, csak egy nem, vagyis nem jelentették be, akkor ez önmagában még nem teszi jogellenessé. Ezt az ítéletet lehet vitatni, kommentálni, de nem lehet úgy tenni, mintha nem létezne.

A helyzeten nem változtat, hogy egyetértek-e vele, vagy sem. Egyébként az én véleményem is az, hogy lehetnek ilyen helyzetek. A meghallgatáson azt mondtam, el tudok képzelni olyan demonstrációt, közterületi rendezvényt, amit nem jelentettek be, és mégsem áll fönn az indoka annak, hogy feloszlassák.

Ez kétségkívül anomália, mert a magyar jogszabály jelenleg ezt kizárja. A helyzet kezelésére egy bonyolult elvet, a szükségesség és az arányosság elvét lehet alkalmazni. Ott vannak például az egész Európában elterjedt flashmob demonstrációk, amikor hirtelen összegyűlik egy tömeg, pár percig valamilyen szokatlan magatartást művel, majd békésen feloszlik. Ezeknél nem kell azonnal a helyszínre vezényelni a rendőrséget, és megkezdeni a feloszlatást, mert nem jelentenek semmilyen kockázatot a közbiztonságra.

Körültekintően meg kell vizsgálni, hogy egy be nem jelentett spontán tüntetést mikor nem szükséges a rendőrségnek feloszlatnia. És itt több dolgot kell rögzíteni. Okvetlenül békésnek kell lennie. Semmiféle kockázattal nem járhat. Meghatározott időre kell korlátozódnia. El lehet gondolkodni azon is, szükség van-e valamilyen létszámbeli kikötésre. Az angol gyakorlatban van ilyen, de nem mondom el, mekkora tömegről van szó, mert esetleg ötletet vagy forgatókönyvet adnék egy újabb próbálkozáshoz. És valóban spontánnak kell lennie. Az a demonstráció biztosan nem spontán, amelyet köremailekkel szerveznek.

Az újságírók is megszervezték a flashmobjukat.

Ha meg volt szervezve, nem tekinthető spontán demonstrációnak, és a strasbourgi kritériumok alapján sem minősülne annak. Itt a rendőrség a szükségesség és arányosság elvét figyelembe véve úgy gondolhatta, ad valamennyi türelmi időt, megnézi, mi lesz a rendezvényből. Tudomásom szerint harminc percig tartott, ezalatt a rendőrség nem avatkozott be, megvárta, amíg magától feloszlik.

De a rendőrségnek nincs mérlegelési lehetősége, szerintünk be kellett volna avatkoznia.

A mai szabályok szerint egy be nem jelentett tüntetés az első pillanatától kezdve jogsértő. De egyetlen esetben sem úgy lép fel a rendőrség, hogy azonnal intézkedik. Van bizonyos türelmi idő, időbe telik, mire a rendőrség reagálni tud. Valószínűleg megtették az előkészületeket a feloszlatásra, hiszen ott voltak, de mire elhangzott volna, hogy tessék a helyszínt elhagyni, a demonstráció magától véget ért, így nem került sor intézkedésre. De ezek pontosan azok a dolgok, amelyeket a gyülekezési törvénynek legalább jelzés szintjén tartalmaznia kellene.

Gyülekezési törvényünk nagyon régen készült. Nem kellene hozzányúlni?

Vannak, akik azt mondják, hogy igen, és vannak, akik azt mondják, hogy erről szó sem lehet. Az én véleményem régóta az, hogy eljárt felette az idő. Még a rendszerváltás előtt készült. A logikája, rendszere abban az időben született, amikor Magyarországon még egyetlen demonstráció sem volt. Időközben azonban kialakult a demonstrációknak egyfajta kultúrája, és most szándékosan használok pozitív kifejezést, nehogy valaki azt gondolja, gyülekezésijog-ellenes vagyok. Tehát kialakult egy gyülekezési kultúra, voltak ilyen-olyan próbálkozások, amelyek feszegették a határokat, és ezekre a jogalkotónak választ kell adnia.

A rendőrség maga is javasolta.

A javaslatukat megértem. A rendőrség nincsen könnyű helyzetben. A hatályos szöveg alapján bonyolult okfejtések és jogértelmezések segítségével lehet helyes következtetésre jutni, de a rendőrség nem alkotmányelméleti professzorokból álló testület. Nem ez a dolga, neki világos szabályokat kellene kapnia.

A jogalkotó van óriási késésben.

Ez egy kétharmados törvény, és amíg nem alakul ki viszonylagos társadalmi egyetértés, addig nem fog változni.

Visszatérhetünk a Batthyány-örökmécsesnél tartott demonstrációhoz? Ön szerint szükséges és arányos volt a rendőri fellépés?

Ahány beszámoló van az eseményről, annyiféle. A válaszhoz ismernem kellene a pontos tényállást. El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor azt kell mondanom, hogy szükséges és arányos volt, és el tudok gondolni olyat is, amikor azt kellene, hogy nem volt az. Ebből a székből - még akkor is, ha azt mondják, hogy színeváltozáson megyek át - nem tudok egzakt és egyértelmű választ adni.

Ezen a rendezvényem nem volt türelmi idő. Pár perccel öt óra után a rendőrség felszólította a résztvevőket, hogy tessék távozni.

Én úgy tudom, a rendőrség egy óra hosszát várakozott, mielőtt közbelépett.

Tudnánk mutatni olyan dokumentumot, amely szerint valakit 17 óra 20 perckor vontak rendőri intézkedés alá. Ha egy órát vártak volna, addigra talán haza is mennek a demonstrálók, olyan hideg volt.

Csak megismételni tudom, információim szerint volt türelmi idő. Utána elhangzott a felszólítás, ami után a jogellenesen gyülekezőknek az a kötelességük, hogy a helyszínt elhagyják. Ha nem teszik, a rendőrség, általában csapaterővel, megkezdi az oszlatást. Ilyenkor azok, akik ott tartózkodnak, egyetlen tömeget alkotnak, a rendőrség pedig a tömeggel szemben intézkedik.

Ugye, a kérdés, amely most már napok óta előtérben van, az, hogy ilyenkor a sajtó munkatársai sem akadályozhatják a rendőri intézkedést. Viszont a rendőrnek arra tekintettel kell lennie, hogy az illető nem tüntető, hanem újságíró. Hogy adott esetben ez hogyan derül ki, az valós kérdés.

Többször említettem már, két dolog fontos: a rendőri intézkedést ne akadályozza az újságíró jelenléte, az újságíró pedig legyen tisztában azzal, hogy jelenléte és viselkedése nem növelheti a közbiztonsági és közrendi kockázatokat. Ha úgy érzi, hogy az ő jelenléte miatt paprikázódik fel a hangulat, és a jogellenes demonstráción direkt a kamerának tüntetnek, akkor az újságírónak le kell vonnia a következtetést, hogy a jelenléte növeli a kockázatokat.

Akkor oda sem mehetnénk kamerával. A kamera jelenléte mindenképpen megváltoztatja az eseményeket.

Természetesen megváltoztatja. Másképp néznének ki a tüntetések, ha nem közvetítenék őket egyenes adásban. Ez általában fokozza a tüntetés hevességét. De ez a dolog velejárója, ez még belefér. Én arra gondolok, amikor ettől parázslik fel a hangulat, és valami helyrehozhatatlan történik.

Szeretném, ha mindenki, akit ez érdekel, elsősorban természetesen az újságírószakma, elmondaná a véleményét arról, hogy a - félve mondom ki - különleges, a demonstrálóktól eltérő státusú újságíró jelenléte egy közterületi rendezvényen milyen garanciákkal övezhető.

És a végén bekerül a törvénybe?

Ez egy további kérdés. A gyülekezési törvényt és az újságírói magatartást lehetne vég nélkül részletezni, de ez nonszensz. Vannak, akik azt mondják, erre semmi szükség, a józan ész adja magával, hogy az újságíró tudósít az eseményről, képviseli a nyilvánosságot, a rendőr meg ezt tiszteletben tartja. Ha megszületik egy ilyen etikai kódex, akkor lehet azt mondani, hogy elvégeztük a dolgunkat, hiszen úgyis mindenki tudja, miről van szó. Aki nem akarja megérteni, akkor sem fogja, ha rendkívül részletes szabályozás születik.

De jogászként azt mondanám, ha egyszer a gyülekezési törvényt módosítják, nem ártana egy újságírókra vonatkozó elemet beiktatni. A törvény jelenleg azt tartalmazza, hogy a közterületi rendezvény résztvevői békésen gyülekezhetnek, és szabadon véleményt nyilváníthatnak. Mondjuk, utána lehetne tenni, hogy a sajtó munkatársai a közterületi rendezvényről szabadon tudósíthatnak.

És akkor persze el lehet kezdeni boncolgatni, hogy mi az, hogy szabadon, mi az, hogy tájékoztat, és ki az újságíró. De belekerült a törvénybe egy új elem, amely felhívja a figyelmet arra, hogy itt két különböző személyi csoportról van szó. A jelenlegi szövegben egyetlen személyi csoport van: a demonstráció résztvevői. Szerintem ezt az ötletet érdemes megfontolni. Majd meglátjuk, hogy a párbeszéd során milyen fogadtatásra talál.

Szerintünk akadályozza az újságíró munkáját, ha a rendőr az utcán vissza akarja nézni a videokamera felvételét arra hivatkozva, hogy az adatvédelmi biztos ajánlása szerint a rendőr arca nem látszódhat a felvételeken. A Társaság a Szabadságjogokért panasszal is élt az ügyben, mivel szerintük az intézkedő rendőr a közhatalmat gyakorolja, ezért személyes adatai, így képmása is közérdekből nyilvános adat. Információink szerint a rendőrségen belső vizsgálat is indult az ügyben.

Az adatvédelmi törvénynek is vannak olyan hiányosságai, mint a gyülekezési törvénynek. Borzasztó nehéz megmondani, mi személyes és mi közérdekű adat. Az adatvédelmi biztos mindenesetre úgy foglalt állást, hogy a rendőr arca nem lehet azonosítható.

Ez csak egy ajánlás.

Ha a legfőbb adatvédő ezt mondja, akkor ez a mértékadó álláspont. Arról persze lehet vitatkozni, hogy ezt meg lehet-e oldani, és hogyan.

De nem az utcán intézkedő rendőrnek a feladata.

Úgy, hogy elkéri a kamerát, hogy visszanézze? Ezt most hadd ne kommentáljam.

Szerintünk nem jó, hogy egy kézben van a törvények előkészítése és a rendőrség felügyelete. A mostani helyzet az ön számára azért is kényelmetlen lehet, mert mint egykori ombudsmanhelyettes szeretné képviselni az emberi jogi hagyományt, másrészt valamennyire védené a rendőrség becsületét.

Nincs itt probléma. Amikor értékelem és elemzem a demonstrációkon bekövetkezett eseményeket, akkor e tradíció alapján teszem. És jogalkotóként vagy törvényelőkészítőként ezeket a gondolatok próbálnám majd jogi normában megjeleníteni.