Tarlós, az önkormányzati távgyalogló

Csütörtök délután háromkor a Nemzeti Múzeum kertjében minden a megszokott mederben csordogál. Pár turista hűsöl, egy-két diák olvas, jó néhány hajléktalan iszogat, alszik, a galambok meg békésen csipegetik a porban a szemetet.

Pedig odébb, a múzeum előtt, Arany János szobrának ülepe alatt az árnyékban már gyülekezik a sajtó. Tarlós Istvánra várunk, hogy megkezdje önkormányzati távgyaloglásának józsefvárosi etapját.

Meg is jön, és mindenkivel kezet fog, akinek keze van. Tarlós István nem egy tojásfejű idegen, aki Budapest fölött egy időajtón át lépett be világunkba, mint egyik videója alapján gondolnánk, és nem is színezési hibás felnőtt műanyagbaba, mint a plakátjain. Hús-vér ember. Egy közülünk. Itt jár köztünk. Gyalog. És nem ám álruhában, mint egykor Mátyás király, hanem sötét öltönyben, nyakkendő nélkül, kihajtott inggallérral, mint azt egy olyan politikustól el is várjuk, akinek van egy egyszerű álma: "tiszta, rendezett, biztonságos Budapest".

Gyors nyilatkozat az egyik tévének, hadd menjen mielőbb adásba, és már indul is az ötven fős menet, melynek felét újságírók teszik ki, a másikat a Tarlós-stáb és az aktív szimpatizánsok. Az élén persze a jelölt jár, mögötte két nagyméretű "Tarlós István független főpolgármester-jelölt" feliratú tábla, illetve két ugyanilyen tartalmú zászló. Gimisek hordozzák őket "Biztonság és rend legyen a trend" felirattal ellátott kék széldzsekiben. A stábban a legérdekesebb feladata talán annak a srácnak van, aki azonnal két kis táblát tart a jelölt feje mögé, amint kamera vagy fényképezőgép szegeződik rá.

Még a kosz is meghátrál előtte

Tarlós István és kísérete a múzeumkert Bródy Sándor utcai bejáratánál torpan meg először. A kapun kipenderül egy ötvenes úr, megköszöni a jelöltnek, hogy erre jár, és elmeséli, hogy egy éve nem takarítottak a környéken, de szerda éjszaka jöttek a köztisztaságiak. Demszky utasítására biztos végigtakarítják Tarlós úr útvonalát. (Összeesküvés-elméletét még a Rákóczi téren felhalmozódott kutyaszar sem rendítette meg.)

"Látjátok, már a puszta megjelenésemtől tisztábbak leszenk Budapest utcái" - süt el egy poént válaszként a stábnak a jelölt.

Átlagban olyan háromszáz méterenként állítja meg valaki Tarlós urat. Ő meghallgatja a panaszt, javaslatot, kérdést. Bólogat, mosolyog, mindenkihez van egy jó szava, hiszen ért a nép nyelvén, és biztosítja a közügyek iránt érdeklődő polgárt, hogy a megoldás szerepel a programjában.

"Gyerünk, gyerünk!" - mondja egy gyönyörű nő kölyökkutyájának, aki megilletődött a járdán özönlő népségtől. A biztatástól még maga Tarlós úr is összerezzen, a kutyus pedig megindul.

A Gutenberg téren intézkedő rendőrökre lesz figyelmes a jelölt, akinek vesszőparipája a közbiztonság. De aztán nem megy oda hozzájuk, inkább bölcsen követi valaki "Szerintem menjünk tovább" javaslatát.

A nép közé vegyülni talán piacon lehet a legjobban. A Rákóczi téri csarnokban a jelölt vásárol egy szál fehér rózsát, megtapogatja, megszagolgatja egy kistermelő zellerét, majd megkérdezi az idős nénitől, hogy mióta tetszik ezt csinálni. Majd hirtelen megkívánja a vecsési savanyúkáposztát, és vásárol is vagy negyedkilót.

"Írják alá, hogy nem is olyan savanyú" - segít a jelölt az újságíróknak képalázni. (Tündéri ember, talán még a riportomat is megírta volna, ha megkérem!)

A Rákóczi térnél a jelölt villamosra száll, ami az én fogalmaim szerint még belefér a gyaloglásba. Egyébként is, a túra fénypontja volt, amikor táblákkal, zászlókkal felszerelt kíséretével és vagy húsz fotóssal és operatőrrel felszállt egy tömött villamoskocsiba. Aki látott már nyílt terepen egymást tipró médiamunkás-csordát, az kis fantáziával könnyen képet alkothat arról, mi történt az alatt az egy megálló alatt abban a pár köbméterben. De az utasok közül senki nem sérült meg, csak káromkodtak kicsinyt.

"Kis buzi vagy Tarlós!" - kiabál egy helyi Demszky-rajongó a Harminckettesek terén, miközben a jelölt megközelíti a buszmegállóban a Fidesz aláírásgyűjtő standját.

"Most jön a sűrűje" - mondja neki az aktivista, de Tarlós úr megnyugtatja, nagyjából ismeri azért a környéket. A megállóban várakozó tömeg szélén a jelenetet szájtátva nézi egy erősen dülöngélő hajléktalan, amíg szintén dülöngélő párja a balsorsban térdével tökön nem rúgja, hogy adja már oda azt a rohadt borosflakont.

De aztán Kisfaludy utcán át irány a Corvin köz, ahol Tarlós úr a piacon vásárolt rózsát elhelyezi Pongrácz Gergely emléktáblájánál.

A nemes gesztus ellenére bennünk összeomlik minden. Megtudjuk ugyanis, hogy a jelölt kampánybuszra száll. A jármű egyébként maga a négy keréken guruló önellentmondás, oldalán a GYALOG 22+1 NAP BUDAPESTEN felirattal.

Ez neki sport? Ez csak egy kis laza reklámlötyögés! Ilyen teljesítménnyel nem is szabadna bekerülni a sajtóba. Van aki ezért átgyalogol egy egész kontinensen.

Mi nem is szállunk fel rá, ezért egy időre nyomát vesztjük Tarlós úrnak. Addig is, amíg megtaláljuk, olvasson pár gondolatot a programjából:

A kártékony falfirkák kockázatmentes lehetőségének gyakorlata

"Mikor "rend"-ről beszélek, örökösen beleütközöm Demszky Gábor és köre harsány rosszallásába. Úgy tűnik, valamiért nagyon nem kedvelik József Attilát. Pedig József Attila őket is szelíden oktatja:

"Jöjj el szabadság!
Te szülj nekem rendet!"

Azaz rend és biztonság nélkül nem létezik értelmes szabadság. Demszkyék nem értik, miről van szó. Állandóan a szabadságjogok nyírbálásának téveszméjével riogatnak. Vagyis az én értelmezésem a "rend"-ről: a rendezettség, a szervezettség, az emberek biztonságának védelme. (...)

Ezzel az elképzelésemmel áll élesen szemben Demszky Gábor. Ezért igyekszik válogatott negatív jelzőket aggatni rám. Ezt gúnyolja az elbizakodottak bátorságával. Szembe állítja az ő nagyvonalú (bár fedezet nélküli) álmaival. Mintha nagyvonalú terveket csak anarchiában, vagy térdig mocsokban lehetne megvalósítani.

Mit tervezek a valóságban ezen a téren?

1.) Biztonságot a fiatalok szórakozóhelyein. Ne lehessenek kiszolgáltatva a fiatalok ezeken a helyeken a brutalitásnak, az agresszivitásnak, az önkényeskedésnek. (...)

2.) Ne legyen "személyiségi jog" Budapesten szemetelni, illegális szemétlerakók tömegét képezni. (...)

3.) Fel kell számolni a szörnyű, kártékony falfirkák kockázatmentes lehetőségének gyakorlatát.(...)

4.) Bár Demszky ezt mindig bagatellizálja és gúny tárgyává teszi, de igenis szigorúan fel kell lépni a város közterületeit - köztük a játszótereket - kutyaürülékkel telemocskoló, fegyelmezetlen és érzéketlen lakossági töredékszegmenssel szemben."

Alapgondolat a Ji Kingből

Időközben ravasz húzással kihagytuk az Ügető romjait, és Tarlós úr elébe vágtunk. A Százados utcai művésztelepen tízfős fogadóbizottság várja. Megköszöni a fogadtatást, és persze kezet fog, és kezet fog, és kezet fog. Ha gyaloglásban nem is, kézfogásban mindenképpen rekordot állított fel. Becslésem szerint legalább annyiszor nyújtott kezet, mint ahányszor Margarita csókra nyújtotta jobb lábát, amikor elment háziasszonynak a Sátán báljába.

Rövid séta után a jelölt és kísérete betér egy műterembe, ahol Tarlós úr megmutatja, hogy nemcsak öreg kofákkal, hanem idős művészekkel is el tud beszélgetni. Megcsodálja a mester szobrait, kisplasztikáit és érmeit, melyeknek - telepi rossz nyelvek szerint - maga Schmitt Pál is nagy rajongója. Majd ismét buszra száll.

Az óránk ekkor háromnegyed hatot mutat. Csaknem három óra kellett, hogy rájöjjünk, nem lehetünk akkora hülyék, hogy ezt a semmit nézzük. Búcsúzóul magunkban azt kívánjuk Tarlós úrnak, érjen oda hatra a Józsefvárosi piacra. A kínai árusok biztos a szívükbe zárnák, ha elmondaná nekik:

"Most, hogy Budapest főpolgármesterének jelöltek és ezt a jelöltséget bizonyos feltételekkel el is vállaltam, lényegében új szemléletet, új mentalitást, új alternatívát kínálok Pest-Buda lakóinak.

Mi legyen az alapgondolat?

"Segítve támogatja, ami jó
Kölcsönös és helyénvaló
Javára balról is
Jobbról is a népnek..."

Ji King: A változások könyve, XI. hexagram, A kiterjedettség t`ai, felső hatos."