Szakemberek kampányolnak egy józanabb drogpolitikáért

A két szervezet azért fordul a nyilvánossághoz, mert véleményük szerint a Legfelsőbb Bíróság 2007 májusában hozott jogegységi döntése miatt jelenleg fennáll annak veszélye, hogy az egyszerű droghasználók akár szigorú börtönbüntetést is kaphatnak.

A döntés szerint ugyanis ha valaki a rendőrségi szakaszban elmondja, hogy hosszabb időn keresztül rendszeresen fogyasztott drogokat, akkor nem a tényleges nála talált kábítószer mennyisége alapján indítanak ellene eljárást, hanem ezt a mennyiséget összeadják, és így akár jelentős mennyiségű kábítószer birtoklásáért is felelősségre vonhatják.

Tehát a kábítószerfüggők, akiknek valóban orvosi segítségre lenne szükségük, hogy megbirkózzanak szenvedélybetegségükkel, börtönbe kerülhetnek, az elterelést végző intézmények meg tele lennének olyan fiatalokkal, akiknek a drogfogyasztás semmilyen egészségügyi vagy életvezetési problémát nem okoz. A Legfelsőbb Bíróság tisztában van ennek a döntésnek a következményével, de úgy gondolja, hogy ő pusztán a jog logikáját követte, a jogalkotónak kellene megváltoztatnia a törvényt.

Javaslat a süllyesztőben?

A jogvédő szervezet ezért úgy látja, hogy a törvényhozó jogalkotási kényszerben van. A problémára lenne is megoldás. Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntetőjogi Kollégiumának elnöke az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felkérésére készített egy törvénytervezetet az új Büntető törvénykönyvhöz.

A tervezetet jóváhagyta a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság, és élvezi a szakemberek - addiktológusok, felső rendőri vezetők, pszichológusok, kriminológusok, jogvédők stb. - széles körű támogatását.

Mivel a minisztérium kodifikációs füzeteiben meg is jelentette az új Büntető kódexhez készült összes szöveget, kivéve a kábítószerekre vonatkozó részt, a TASZ attól tart, hogy a népszerűségének további csökkenésétől tartó kormányzat politikai megfontolásból ebben a ciklusban már nem kívánja elővenni ezt az ügyet.

Mi várna az alkalmi fogyasztóra?

A sajtótájékoztatón az újságíróknak bemutatták a törvénytervezetet, melyet itt elolvashat. Egyik legnagyobb újítása, hogy a kábítószert csekély mennyiségben saját használatra maguknál tartó személyekkel szemben nem büntető, hanem szabálysértési eljárást indulna. A rendőrség a droghasználót nem állítaná elő, és nem indítana ellene büntetőeljárást, hanem felszólítaná a szabálysértés abbahagyására, és elkobozná tőle az illegális szert. Ezenkívül 150 ezer forintig terjedő pénzbírságot is kiszabhatna, amelyet utólag kellene befizetni.

A TASZ véleménye szerint ez az összeg indokolatlanul és aránytalanul magas, a pénzbírság maximális összegét 50 ezer forintban kellene megállapítani. Ha például valaki nyilvános rendezvényen lőfegyverrel vagy robbanóanyaggal felszerelkezve jelenik meg, csupán ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Továbbá az eljárás alá vont droghasználók több mint 90 százaléka 30 évnél fiatalabb, jelentős részük még nem rendelkezik állandó jövedelemmel.

A pénzbírság befizetésének elmulasztása nem vonna maga után szükségszerűen elzárást, csupán közérdekű munkára köteleznék.

A TASZ szerint a társadalom már érett egy ilyen változtatás elfogadására. Egy 2007 szeptemberében készült közvéleménykutatás szerint az emberek csaknem 60 százaléka nem börtönnel, hanem szabálysértési bírsággal büntetné az alkalmi marihuánahasználókat.

A tiltás feneketlen zsák

Felmérések sokasága bizonyítja, hogy a büntetőjogi fenyegetés senkit nem tart vissza a drogfogyasztástól, viszont rendkívül költséges. A jelenlegi rendszerben egy alkalmi drogfogyasztó ügye a rendőrségi eljárás megindulásától az elterelés végéig az adófizetőknek 500 ezer forintjába kerül.

Az állam évente 8 milliárd forintot költ a drogprobléma büntetőjogi vonatkozásaira, és ennek a pénznek a nagy része a fogyasztók elleni büntetőeljárásokra megy el. Az eljárások több mint 80 százaléka fogyasztói típusú magatartások miatt indul. Ezzel szemben egészségügyi és szociális szolgáltatásokra mindössze 2 milliárd forint jut. Pedig a kutatások szerint sokkal hatékonyabb lenne kezelésre, megelőzésre és ártalomcsökkentésre költeni, mint a fogyasztók büntetőjogi üldözésére.

Kezelik, akinek nincs szüksége kezelésre

A fogyasztóknak a büntetőeljárás alternatívájaként felajánlott 6 hónapos megelőző-felvilágosító programmal több probléma is van. Ez a fajta kényszerkezelés nem fér össze az orvosi és szociális munka etikai követelményeivel, mivel hiányzik a kliens motivációja. Az évente elterelésbe kerülő 5-6 ezer ember túlnyomó többsége, 86 százaléka alkalmi marihuánafogyasztó, akiknek kezelése valójában nem indokolt. Az ambulanciáknak pedig nem marad elég ideje arra, hogy azokkal foglalkozzanak, akiknek tényleg szüksége van kezelésre.

A tervezet nem szüntetné meg teljesen az elterelés intézményét, fenntartaná a fiatalkorú elkövetőknek, és náluk a pártfogói felügyeletet is elrendelne. A TASZ azt javasolja, hogy a rendőrség minden elkövetőnek ajánlja fel, hogy önként vegyen részt elterelésen, és akik erre igényt tartanak, azok kezelésére álljon rendelkezésre költségvetési pénz.