1993: Mi lesz most?! Itt a vonat!

 

Az első világháború után alapított, néhány száz lelkes, Szekszárdhoz közeli Pörböly nevét akkor ismerte meg az ország, amikor 1993. február 12-én tizenegy gyermek lelte halála a faluhoz közeli vasúti kereszteződésben.

 

A pörbölyi iskolásokat Bátaszékre szállító busz 7 óra 20-kor vette fel a falu iskolásait, majd letért az 55-ös főútról, hogy felvegye a nyékipusztai gyerekeket. A fénysorompó már két hete nem működött, mert kilopták az akkumulátort. A busz vezetője nem állt meg a sötét fénysorompónál. Az egyik túlélő gyermek erre így emlékezett a másnapi Népszabadságban:

„A busz ráfordult a sínre. Csodálkoztam, hogy miért nem áll meg, hiszen napok óta nem ég a fénysorompó, ezért mindig meg szokott állni a sín előtt. Most meg csak ment tovább. Köd volt, de azért én észrevettem, hogy jön a vonat. A barátnőmnek oda is kiáltottam, hogy mi lesz most?! Itt a vonat! Aztán elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, mindenütt vért láttam, meg azt hallottam, hogy a gyerekek sírva hívják édesanyjukat.”

A pörbölyiek, a korabeli tudósítás szerint, „pillanatok alatt a helyszínen teremtek, és sírva, üvöltve keresték a roncsok között gyermekeiket”. Az akkor hatszázötven lelkes falunak csaknem minden családját érintette a tragédia. Elképzelni is nehéz, mi lett volna, ha azokban a napokban nem lett volna influenzajárvány, és hatvan-hetven gyermek utazik a busszal, nem feleannyi.

A buszvezető később, a kórházban halt bele sérüléseibe. A bíróság kimondta a felelősségét, de a mozdonyvezetőét is, aki a rossz fénysorompó miatt előírt 15 kilométer per órás sebesség helyett 78-cal ment. A HVG korabeli cikke szerint korábban nem volt olyan, hogy a mozdonyvezetőt, még ha hibázott is, felelősségre vonják ilyen esetekben.

A Népszabadságban nyilatkozott Gayer János, Pörböly polgármestere:

„Kimondhatatlan fájdalom ért minket. Ezt a tragédiát ez a kis falu talán soha sem fogja kiheverni.”

A falunak még mindig Gayer János a polgármestere, aki nem akart újból nyilatkozni a tragikus balesetről. Annyit mondott még, hogy, mint minden évben, idén is virágokkal emlékeznek a tragédia színhelyén.