1990: a Pioneer-11 elhagyja a Naprendszert

A Pioneer-11 űrszonda elhagyta a Naprendszer határát – adta hírül a NASA 1990. február 25-én, 17 évvel azután, hogy fellőtték a Pioneer-program második bolygókutató szondáját. Az 1958-ban indított program első szondái, nullástól ötös számozásig a Hold körül keringtek, a hatvanas években indított következő négy a Nap körül, a tizes és tizenegyes pedig a Naprendszer külső bolygóinak vizsgálatára készült.

Hogy valójában mikor hagyta el a Naprendszert a Pioneer-11, értelmezés kérdése. A bejelentés napján az űrszonda a Neptunusz pályáját lépte át, ami ekkor éppen a Naptól legtávolabbi bolygó volt (a Plútó pályája eltér a többi bolygóétól, és előfordul, hogy közelebb van a Naphoz, mint a többi külső bolygó). A csillagászat ma már a Naprendszer részeként tekint Plútón túli, a mini jégbolygókkal benépesített övezetre, és az üstökösökből álló Oort-felhőre is. Eszerint a definíció szerint a szonda még mindig a Naprendszerben van.

A Pioneer-11 a Jupiterről és a Szaturnuszról küldött haza addig sosem látott felvételeket, amikor megközelítette a bolygókat 1974-ben, illetve 79-ben. 1995 szeptemberében lemerültek a szonda rádióizotópos generátorai, amiből az elektromos energiát nyerte, és ezzel meg is szakadt vele a kapcsolat. Azóta csak annyit tudunk róla, hogy a Sas csillagképben található Lambda Aquila csillag felé halad, és ha minden jól megy, négymillió év múlva oda is ér. Vagy nem. Ugyanis a szonda pályája és sebessége nem pontosan úgy alakul, ahogy az előzetes számítások mutatnák. A Pioneer-anomáliának nevezett jelenségre egyelőre nem sikerült magyarázatot találni.

A Pioneer-10 és 11 magával vitt egy-egy másfél milliméter vastag, 15*22 centiméteres arany lemezt is, amibe olyan ábrákat (többek között egy férfi és egy nő sziluettje, a Naprendszer, és egy hidrogénmolekula sematikus képe) gravíroztak, amik alapján a szondával esetleg találkozó intelligens idegen lények be tudnak azonosítani bennünket.