1966: először érjük el egy másik bolygó felszínét

42 évvel ezelőtt a Vénusz felszínébe csapódott a szovjet Venyera-3 űrszonda, és ezzel az első olyan űreszközzé vált, ami elérte egy másik bolygó felszínét. A Venyera-program (a Venyera a Vénusz orosz neve) a Szovjetunió egyik legambiciózusabb vállalkozása volt az űrhajózás hőskorában.

1961 és 1983 között tizenhat űrszondát küldött az ország bolygószomszédunk kutatására. A földközelben tőlünk 41 millió kilométerre levő, de akár 257 millió kilométerre is eltávolodó bolygó megközelítése igen nehéz mérnöki feladat volt a szovjet tudósoknak, mint ahogy az is komoly fejtörést okozott, hogy miként tervezzenek olyan szondát, ami kibírja a bolygó felszínén uralkodó mostoha körülményeket, mindenekelőtt a több mint 400 Celsius-fokos felszíni hőmérsékletet. A kapcsolattartás sem volt egyszerű az ekkora útra induló szondákkal, az 1961. februárjában induló Venyera-1-gyel, a világ első bolygószondájával el is vesztették a kapcsolatot 15 nap után.

A Venyera-2 a Venyera-3-mal majdnem egy időben indult Bajkonurból (1965. november 12-e és 16-a volt a két start időpontja), de ez volt az egyetlen Venyera-szonda, aminek nem volt leszállóegysége. A szonda meghibásodott, nem tudott adatokat küldeni a Vénuszról, de a szovjet tudósok legalább már biztosak lehettek abban, hogy megközelítette a bolygót.

A Venyera-3 leszállóegysége 1966. március 1-jén elvált az orbitális egységtől és megkezdte a leszállást. A szonda belső hőmérséklete hamarosan túllépte a kritikus értéket, adattovábbító rendszere meghibásodott, majd megszűnt vele a kapcsolat. Emiatt a szonda gyakorlatilag becsapódott a bolygó felszínébe, tudományos berendezéseivel már nem tudott adatot gyűjteni a Vénuszról. A szonda mégis történelmet írt: Ez volt az első olyan, ember által készített eszköz, ami elérte egy másik bolygó felszínét.

A következő három Venyera-szonda a korábbi modellek megerősített változatai voltak, mégsem értek le épségben a felszínre: a légköri nyomás végzett velük. Csak a jelentősen újratervezett Venyera-7 tudott 1970. december 15-én simán landolni a Vénuszon. A szonda ezután 23 percen keresztül működött, majd elhallgatott. A fedélzeti adatközlő egység meghibásodása miatt csak hőmérsékletadatokat tudott küldeni a Földre. Ezután még hét Venyera-szonda landolt sikeresen a bolygón, és jelentős eredményekkel szolgáltak a tudománynak. A Venyera-9 küldött először fekete-fehér képeket a bolygóról, a Venyera-12 villámlást fényképezett, a Venyera-13 színes képeket és bazaltkőzet-elemzéseket küldött, az 1983-ban Vénusz körüli pályára állt Venyera-15 és a Venyera-16 pedig nagyfelbontású térképeket készítettek a bolygóról. Ezek voltak az utolsó Venyera-szondák, feladatuk elvégzése után a program sikeres vállalkozásként vonult be az űrhajózás történetébe.