Gyárfás
16 °C
29 °C

1994: Csúcs László elbocsát 129 rádióst

03.04.

2008.03.04. 00:22
125 hozzászólás

Két hónappal az 1994-es országgyűlési választások előtt, március 4-én 129 rádiós azonnali elbocsátásáról, illetve nyugdíjazásáról döntött Csúcs László, aki akkor már több mint egy éve ügyvezető alelnökként vezette a Magyar Rádiót.

A kirúgás nem volt teljesen váratlan, hiszen a médiával évek óta küzdő kormánytöbbség a központi költségvetésben elkülönített 105 millió forintot a rádiós elbocsátásokra, az intézmény gazdálkodásának rendbetételét meghirdető Csúcs László pedig az év elején 320 munkatárs elbocsátását jelentette be. A Csúccsal hadakozó rádiós érdekvédők pedig március 3-ára - még nem tudva, hogy másnap adja ki az alelnök a rádiósok útját - békés tüntetést hívtak össze "a készülő politikai hátsó szándékú tisztogatás" miatt, amelynek célja, hogy a köztévé után felszámolják a rádióban még megmaradt függetlenséget.

A tüntetésen 1000-1500-an voltak, a Népszabadság tudósítása szerint zömében rádiósok és újságírók. Valamint egy 50 fős ellentüntető csoport, Kéri Edit és Horváth Gyula színész vezetésével, Liberálisok kifelé!, Magyarok befelé! szlogennel.

Az elbocsátások előzetes indokolása meglehetősen egyértemű volt A rádiós proletárdiktatúra végórái című, a Pesti Hírlapban megjelent Csúcs László-interjúban. Itt a tejfa (teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnök) úgy nyilatkozott, hogy az úgynevezett sztárriporterek többségénél a sokoldalú, objektív tájékoztatás kötelezettségének vállalása helyett sokkal erőteljesebben jelentkezett egy bizonyos politikai-ideológiai kötődés, kinek a múlthoz, kinek a jelenhez. Azt is mondta, hogy bár a műsorok kilencven százalékának javult a színvonala, megmaradt tíz százalék, amelyben megjelentek a hazugságok, a féligazságok, valamint különösen a hírműsorok esetében, az igazság elhallgatása.

Csúcs ebben az interjúban nem nevezett meg újságírókat és műsorokat sem. A létszámleépítés azonban leginkább a 168 Óra című műsort érintette (és meglepő módon a zenei főszerkesztőséget). Rákerült a listára Mester Ákos felelős szerkesztő és helyettese, Bölcs István is, ám van, aki folytathatta. Ahogyan például a rádió zenekarának, a Stúdió 11-nek is csak öt tagját bocsátották el, hatan maradhattak. Csúcs László a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, hogy "a most keletkezett szellemi vákuumot nem a keresztély kurzus, és a jobboldali eszmeiség fogja betölteni, annál is kevésbé, mert a most távozó rádiósok eszmeiségével rokon szerkesztők mintegy fele továbbra is a rádió munkatársa maradt". Megengedhetetlennek nevezte, hogy rádiósok pocskondiázzák a vezetőket. Mint mondta, nem a szólásszabadság, hanem a szabadosság ellen lép fel. A listára felkerült sztárriporterek sorozatban megszegték az etikai normákat, mások pedig azért kerültek az utcára, mert szakmailag gyengék voltak.

Nevek a listáról: Barát József, Havas Henrik, Frei Tamás, Pásztor Magdolna, Márványi Péter, Neuman Gábor, Bölcs István, Lantos Gabriella, Szénási Sándor, Ráday Eszter, Mester Ákos, Nej György, Szörényi Péter, Vicsek ferenc, Bolgár György, Róka Zsuzsa, Fiala János, Farkasházy Tivadar, Göczey Zsuzsa, Herkovits Iván.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége szolidáris volt, a Magyar Újságírók Közössége viszont azért sajnálkozott, hogy miért csak most nyúltak hozzá a rádiósokhoz, hiszen már 89-ben lépni kellett volna.

Közleményt adott ki a menni vagy maradni problémával birkózó, a listára fel nem került 118 rádiós. Ebben az írták, hogy őket egyelőre nem érinti az elbocsátás, de egyérttelmű, hogy politikai tisztogatás történt. "Mi a rádióhallgatókat kívánjuk szolgálni, ezért maradunk és végezzük a munkánkat, amíg lehet. De fontos, hogy mindenki tudja, azt, ami történt, felháborítónak tartjuk. Szolidaritunk az elbocsátottakkal, és reméljük, hogy mielőbb ismét együtt dolgozhatunk velük a rádióban." Volt olyan rádiós, aki ennél is tovább ment: Vajda Zsuzsa, a Mindennapi gazdaság című műsor szerkesztője a névsorolvasás után, miután kiderült, hogy nincs rajta a listán, azonnal felmondott. Követte őt Tarnói Gizella, és néhányan mások is.

Tévesek is közleményt adtak ki: Tiltakozunk! Elítéljük a Magyar Rádióban kollégáink ellen hozott politikai indítattású intézkedéseket. Szegvári Katalin, Wisinger István, Benda László, Sárközy Erika, Kepes András, Horvát János, Kopper Judit, Vitray Tamás, Baló György, Érdi Sándor, Antal Imre.

Még Bayer Zsolt is szolidaritásáról biztosította a kirúgottakat, igaz ez akkor volt, amikor - néhány hónapig a Fidesznek hátat fordítva - a Népszabadságnak dolgozott. (Lovas István viszont Csúcs László tanácsadójaként asszisztálta végig a kirúgásokat.)

Olvassa el Bayer Zsolt könnyes riportját a rádiós elbocsátásokról(Népszabadság, 1994. március 5.
Olvassa el Bayer Zsolt könnyes riportját a rádiós elbocsátásokról(Népszabadság, 1994. március 5.

Csúcs abban is bízott, hogy fennakadások nélkül levezényelhető az átalakítás. Hiszen több mint 2000-en dolgoztak a rádióban, a létszámleépítés a műsorkészítő területen dolgozók 10 százalékát érintette. "A műsorok változatlan rendben és reményeink szerint javuló színvonalon hangzanak el. Az MR hitet tesz a pártatlan, közszolgálati tevékenység mellett és mindent elkövet az 1994-es országgyűlési választás tárgyilagos tájékoztatás érdekében" - nyilatkozta, ám zökkenők mégis akadtak. Az elküldött munkatársak munkavégzését ugyanis megtiltotta Csúcs, így a 168 Óra, bár elő volt készítve, végül nem ment adásba, mert az épületbe kisebb dulakodás után bejutó Mesterék - akiket már illegális behatolónak nevezett a kirúgások másnapján Csúcs - a stúdióba nem mehettek be. Miután az ellen-168 Óra sem készülhetett el, amelynek vezetésével Rapcsányi Lászlót, az egyházi műsorok főszerkesztőjét bízta meg Csúcs, a magazin helyett a Petőfi Szív küldije ment adásba. Hasonló okok miatt maradt el a Barát József által szerkesztett Nyolcvan perc alatt a Föld körül is.

Mi az, amit Bayer Zsolt meg sem kérdezett Mester Ákostól? (Népszabadság, 1994. március 5.)
Mi az, amit Bayer Zsolt meg sem kérdezett Mester Ákostól? (Népszabadság, 1994. március 5.)

Horn Gyula - az MSZP sejthető, bár akkor még titokban tartott miniszterelnök-jelöltje - még az elbocsátások napján beszélt Csúcs Lászlóval, és arra kérte, hogy vonja vissza az intézkedést. A szocialisták szerint a kormány felelőssége, hogy hagyta megtörténni az elbocsátásokat, és utólag sem lépett közbe. Horn ígéretett tett arra is, ha kormányra kerülnek, akkor visszahelyeztetik állományba az elbocsátott szakembereket.

A kirúgásokat pénteken jelentették be, hétfőn a parlamentben napirend előtt másfél órán keresztül heves vita volt minderről. Pető Iván, az SZDSZ elnöke szerint "a demokratikus fordulat után közel négy évvel újra politikai okokból történik e lépés, ráadásul olyan méretű elbocsátás, amilyenre az 1956-os forradalom után sem került sor. Meg arról van szó, hogy a kormánypártok a tömegkommunikációval akarják a választásokat befolyásolni. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy ez holmi gazdasági megfontolású létszámleépítés. Ha takarékosság lenne a cél, a felmondási időre nem tiltották volna el a szerepléstől a kirúgottakat. És ki hallott már olyan leépítésről, ahol a sikeres részlegek irányítóival kezdik az elbocsátásokat. Ha csak takarékosságról lenne szó, nem próbálnák meg - még állítólagos szakmai, etikai vétségekkel vádolva is - megalázni az eltávolítottakat."

A Fidesz véleményt Deutsch Tamás tolmácsolta: "A Fidesz megítélése szerint az elmúlt hét végén a Magyar Rádióban alapvetően politikai indíttatásból végrehajtott tisztogatás volt, még akkor is, ha mindenki mást mond. Miért történt ez, ami történt? Egyrészt véleményünk szerint azért, mert a kormány a legutolsó pillanatban azzal kísérletezik, hogy a kampányban elterelje a polgárok figyelmét az ország nehéz helyzetéről. A most következő hetekben újra a médiaügyektől lesz hangos - érthető módon - a sajtó, s kevesebb szó fog elhangzani a jelenlegi kormány végbizonyítványának egyéb, dicstelen részeiről.

Másrészt nem tudunk szabadulni attól a gyanútól, hogy a történtek újra csak a szekértábor-politika következményei, és most az egyik, éppen hatalmi pozícióban lévő szekértábor akarja kiseprűzni a másik szekértáborhoz tartozónak vélt újságírókat a tömegtájékoztatásból; azokat az újságírókat, akik közül sokaknak az az egyetlen bűnük, hogy az objektív és pártatlan újságírás elveihez és gyakorlatához ragaszkodtak. Súlyos csapás ez a sajtó és a tömegtájékoztatás szabadságára, ami még súlyosabbá válhat akkor, ha az elkövetkezendő években is ez a logika fogja megszabni azt, ami a média területén történik. Ebben a helyzetben kell kimondanunk azt, hogy megálljt kell parancsolni ezeknek az eseményeknek! Ameddig a politikusok nem tudnak megszabadulni attól a rögeszmétől, hogy politikai sikereik és kudarcaik csak attól függenek, hogy ki hódítja meg éppen a médiát, addig ennek csak az újságírók és ezen keresztül a közvélemény fogja meginni a levét" - mondta a Fidesz parlamenti szónoka.

Sokan Csurka István háttérmunkáját látták abban, ami történt. "Sok forgatókönyvet írtam már életemben, ezt azonban nem én írtam" - mondta az akkor már az MDF-ből kizárt, a MIÉP-ben az elnöki tisztségig jutó Csurka. Azt ugyanakkor nem titkolta, hogy egyetért a lépéssel, "hiszen a politikai tisztogatás önmagában nem jelent rosszat. Miből gondolják, hogy ezek, akiket most eltávolítottak vagy megakadályoznak a további munkavégzésben - ha tudnak -, annyira alkalmasak, és annyira biztos, hogy az ő politikai indítékú eltávolításuk nem a nemzet javát szolgálja? Nekünk sokunknak az a véleményünk, hogy igenis azt szolgálja, mert ezek az urak, akik most (Közbeszólások, zaj a bal oldalon.) munkaügyi módon, jogszerűen (Dr. Hack Péter: Ez a nagy tévedés!) kikerülnek a rádióból, nagyon sokat hazudtak, nagyon sokat ártottak ennek az országnak. (Dr. Hack Péter: Hozzád hasonlóan!) Miért kellene ezt letagadni? És ha egy politikai tisztogatásnak éppen ez az oka, akkor ez a politikai tisztogatás jogos (Taps a MIÉP soraiban.) és akkor büszkén vállalhatja mindenki, aki e mellé a dolog mellé odaáll, hiszen a sorsunkról van szó!

Ez a garnitúra egyenes folytatása annak, amelyik 1945 óta uralja a kultúrát, a nyilvánosságot, a rádiót, amelyik erőszakkal - nem ilyen erőszakkal -, börtönnel, korbáccsal, halálos ítéletekkel fojtotta el a magyar sajtót. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon: József Attila-díj!) Igen, igen, mondják csak nyugodtan! Mégis azt mondom - hölgyeim és uraim -, hogy ennek meg kellett kezdődnie, és ha ezzel ez itt nem ér véget, akkor a magyar nemzet ezzel csak jól jár, akármit fognak is rá mindazokra, akik ezt elkövették" - mondta az indulatos vitában Csurka, amelynek egy pontján Király Zoltán a jegyzőkönyv szerint ledisznózta őt.

Csurka megemlített egy történetet is, amit Csúcs is felemlegetett, miszerint virágfölddel kevert emberi ürülékkel kenték be a tiltakozó rádiósok az intézmény vezetőjének székét és íróasztalát. (A rádió rendészeti vezetője vizsgálta az ügyet, megállapítása szerint "szennyezési esemény nem történt".)

A megszólított miniszterelnök, Boross Péter is elmondta a véleményét. Szerinte az országban ennél lényegesebb nagyobb számú, kényszerű, keserves sorsot jelentő létszámleépítések is voltak. Mint mondta, nem az a fő kérdés, ami a Rádióban történik. Valójában 3-4-5 fő az, aki ezeket a reakciókat kiváltotta. "Az tarthatatlan állapot, hogy az intézmény vezetőjét rendszeresen és folyamatosan megakadályozzák vezetői jogkörének gyakorlásában. Az tarthatatlan állapot, hogy a Rádió vezetője üzen az egyik stábnak vagy vezetőjének, hogy tárgyalni akar vele, egy kérése vagy kikötése van, hogy ne üvöltsenek, ha tárgyalni fog velük. A válasz: nem tárgyalnak vele. Ez közszolgálati intézmény, amelyben rendnek, fegyelemnek kell lenni, amelyben vezetői felelősségnek kell érvényesülni. Nem működhet az az intézmény - és semmi köze nincs a sajtószabadsághoz -, ahol lehet hangosan üvöltözve, a folyosón szaladgálva, némi trágárságot sem mellőzve - legalábbis a nekem adott tájékoztatás tanúsága szerint - közalkalmazotti magatartást tanúsítani.

Hölgyeim és uraim! Nem lebecsülendő képességgel és kellő tapasztalattal rendelkeznek sokan, hogy egy ilyen jelenséget külföldön a sajtókörökben - és nem csak a sajtókörökben - az ország lejáratására használjanak fel. Úgy hiszem, hogy ez alól felmentést a jelenlegi esetben sem kapunk. Én tehát biztos vagyok benne, hogy ennek külföldi visszhangját elsősorban azok fogják irányítani, akik az elmúlt években voltak olyan gondosak, hogy a megfelelő kapcsolatokat kiépítették. (Mozgás.) Nagyfokú ügyetlenség, hogy ilyen kapcsolat kiépítésére ezen az oldalon nem került sor. (Zaj.) Nem foglalkoztam a létszámleépítés egyéb tényezőival és okaival, januári döntéssel a Kormány esetében. Arra hívom fel azonban nagymértékben a figyelmet, hogy a kormánynak - és személyemnek, mint kormányfőnek - személyi ügyben és egyes személyek kiválasztásában nem volt szerepe. Nem volt szerepe. Azok a feltételezések alaptalanok, hamisak, és még csúnyább jelzővel is illethetném azokat, amelyek erről szólnak" - tolta az ügyet Csúcsra Boross.

Külföldi visszhangok egyébként valóban voltak, a Le Monde például egy kétségeesett hatalom végső intézkedéseként minősítette az elbocsátásokat, amivel a kormány átlépte a Rubicont.

Március 14-ére tiltakozó, szolidáris tüntetést hívtak össze a rádiós érdekvédők, akik kék szalag viselésére kérték a sajtószabadságért aggódokat. Meglepő módon a Fidesz elnöksége támogatta, hogy a tájékozódás szabadsága védelmében meghirdetett Charta-tüntetésen vegyenek részt a párt tagjai, "de ez a részvétel nem jelent elvtelen kiegyezést a tiltakozáson megjelenő valamennyi politikai erővel" (lásd MSZP).

Győri László, a sztrájkbizottság elnöke a tízezres tüntetésen azt mondta, hogy nem kenyérharcot folytatnak, az ellen tiltakoznak, hogy a rádióban előre megírt forgatókönyv szerint rombolnak le szellemi műhelyeket, s ezzel nemzeti értékekeket, a sajtószabadságot is. A rádiósok által lebegtetett sztrájk ugyanakkor végül nem lett semmi.

A kormánypárti politikus által magára hagyott Csúcs László, az MTV A hét című műsorában a tüntetés után azt nyilatkozta: a jóérzésű magyar emberek tudják, hogy igaz ügyet szolgál. Nem azt akarja, hogy a kormánynak legyen szócsöve, de azt sem, hogy az ellenzéknek. Amúgy pedig a parlament a költségvetés elfogadásával kimondta az A-t, ő csak a b-t tett hozzá. Közölte azt is, hogy a fenyegetések miatt ugyanakkor a családja emigráción gondolkozik.

Csúcsot végül 1994 júliusában Göncz Árpád felmentette tisztségéből, de a családi költözés helyett pár hónappal később a MIÉP fővárosi képviselőjeként folytatta a közéleti munkát, majd 1998-tól kisgazda országgyűlési képviselő lett. A ciklust a frakcióban nem töltötte ki, miután összekülönbözött előbb a Fradi gazdasági átvilágításán, majd több más ügyben is összekülönbözött Torgyán Józseffel. Csúcsot 2001 elején kizárták a képviselőcsoportból, többen, a magukat reformeknek nevező kisgazdák, ezzel egyidőben távoztak a frakcióból. Ekkor Csúcs sűrűn nyilatkozott azoknak a baloldali lapoknak, ahol korábban a rádiós elbocsátások miatt kevésbé volt népszerű. Egyebek között arról beszélt, hogy mennyire nincs rendben az, hogy csonka médiakuratóriumok alakultak, kizárólag kormánypárti tagokkal. Boross Péter manapság szintén a baloldali sajtóban kap szót, a jobboldali médiumok jelentős része ugyanis negligálja.