1987: Irak első magyar áldozata: csődbe megy a VÁÉV

Az 1987. március 14-i Heti Világgazdaság a tőle nem meglepő Omlásveszély – A VÁÉV a csőd szélén címmel adott hírt az 1946-ban alakult, és később a szocialista nagyvállalatok közül felszámolással elsőként megszűnt veszprémi építőipari cég hányattatásairól. A Veszprémi Állami Építőipari Vállalat, amely a háború után Veszprémi MÉMOSZ állami nemzeti vállalatként alakult, fennállása során többször küzdött pénzügyi problémákkal, mégis Irak első magyar áldozataként emlékezhetünk meg róla.

A cég ugyanis a nyolcvanas évek elején, erős kormányzati sürgetésre – vagyis direkt utasításra – nagyszabású iraki beruházásba kezdett. Ez azonban, mint azt Andrássy Ákos, aki a VÁÉV-et 1986. augusztusa és decembere között vezette, a várt 300 millió forintos vállalás helyett 700 millió forintos veszteséggel zárult. Igaz, ennek egy részét a költségvetés átvállalta, de ez sem volt elég a vállalat megmentéséhez.

A VÁÉV összeomlása azonban a cég egész történetét ismerve korántsem meglepő. A társaság 1950 és 1955 között minden évben veszteséges volt. Bár ezt követően, főként a hatvanas években inkább sikerek jellemezték a vállalat működését – 1961-ben már 3000 dolgozónak adtak munkát –, a hetvenes évek már súlyos veszteségeket hoztak, pedig 1975-ben a VÁÉV-nél készült el az ország tizedik házgyára (amit aztán a nagy pénzszűke idején, 1986-ban eladtak 240 millióért).

A cég a harmincadik születésnapján, 1976-ban már a 12. vezérigazgatót fogyasztotta el úgy, hogy abban és az előző évben 150 milliós veszteséget gyűjtött össze. Aztán 1982 és 1984 között három év alatt sikerült elérni a mínusz 1 milliárd forintot, részben a dicstelen iraki szerepvállalással, nem meglepő, hogy a céget 1976-ban és 1983-ban is szanálta az állam (vagyis tartozásait átvállalta a költségvetés).

A veszprémiek talán ebben, az ismételt állami beavatkozásban reménykedtek 1987-ben is, amikor a vállalati tanács úgy döntött, hogy nemet mond a szomszédos, székesfehérvári Alba Régia Építőipari Vállalat fúziós terveire. Andrássy Ákos ugyanakkor a HVG-ben arra utalt, hogy sokan az állásukat féltették, mondván: "azt nem zárhatom ki, hogy döntést ki-ki pozícióféltése is motiválta". A létszámcsökkentés egyébként is neuralgikus pont volt a VÁÉV-nél, a vezérigazgató felidézte, hogy hiába akarta az adminisztratív létszámot harminccal, az építésvezetőségek számát 17-ről 6-ra csökkenteni, sorra csörögtek a telefonok, és "minden érintettről kiderült, hogy valakinek a valakije".

Mivel a fúzió végül annak ellenére sem valósult meg, hogy a vállalati tanács második körben már rábólintott – ekkor ugyanis törvényi akadályok merültek fel –, 1987. március 5-én elindult a csődeljárás. A Magyar Hitelbank ezen a napon ugyanis felszámolási eljárást kezdeményezett a 12 legnagyobb, összesen 243 millió forintjára váró hitelező nevében az előző évet a házgyár eladása ellenére is 280 milliós veszteséggel és a HVG akkori kifejezését használva "500 millió forintos pénzhiánnyal" záró vállalat ellen. A bank bátor lépése talán nem volt független attól, hogy a párt lapja, a Népszabadság egyik március eleji lapszáma azt írta: "Veszprémban a csődeljárást mihamarabb el kell kezdeni".

Ez az eljárás akkor még meglehetősen összetett volt: első lépésben a hitelezőknek és az adósnak meg kellett próbálni egyezséget kötni. Ha ez nem sikerült, akkor a pénzügyminisztériumhoz tartozó Szanálási Szervezetnek kellett arról nyilatkoznia, állami pénzből kisegíti-e a vállalatot. Ezt követően került csak az ügy a bíróság elé, amely megállapította, hogy a vállalat tartósan fizetésképtelen-e vagy sem. Ha azt mondta ki, hogy fizetésképtelen, akkor ismét a Szanálási Szervezetnek kellett nyilatkoznia, és ha továbbra sem akarta megmenteni, akor kezdődhetett a felszámolás.

Ahogyan Veszprémben ez el is kezdődött 1987-ben. A cég élére márciusban miniszteri biztost neveztek ki a Győri ÁÉV nyugdíjas vezére, Krankovits István személyében, és dolgozóinak már abban a hónapban el is kezdtek új munkahelyet keresni. A VÁÉV neve ezt követően már csak az 1984-ben az osztrák Bramac GmbH-val elindított vegyesvállalatban, valamint az általuk szponzorált, többszörös bajnok veszprémi kézilabdacsapatnál élt 1991-ig, amikor a Bramac három magyarországi vegyesvállalata Bramac Kft. néven fuzionált.