1985: meghal Marc Chagall

1985-ben ezen a napon hunyt el a belorusz-zsidó származású francia festő 98 éves korában. Művészete nem sorolható egyik századelejei avantgard irányzat alá sem, de képeivel nagy hatással volt az akkori szürrealizmus és expresszionizmus képviselőire.

Chagall haszid zsidó hagyományok közt, szegény családban nevelkedett egy belarusz falucska, Vityebszk gettójában. Apja sózott heringgel kereskedett, anyja kilenc gyereket nevelt.  

Chagall hosszú és kalandos életet, jelentős életművet hagyott maga mögött. Ifjú korában anyja forszírozására festészetet kezdett tanulni, először szülőfalujában, aztán Szentpéterváron. Később elnyert egy párizsi ösztöndíjat, és négy évet töltött ott, és olyan emberek barátja lett, mint Appollinaire vagy Fernand Léger. Visszautazott Vityebszkbe, és feleségül vette menyasszonyát, Bella Rosenfeldet, egy gazdag ékszerész lányát. Egy darabig még Oroszországban élt, itt érte az első világháború, katonáskodott is. Utána művészeti népbiztosként majd egy színházban dolgozott. 1923-ban Párizsba költözött, állampolgárságát 1937-ben kapta meg. A városról így nyilatkozott: „Minden, amit elértem, Párizsnak köszönhetem, az itteni képzőművészetnek, az utcáknak, az embereknek. Itt még a levegőből is művészetet szív magába az ember.”

A náci megszállás elől Spanyolországba, majd New Yorkba menekült, 1941-1948-ig élt itt. Hőn szeretett felesége 1944-ben egy vírusfertőzésben meghalt, a művész ezután hónapokig képtelen volt dolgozni. New York-i száműzetése után Párizsba tért vissza, innen egy Vence nevű faluba költözött. Többször ellátogat hosszabb időre (főként dogozni) Görögországba és Izraelbe is, és a világ számos más országában tervezett színházi díszleteket.

Chagall festményeit nagyrészt gyerekkorának szülőfaluja, az ottani zsidó közösség inspirálták, de az orosz népművészet és ikonfestészet is nagyban hatottak rá. Azt mondta, csak a szeretet érdekli igazán, és csak olyan dologgal tud foglalkozni, amit szeret. Nem a látható valóságot, hanem belső világának álomszerű képeit jelenítette meg a vásznon.     

Könnyen beazonosítható szimbólumrendszert használt festményeiben: ló, tehén, fa, hering, gyertyatartók, Eiffel torony, kakas, Jézus keresztre feszítése voltak a fő visszatérő motívumai. Elemzői szerint Chagall inkább költő volt, aki színeivel, formáival és szimbólumaival festett verseket. Életének későbbi szakaszában szobrászattal, üvegfestéssel és kerámiával is foglalkozott. Színes üvegablakokat tervezett például a reims-i, metz-i és chichester-i katedrális, a jeruzsálemi Hadassa kórház zsinagógája, a New York-i ENSZ-székház, a zürichi Fraumünster-templom számára. Hazájában a szovjet éra alatt nem kívánatos személynek számított, de azóta Vityebszkben múzeum hirdeti nagyságát.