1976: megalapítják az Apple-t

Az Apple története úgy indult, mint a legtöbb szilícium-völgyi vállalaté: két barát úgy döntött, hogy alapít egy számítástechnikai céget. Az egyikőjük az akkor még csak 21 éves Steve Jobs volt, míg társa, a „Másik Steve”, Steve Wozniak, a Berkeley Egyetem hallgatója. A csapatnak volt egy harmadik tagja is, a korábban az Atarinak dolgozó Ronald Wayne, akinek az első Apple-logót és a cég az Apple I leírását köszönheti a világ. Wayne egyébként azzá vált híressé, hogy még a kezdeti időkben megszabadult Apple-részvényeitől 800 dollárért. Ezek a papírok ma több mint 15 milliárd dollárt érnének, Wayne azonban nem bánta meg döntését, mert mind mondta, akkoriban ez tűnt a legjobb megoldásnak.



A társaság, pontosabban Wozniak egy garázsban építette meg első számítógépét, az Apple I-et. Sok pénzük nem volt, Jobs például Volkswagen kisbuszát is eladta, hogy fedezni tudja a költségeket. Bár a létrehozott gép mai szemmel inkább egy fadobozba hajigált áramkörhalomnak tűnik, akkoriban mégis különleges volt: a hobbifelhasználók korábban csak részekben vehették meg a gépeket, az Apple I azonban körülbelül harminc csipjével nagyjából késznek volt mondható. Persze monitor és billentyűzet még ehhez is kellett, de viszonylag sikeres lett a 666,66 dollárért árult készülék. Az árat egyébként Wozniak találta ki, mert szerette az ismétlődő számokat, és mert úgy gondolta, harminc százalékkal drágábban kell eladni a gépet a nagyközönségnek, mint amennyiért (500 dollárért) megvette azt tőlük egy helyi bolt. Összesen 200 darabot gyártottak belőle, mára 30-50 darab maradt, amiket 15-50 ezer dollárért vesznek meg a gyűjtők.

Amilyen jó befektetés volt annak idején Apple I-et venni, annyira sikeresnek mondható, aki magába a vállalatba fektetett: a kaliforniai cég első évében 174 ezer dolláros bevételt ért el, 1977-ben, a sokkal professzionálisabb Apple II-vel már 2,7 milliót, 1978-ban 7,8 milliót, 1980-ban 117 milliót. Hatéves volt a cég, mire eljutott az egymilliárdos forgalomig, 1984-ben meg bemutatták a vállalat legsikeresebb számítógépcsaládjának az ősét, az első Macintosht.

Egyet azonban érdemes visszalépni, 1983-ba, a gyártó ugyanis akkor lépett piacra a (Jobs lányáról, hivatalosan a Local Integrated Software Architecture-ról elnevezett) Lisával. A gépet a Xeroxnál tett 1979-es látogatás ihlette, ahol Steve Jobs és csapata megvizsgálta az Altót, az első, grafikus interfészű operációs rendszert futtató gépet. Jobs elhatározta, hogy következő dobásuk a GUI-ra épül, de ugyanígy át akarták venni a a Xeroxnál látott egeret is, amit első körben szappantartóból és pingponglabdából fabrikáltak, majd a golyót gumilabdával helyettesítették, hogy ne csúszkáljon az asztalon.



Bár a Lisa tízezer dolláros ára és visszafogott teljesítménye miatt nem lett sikeres, hatása óriási volt. Munkahelyükön ugyanis gyakran találkoztak az emberek a géppel, és hamar megszerették annak grafikus felületét, funkcióit. Otthonra is akartak egy Lisát, pontosabban valami hasonlót, de olcsóbbat: ez lett a Macintosh. A gép 1984-ben került piacra. Ebben mutatkozott be a Mac Os is, a kétezer-ötszáz dolláros, fekete-fehér monitorral egybeépített számítógépet elkapkodták a vásárlók. Instant get lett.

"Egész hátralévő életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább megváltoztatod a világot?" - kérdezte Steve Jobs 1983-ban John Sculley-t, a Pepsi vezetőjét, aki a cukros víz helyett végül az almát választotta, és vezérigazgatói tisztségben átvette az Apple irányítását. Ez lett egyben Jobs veszte is, Sculley 1985-ben kirúgta a nehezen kontrollálható alapítót, és megkezdődött az erjedés, aztán pár évvel később a mélyrepülés.

Az Apple-nek új kihívásokkal kellett szembenéznie: az IBM-alapú pc-k előretörtek, ahogy a Windows is egyre népszerűbb lett. Az első években még sikerült növelni a cég versenyképességét, 1987 közepétől viszont olyan stagnálásba kezdenek az Apple részvényei, aminek csak az 1996-tal kezdődő mélyrepülés vet véget.

Bár ezekben az években jelent meg a PowerPC, a Newton, az ős-PDA, licencelték  a Mac OS-t, ezzel a Macintosh-kompatibilis számítógépeket zúdítottak a piacra, a bevételek egyre csökkentek, a kiadások nőttek.

Közben Jobs saját céget alakított, ám a NeXT Computer sem tudott áttörést elérni. A külön töltött évek mégis hasznot hoztak: a NeXT-nél fejlesztett operációs rendszer lett a későbbi Mac OS X alapja. Ehhez azonban fel kellett vásárolni a vállalatot, az Apple 402 millió dollárt fizetett 1997-ben a cégért, és a papírokkal együtt hozzájutott Steve Jobshoz is, aki gyorsan átvette a hatalmat.

Egyből munkához látott, lefújta a sikertelen projekteket, és elkezdte terrorizálni beosztottait. Legendák keringtek arról, hogy az alkalmazottak remegve szálltak be a liftbe, mert attól féltek, hogy menet közben összetalálkoznak Steve Jobsszal, aki kirúgja őket. Jobs elpusztította a klónokat, és stratégiai partnerséget kötött a Microsofttal. Bemutatták a PowerBook G3-ast és a Power Mac G3-ast, bár ezeknek még a korábbi időszakra jellemző unalmas külsejük volt. Jobs országszerte Apple boltok építésébe kezdett, így a társaság már közvetlenül értékesíthette gépeit.

Egy évvel az alapító visszatérése után a cég piacra dobta az első iMacet, ami óriási siker lett: 12 hónap alatt 800 ezer darabot adtak el belőle, és a társaság 1993 után először tudta (309 millió dolláros) nyereséggel zárni az évet. Kényelmes időszak következett, 1999-ben bemutatták a szintén színes iBookot, valamint a már kötelezően divatos külsejű Power Mac G4-est, a részvényesek pedig elégedetten nézték, ahogy papírjaik egyre híznak.

Kétezerben mutatták be a Power Macintosh G4 Cube-ot, a divatos külsejű, ám ventilátorok híján a húsz évvel korábbi Apple III-as tüneteit produkáló monitor nélküli számítógépet. A Cube drága is volt, meg problémás is, így Jobs visszatérése óta ez lett az első sikertelen számítógép. Közben világszerte csökkentek a számítógép-eladások, ráadásul a dotkomlufi is ereszteni kezdett, így amikor Steve Jobs három év után az első veszteséges negyedévről volt kénytelen beszámolni, a piac hisztérikusan reagált, és a 2000. szeptember 28-i 26,75 dollár után másnap 12,875 dolláron zártak az Apple részvényei. A mélypont decemberben következett, akkor már kevesebb mint hét dollárért hozzá lehetett jutni egy részvényhez. Jól járt, aki akkor vásárolt, mert ma 140 dollárt érnek a cég részvényei, 2008 elején viszont 200 körül is járt az Apple. Aki hét éve vett egymillió forintért a társaság papírjaiból, az pár hónapja közel 29 milliót kaphatott volna értük.

A 2001-es bizonyult a legfontosabb évnek az Apple történetében: bemutatták az új, hófehér iBookot, az alumíniumházú PowerBookot, a NeXTstepből kifejlesztett új operációs rendszert, a Mac OS X-et, valamint egy mp3-lejátszót, amiről akkor talán még nem is sejtették, hogy alapjában rajzolja újra a cég kontúrját: az iPodot.

Nagy változást jelentett, amikor az Apple 2006-ban áttért az „ősellenségnek”, az Intelnek a processzoraira, ami jelentős teljesítménynövekedést és nagyobb hasznot jelentett a vállalatnak.

2008 elején az Apple adta az amerikai számítógép-forgalom hatodát, a bevételek negyedét, és bár a cég világszerte még csak három-négyszázalékos súllyal bír, évente 50-60 százalékkal nőnek az eladások. Elemzők szerint 2008-ban közel tízmillió Macet ad majd el az Apple, közben negyvenmillió iPod és tízmillió iPhone eladására lehet számítani.