1991: betiltják a máig használt személyi számot

"A személyi szám különösen veszélyes a személyiségi jogokra… alkalmas a különböző nyilvántartásokban fellelhető személyes adatok eseti összekapcsolására" – mondta ki az 1991. április 13-án hatályba lépett, négy nappal korábban született határozatában az Alkotmánybíróság. A taláros testület ezzel a határozatával betiltotta a nemünk, születési dátumunk és egy "titokzatos" négy számjegyből álló, 11 tagú számkód használatát.

"Olyan széles körben használják jelenleg a személyi számot, hogy eltörlése – mondják – átmenetileg megbénítja a közigazgatást, hiszen a népesség-nyilvántartástól a honvédelmi összeírásokon át az ingatlan-nyilvántartásig és az adóhivatalig mindenhol ezt használják azonosítóként" – érzékeltette a HVG április 20-i száma, miért fogadták a nagy adatbázisokat kezelő állami szervek és cégek, köztük az OTP megdöbbenéssel vegyes félelemmel a határozatot.

Holott az Alkotmánybíróság határozata nem volt teljesen meglepő. Már csak azért sem, mert annak elnöke akkor az Sólyom László jelenlegi államfő volt, aki az elsők között szorgalmazta a magyar adatvédelmi törvény megalkotását, és akinek a HVG akkori szóhasználatával élve "régóta első számú közellensége" volt a 11 tagú számsor.

Másfelől viszont pontosabb úgy fogalmazni, hogy az AB döntésének volt is előzménye, meg nem is. A testület ugyanis 1990. május 1-jei hatállyal már töröltette a cégnyilvántartásból a személyi számot, akkor azonban nem mondta ki, hogy annak használata általánosan alkotmányellenes lenne. Az igazságügyi minisztériumban a személyes adatok védelméről akkor készülő törvénytervezet szintén csak szűkítette volna – egyebek mellett a pénzügyi szolgáltatók kizárásával – azt a kört, ahol a személyi számot fel lehetett volna használni.

Az Alkotmánybíróság határozata értelmében 1991. április 13-tól senkitől nem lehetett személyi számot kérni, annak megadásához bármilyen szolgáltatást vagy juttatást kötni.

Hogy a döntésnek milyen hatásai voltak, arról az április második felében megjelenő lapok közöltek néhány adatot. Az OTP-nél megközelítőleg 8 millió betétet tartottak nyilván, "ezek jelentős része a személyi számokhoz kötődik" – nyilatkozta néhány nappal később a Magyar Hírlapnak Szentiványi Iván, a bank jogi igazgatóságának vezetője. A lap április 11-i száma szerint a közigazgatás négyszáz nyilvántartásából huszat érint az Alkotmánybíróság döntése. Köztük volt az akkor 17 éve működő, akkoriban hárommilliárd forintból megújított állami népesség-nyilvántartás. Április 23-án viszont már több mint 30 rendszer átállításának szükségességéről beszét Zsuffa István, a BM helyettes államtitkára.

Az alkotmánybírósági határozat fogadtatása értelmiségi körökben is vegyes volt. "Ma sem tudjuk, mire utal a személyi szám utolsó négy jegye" – fogalmazott néhány nappal később egy újságcikkben Tamás Gáspár Miklós, aki "lelkendezve" fogadta az AB döntését. Ugyanakkor Bokor Pál újabb néhány nap elteltével egy publicisztikájában azt írta: "Az én liberalizmusomnak megvannak a korlátai. Megelégednék a személy szám használatának önkéntességével".

Az azóta eltelt 17 évben azonban kiderült, hogy korántsem kell szomorkodniuk azoknak, akik szerették személyre szóló tizenegyüket, és azok is túl korán örültek, akik TGM-hez hasonlóan nagy lelkesedéssel fogadták az AB döntését. Sólyom László már egy 1994-es alkotmánybírósági határozathoz fűződő párhuzamos véleményében szóvá tette, hogy "a személyi szám használata az Alkotmánybíróság határozata ellenére még az állami gyakorlatban is továbbra is túllép az alkotmányos lehetőségeken". Nem mellékesen: az a határozat azért született, mert a személyi számot a kopogtatócédulákon még akkor is fel kellett tüntetni.

A személyi számtól ezután sem szabadultunk meg. Azt a mai napig is feltüntetik a személyi igazolványokon, és ha a korábbinál jóval szűkebb körben is, de használják a hivatalos eljárásokban. Ha az OTP-ben vagy az adóbevallásunkhoz már nem is kérik el, például lakás- vagy más ingatlan vásárlásánál a mai napig szükségünk van a négytagú személyi azonosítónkra.