1966: a néger Jézus nem mer kiszállni a repülőből

A Groundation day, azaz a földre szállás napja a rasztafárik legfontosabb ünnepe. Ekkor lépett Jamaika földjére Jézus reinkarnációja, és áldotta meg híveit. A vallási történetnek az ad különös színt, hogy az egész nem a bibliai időkben történt, hanem 1966-ban április 21-én. Így tehát pontosan láthatjuk, milyen valós eseményekből gyárt a vallás csodálatos legendákat.

Jézus jelenkori megtestesülése ugyanis nem volt meggyőződve arról, hogy ő valóban az lenne, akinek hiszik. Ennek egyik oka, hogy addigi életét a rasztafari hitnek otthont adó Jamaikától több ezer kilométerre, Etiópiában töltötte, foglalkozására nézve pedig nem ács volt, hanem császár.

 

Haile Salassie tevékenységéről megoszlik a történészek véleménye. Egyesek diktátornak, mások a feketék ébredésének nagy alakjaként látják. Az mindenesetre tény, hogy nem járt a vízen, változatta borrá a vizet és nem is feszítették meg. Viszont mesésen gazdag volt, amelyek így együtt mind predesztinálták arra, hogy senkinek ne jusson eszébe őt egybevetni Jézussal. Megjelenése alapján is úgy tűnt, inkább egy porosz tábornokot tartott példaképének, mint a mezítlábas aszkétát.

 

A jamaikai feketék mégis a messiást látták benne, mégpedig azért, mert a császár vezette ország, Etiópia egy rövid és sikertelen olasz kalandot leszámítva mindvégig megmaradt szabad országnak, ahol nem a gyarmatosítók, hanem a helyi diktátorok nyomták el a népet. Azaz Etiópia volt a feketék számára az ígéret földje, az egyetlen szabad, néger ország.

 

A rossz körülmények közt élő jamaikai feketék közt érthetően vált a fenti konstellációban uralkodó fekete császárból az ígéret földjének ura, aki megszabadítja a világ négereit a rabságból.

 

A hit megmaradt Karib-szigeteki magánügynek. A lakosok elhitték, hogy egyszer majd eljutnak Etiópiába, ami a földi paradicsom, és ott jó lesz. A rasztafarianizmus ezzel megfelelt a vallás kritériumainak, mivel a hívőknek repülőjegyet venni pont olyan lehetetlen volt, mint a mennybemenetel és az örök élet az egymás mellett legelő oroszlánok és birkák társaságában.

 

Az amúgy egyáltalán nem rasztafariánus, hanem kopt keresztény Haile Salassie eközben pedig nyugodtan kormányozta országát. Annak a néhány jamaikai vallási elöljárónak pedig, akiknek sikerült a helyiek adományit repülőjegyre váltani, felajánlotta az ígéret földjének egy darabját. Az Index járt is Shashemaneban, amiről kiderült, hogy a szőke rasztahajat viselő európai rasztafárik elképzelése ellenére is csak egy darab lehangoló, poros síkság. A kapcsolat a rasztafárik és a császár közt ennek ellenére megmaradt a kölcsönös tolerancia mezején: a rasztafárikat nem zavarta istenük hűvös magatartása, mondván, neki nem kell bizonygatnia isteni létét, hiszen ő az. A császárt pedig nem zavarta, hogy egy távoli országban imádják.

 

A nyugodt szituációt az zavarta meg, amikor a császárt hivatalos látogatásra hívta Jamaikába Clifford Campbell kormányzó. A császárt általános meglepetésre százezres tömeg várta a repülőtéren. A hívek doboltak, füvet szívtak, imádkoztak, és imádták a messiást, aki közben nem mert kiszállni a repülőből.

 

Egy raszta papnak kellett bemennie, és megnyugtatnia, hogy a várakozók nem bántani akarják, hanem hódolnak neki. A vallási elöljáró ezután felszólította a híveket, hogy ne imádják olyan hevesen a császárt, aki ezután elmerészkedett a Limousinjáig.

 

A császár látogatása helyi ügy maradt volna, ha történetesen nem tér meg a konvojának látványától Rita Marley. Akinek hitét aztán férje, Bob Marley is követte. A raszta vallás az ő zenéje révén vált nemzetközileg is ismertté, és így történhetett, hogy jelenleg fehérek tömegei vallják magukat egy olyan hit követőjének, aminek egyik fontos tézise, hogy minden fekete térjen vissza Afrikába.