1992: Torgyán és a harag napja

A sajtó már napok óta ijesztgette a közvéleményt a harag napjával, végül kinevette a rendezvényt. 

A performanszt a koalícióból már kilépett Torgyán József szervezte Budapestre (a Hősök teréről vonultak a Kossuth térre), mivel a hatalom szerinte érzéketlen az ország bajai iránt, és a párt ezzel a tömegdemonstrációval akart véget vetni a nemzetrontó politikának. Azt mondta:

"Ha három fizetett vonat helyett kétszázat indítanánk, az is kevés lenne."

A rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatón Torgyán pontosított: nem a harag, hanem a lehetőségek napját tartják meg 1992. április 25-én. Lehetőséget akart adni a kormánynak, hogy teljesítse a nép akaratát, és esélyt adjon az embereknek a népszuverenitás elvének érvényesítésére. Egyfajta mederbe terelt forradalom, de ezt csak mi mondjuk.

A harag - pardon, lehetőségek - napja előtt minden oldal támadta Torgyánt, aki ekkor már az FKGP elnöke volt. Támadta a baloldali sajtó az olcsó populizmusa, az emberek megtévesztése miatt, támadta a kormány a rend megzavarásáért, és támadta még maga Csurka István is, aki ekkor még koalíciópárti volt, csak a következő évben lép ki az MDF-ből és alakítja meg a MIÉP-et:

"A régi nómenklatúra röhög a markába. A stabilitás fellazul, a magyar társadalom átalakítása és minden eddigi fáradozás kárba vész, a társadalom visszasüllyed az irányíthatatlanságba."

A Népszabadságban Miklós Gábor írt jegyzetet a tüntetésről. Érdemes kétszer elolvasni, egyszer úgy, mintha 1992-ben járnánk, egyszer meg a 2008-as állapotokra vonatkoztatva:

"A mai állapotok olyanok, hogy a kormányzat csak szűkebb hívei elégedetlenségére képes odafigyelni, arra, amikor azt követelik tőle: tegye, amit eddig cselekedett, csak még következetesebben. Most felvonulhat nagyon sok ember, aki jól, rosszul megfogalmazva, akár félrevezetve is, ám valamiféle változást követel. Lehet erre csak úgy nagyvonalúan legyinteni?"

A tüntetésen a felfokozott várakozások ellenére nem történt az égvilágon semmi. A legfontosabb kérdés, valamint közröhej tárgya az lett, hogy mennyien voltak a harag/lehetőségek napján. Torgyán szerint 200-250 ezren, a rendőrség szerint 12-14 ezren. A Népszabadság tudósítója nem hagyta ki a ziccert:

"Mindez [a rendőrség becslése] nem zavarta a pártelnököt abban, hogy kijelentse: azt az újságírót, aki az ő véleményétől eltérő adatot közöl, büntetőjogi felelősségre kell vonni. A Népszabadságnak pedig Torgyán azt mondta: az a rendőr, aki ilyet mond, nyilván napszúrást kapott a téren, vagy pedig eddig még nem tudott leszokni a hazudozásról."

Torgyán a tüntetésen, a korábbi rossz tapasztalatok miatt, személyesen vállalt felelősséget azért, hogy dolgozhassanak az újságírók. A Fekete Doboz egyik munkatársát ennek ellenére inzultálta az egyik rendező, mire a pártelnök leváltotta és a pártból is kizárta a magáról megfeledkezett párttársát - mindezt a Hősök tere és a Kossuth tér között.

A Kossuth téren Torgyán megismételte korábbi követeléseit a kormány lemondásáról, a valóságos rendszerváltásról, az új alkotmányról, az új választójogi törvényről, satöbbi.

Torgyánnak a különutas politika bejött. 1994-ben - a kormánnyal tartó Egyesült Kisgazdapárttal ellentétben - bejutott a parlamentbe, 1998-ban pedig harmadik legnagyobb pártként hatalomra segítette a Fideszt és koalícióra lépett vele. Ezzel elérte lehetőségei csúcsát, sorozatos botrányok után 2002-ben végleg kiesett a parlamentből. Torgyán a politikától visszavonult, néha bejelenti visszatérését, de aztán mégsem jön.