1990: kivonuló oroszok egy bolt lerombolásával zsarolnak

1990-ben győzelem napi hír volt, hogy a somogy megyei Tabról kivonuló szovjet alakulat ötmillió forintot kér a tanácstól azért, hogy ne rombolják le a hátrahagyott laktanya területén lévő ABC-t.

A boltban addig csak kevés helyi vásárolhatott, jóval olcsóbban, mint a tabi közértben. Volt ugyanis bejárata a laktanyához vezető, szigorúan ellenőrzött útról is, de elsősorban azt a kétezer sorkatonát, tiszthelyettest, tisztet és azoknak családtagjait szolgálta ki, akik a laktanyában éltek.

Az oroszok egy önellátó, zárt kisvárost működtettek a 63 hektáros területen. A sorkatonák párórás kimenőkre nem ugorhattak ki, bár a helyiek emlékeznek arra, hogy borospincéket azért néha felkerestek, nem feltétlenül a tulajdonos kíséretében. Mindenük volt, még disznótelepük is - az állatokat az egyik lakótelepi ház földszintjén dolgozták fel -, egyedül a kenyeret rendelték meg a tabi pékségben. A sorkatonáknak a szögletes, kilós barnát. Nem azért, mert annyira ragaszkodtak az otthoni ízekhez, hiszen a tiszteknek fehér kenyeret süttettek.

Volt még valami, amiből nagy tételben rendeltek: tégla. A helyi gyár egy időben a teljes termelését átállította a szovjetek építékezésének kielégítésére (ma már megszünt a gyár, a kéményét is felrobbantották pár éve). A területen ugyan már az oroszok érkezése előtt is egy huszárlaktanya volt, de a szovjetek teleszórták az erdőt a tömör tabi téglából és betonból készült épületekkel, raktárakkal, hangárakkal.

És itt volt még valami, ami miatt dupla, árammal is futatott kerítéssel vették körül a laktanya hátsó részét: három rakétasiló. Hogy pontosan mi volt benne, arról a mai napig csak találgatások vannak. Az a rendszerváltás után jópár évvel derült ki a nyilvánosság számára is, hogy a szovjetek nukleáris fegyvereket tároltak Magyarországon. Tabon állítólag csak a hordozórakétákat tartották, a fej máshol volt. Kísérőnk, Petkó Sándor telepvezető azt mondja, hogy a helyiek szerint földalatti folyosó kötötte össze a tabi laktanyát az igalival és a tamásival. Ha ez igaz, több tízkilométeres járatot vájtak ki. Feltárását jelentősen nehezíti, hogy a siló barlangszerű bejáratát két ajtó is védte. Az első tárva-nyitva van, a negyven méterrel beljebb, a hegy gyomrába nyiló viszont mozdíthatatlan. Az egyik mögé be lehet nézni, földhalom van mögötte, berobbantották az alagutat a távozó oroszok.

Azt egyébként még az orosz sorkatonák sem tudták, hogy pontosan mi az alakulat feladata. Ez derül ki a Tabon szolgált orosz katonák fórumából. A katonák az egyenruhájukon harckocsizós jelvényt hordtak, de harckocsit nem nagyon láttak. Igaz, a bejegyzésekből az is kiderül, hogy amikor megérkeztek, fogalmuk sem volt, hogy milyen országban járnak. Egy dolgot tudtak, hogy nem Afganisztánba érkeztek, mert oda egy másik képzőtáborból indultak a katonák. Na jó, talán az időjárásból azt is sejthették, hogy nem Szibériába vetette őket a jószerencséjük.

A sorkatonák kétéves szolgálatukat tudták le nálunk. Kárpátaljai magyarokat a legritkább esetben hoztak Magyarországra. A ritka kivétel egyike a környékén lakik, tolmácsként szolgált, itt ismerkedett meg a feleségével, aztán letelepedett. Nem tudtunk vele beszélni, de a kísérőnk szerint amúgy sem jutottunk volna sokra vele. Ők dolgoztak együtt, próbált faggatózni, hogy mi volt itt, de az extolmács csak mosolygott a kérdéseken.

Viszont a fórumon vannak olyan képek, amelyek bepillantást engednek annak a laktanyának az életébe, amelybe nemhogy bent, de még felé is szigorúan tilos volt fényképezni.

Az oroszok kivonulása után sokáig elhúzódó vita volt arról, hogy kié a laktanya, Tabé vagy Tengődé. Végül utóbbi győzött, miután tengődi helyrajzi számon volt a kaszárnya. A település 1997-ben ingyen megkapta a laktanyát. Kárpótlásul a szomszédos Tab jutányos, 12 millió forintos áron jutott hozzá a leginkább beépített 11 hektáros részhez, a tiszti lakóteleppel, a parancsnoki és tiszthelyettesi épülettel, a legénységi körlettel, de itt voltak az étkezők, a színházterem, a szaunás egészségügyi épület is.

Tab tervezett egy szociális otthont ide, ez nem jött össze. Aztán elfogyott a pénz az őrzésre, az épületek pedig elkezdhették visszasírni az oroszokat.

A vörös hadsereg egyébként amit lehetett, magával vitt. A családok a bútorokat kiárusították. Nem nagyon találtak a katonák után semmit, néhány eldobott üveget a fák között, tavaly lőszereket, de Lenin-képet például nem. Volt még itt egy kuvasz, amit el akartak vinni magukkal az oroszok de leugrott a vonatról, és visszament a kiürített laktanyába. A magyar őrök eleinte féltek tőle, aztán megszokták, hogy minden este hatkor elindul járőrözni a kerítés mellett, ahogyan megszokta. Két évig élt még.

És maradtak persze az épületek. Statikaliag a mai napig rendben vannak. Bajt az okozott, hogy a lapostetőkön a víz középen gyűlt össze, innen folyatták át az épületeken keresztül. Miután senki nem tartotta karban a lefolyókat, azok egy része eldugult, a víz a falakba szivárgott, télen pedig szétfagyott.

Végül egyik önkormányzatnak sem volt pénze arra, hogy bármit kezdjen a folyamatosan enyésző épületekkel, ezért, és a bevétel reményében eladták. Nagyobb bevétele inkább Tabnak lett belőle. Az önkormányzat 1997-ben 12 millióért jutott hozzá a területhez, ennek többszöröséért adta tovább 2004-ben Bóna Zoltánnak. Hogy mennyiért, azt a vállalkozó nem árulja el. Ő egy pikkelysömör-centrumnak keresett helyet a környéken, ugyanis egy ausztrál orvos speciális módszeréhez kiválóan megfelelt a helyi termálvíz. Ez a fajta betegség pedig olyan, hogy fürdőkbe nem szívesen engedik be az ebben szenvedőket. Hirdetés alapján találta meg az erdőben megbújó laktanyát, ahová a betegeket a családjukkal együtt várták volna. Bóna hárommilliárd forintos beruházásban gondolkodott.

A centrumnak már működnie kellene. De nem működik, sőt. Bóna tervezetett, kutat is furatott, a tetőket egy ideiglenes megoldással leszigeteltette, és hogy rend legyen, még az erdőt is átgereblyéztette az embereivel. Egy útvita miatt leállt minden. A laktanya másik részét Lakos János és Ágh János vette meg. Előbbi akkor még csak képviselő volt tengődön, most már polgármester. Ez a két szerep a laktanya körüli vitába rendre elválik egymástól. Az 1997-ben hatmillió forintért megszerzett területen - az oroszok majdnem ennyi kértek csak az ABC-ért - raktárakat alakítottak ki. Amit két útvonalon lehet megközelíteni: a laktanyán keresztül aszfalton, vagy egy rosszabb minőségű földúton. Bóna az utóbbira terelné a gazdákat, mégis, hogyan nézne ki, ha a milliárdos egészségcentrum keresztül traktoroznának vagy teherautóznának át a hátsó raktárakig. A másik utat tudták használni az orosz tehetautók is.

Miután kiderült, hogy Bónának a Tabbal kötött szerződése szerint áthaladási jogot csak a kapuig kell biztosítania, tovább nem, lezárta a kaput. Amit viszont rendre levertek, majd a tengődi jegyző hozott olyan határozatot, hogy a gazdák évek óta használják az utat, ezért Bónának át kell engednie a polgármester/vállalkozó embereit. Mindezt százezres büntetésekkel nyomatékosította. Ezen a ponton kölcsönös perek indultak.

A helyzet annyira elmérgesedett Bóna és Lakosék között, hogy egy idő után már egymás köszönését sem fogadták - ha lehet így jellemezni egy vaskos fenyegetésekkel terhelt kapcsolatot.

Az 51 hektáros, erdős ingatlant két részletben vette meg Tengődtől Lakos János és Ágh János. 1997-ben két előszerződést kötöttek, eszerint ötmillió, illetve egymilliót fizetnek az ingatlanokért. A nagyobb összegre megkötötték az adásvételit, a másik aláírása azonban tulajdonjogi viták maitt elhúzódott. Végül azt 2005-ben írták alá, ekkora Lakos már Tengőd polgármestere lett. Nem jelentéktelen tény, hogy időközben készült egy értékbecslés, ami szerint az egymilliós ingatlan valójában 7,5 milliót ér. Ennek ellenére a tengődi önkormányzat egymillióért adta el Lakoséknak a területet. Ügyészségi vizsgálat, bírósági döntések, végül a pécsi ítélőtábla semmisnek mondta ki a szerződést, mert az a jó erkölcsbe ütközik. A polgármester ugyanis az önkormányzat kárára jutott volna jelentős vagyoni előnyhöz azzal, hogy áron alul vesz ingatlant az általa vezetett településtől. Lakos lapunknak azt mondta, hogy az előszerződés aláírásakor még nem volt polgármester, és ez az ügy jogerősen még nem zárult le.

Hogy a pénzben és munkahelyben nem bővelkedő Tengődnek jó-e, hogy nem valósul meg egy milliárdos beruházás a területén, mert polgármestere üzleti érdekei mast diktálnak? (Bóna szerint az sem lenne elhanyagolható, hogy a 800 fősre tervezett centrum étkeztetését helyi alapanyagok beszerzésével oldanák meg nap, mint nap). Lakos János polgármester szerint Tengődnek és neki sem jó a kialakult helyzet, 2006-ban például azon vesztett több tízmilliót, hogy valaki felgyújtotta több raktárát. (Nehéz véletlenre gyanakodni, ha egyszerre több helyen üt ki tűz. Kézenfekvőnek tünne a rivalizálás számlájára írni mindezt, a helyzetet ugyanakkor bonyolítja, hogy Bóna egyik raktárát is felgyújtották, a rendőrök nem is gyanúsították meg a vállalkozót.)

Végül a szomszédos Tab polgármestere kezdett újra közvetíteni köztük. Tavaly másodszorra már úgy álltak fel az asztaltól, hogy kezet is fogtak egymással. Tárgyaltak korábban sokmindenről, új, hat méter széles, portalanított útról 70 millióért, átengedett területről 500, majd 250 millióért, aztán kevesebbért.

Aztán tavaly decemberben megállapodtak, készen volt a szerződéstervezet, csakhogy Bóna még egy legelőt is belevett volna az üzletbe. Ezt viszont a tengődi polgármester elutasította. Most semmi sincs, december óta ismét nem beszéltek egymással. Bóna szerint meg kell várni a perek jogerős befejezését, azon múlik, hogy folytatja-e vagy sem. Mindenesetre magánügyi problémák miatt is csökkent már a lelkesedése.

Pedig amikor megvette a területet, még az orosz kapcsolatait is megmozgatta, a Tabon szolgált oroszok jöjjenek vissza látogatóba. Hátha maradnak fizetővendégként egy kis időt. A felajánláson az oroszok kicsit csodálkoztak, hiszen eddig még senki nem invitálta meg őket korábbi kényszervendéglátóik közül egy vizitre. A beruházás leállása miatt egyelőre nem is jönnek.

És hogy mi lett a bolttal? Ez.