1997: leszállt az első Marsjáró

A Mars Pathfinder 1996. december 4-én lőtte fel a NASA a Delta II hordozórakétával, alig egy hónappal a Global Surveyor felbocsátása után. Közel hét hónapig utazott, ezalatt négy pályamódosítást hajtott végre, majd a Mard Chryse Planitia-nevű területén szállt le 1997. július 4-én. A földet érés után a szonda kinyílt, és előmászott belőle a Sojurner névre hallgató rover, az első a marsjárók azóta egyre hosszabb sorában.

Az apróság csak 65 centi hosszú, 48 centi széles és 30 centi magas, alig 10,6 kiló, miközben a pár évvel később érkező Spirit és Opportunity 1,6 méter hosszú, 2,3 méter széles, 1,5 méter magas és 180 kilós lett. 500 méterre tudott eltávolodni a szondától, maximális sebessége elérte az egy centimétert másodpercenként és összesen 550 képet készített 83 marsi napos élete során.

Az eszköz egy rakás elemzőszerkezetet vitt magával, hogy a földiek jobban megismerhessék a Mars atmoszféráját, klímáját, geológiáját, a sziklák anyagát. Ez volt a második küldetés a NASA Discovery Program keretein belül, aminek a mottója az „olcsóbban, gyorsabban, jobban” volt. A Sojuner volt a legfontosabb ember alkotta szerkezet a Vikingek érkezése óta a Marson, még ha az egyik legnagyobb haszna az is volt, hogy megágyazott a 2004-ben érkező rovereknek, a Spiritnek és a Opportunitynek. Ekkor tesztelték először a légzsákos leszállást is, ami komolyan tompította a beeséssel járó ütéseket. Ráadásul a Pathfinder töredékösszegből készült el elődeihez képest, így biztosítva a NASA-nak a további kísérletezést a szűkölő gazdasági mozgástér közepette.

A szerkezet több elemzést is végzett, a sziklák összetételét vizsgálva például a hidrogént leszámítva az összes elemet megtalálta a mintában. Talált bazaltsziklát, meg bizonyítékot arra, hogy a marsi szél formált bizonyos sziklákat. Közben a leszállóegység 16500 képet küldött vissza a Földre és 8,5 millió mérést végzett a légköri nyomással és a hőmérséklettel kapcsolatban. Az utolsó adást 1997. szeptember 27-én küldte a szonda, és bár a kapcsolatot megpróbálták helyreállítani, 1998. március 10-én lezárták a küldetést. Közel három hónapig végzett méréseket a Pathfinder és a Sojuner, de már az első hónap végére megtudtak minden olyan információt a kutatók, amit elvártak a küldetéstől.

A Mars űrszondás kutatása a hatvanas években kezdődött meg, az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt célba vette a bolygót. Míg az amerikai vállalkozások kimenetele felemásra sikeredett, addig az oroszok nem tudták meghódítani a Marsot. A hatvanas években amerikai szondáknak sikerült először megközelíteniük bolygószomszédunkat, majd később néhány űreszközük Mars körüli pályára állt. Az ezekről a szondákról érkezett fényképek nyomán vált egyértelművé: a Mars lakatlan, rideg bolygó.

A szovjetek a hetvenes évek elejére eljutottak addig, hogy Marsra szállással próbálkozzanak. Marsz-2 szondájuk 1971 novemberében azonban nem tudott puha leszállást végrehajtani, a felszínbe csapódott. Egy hónappal később a Marsz-3 ugyan biztonságban elérte a felszínt - vagyis tulajdonképpen szovjet űreszköz szállt le először a Marsra -, de a talajfogás után két perccel megszakadt a kapcsolat a szondával, amely értékelhető adatokat nem továbbított a földi irányítóközpontba.

Később az oroszok még többször próbálkoztak, sikertelenül. Legutóbb a kilencvenes évek második felében indították útnak a Marsz-96-os jelzésű szondát, ami már az indítás után felrobbant. Az amerikaiakat is sok kudarc érte, de ők figyelemreméltó eredményeket is fel tudnak mutatni. A Mars űrszondás kutatásában átütő siker volt a Viking-1 és Viking-2 leszállása az égitestre 1976 nyarán. Ez a két amerikai szonda küldött először fényképeket közvetlenül a bolygó felszínéről, és a színes felvételek feltárták az emberiség előtt a Mars rozsdavörös, homokos, kövekkel, sziklákkal teleszórt táj képét és a marsi vidékre boruló rózsaszín égboltot. A két Viking emellett talajmintákat is vett és elemzett.

Ezt követően több mint két évtized telt el az újabb amerikai sikerig: ekkor, 1997. július 4-én szállt le a Marsra a Pathfinder űrszonda. A Sojourner lett az első szerkezet, amely helyváltoztatásra volt képes a Mars felszínén.

Két évvel később azonban már nem volt ilyen szerencsés a NASA: elvesztették a Mars Climate Orbiter keringő egységüket, amely a vörös bolygó első meteorológiai műholdja lett volna, majd decemberben a Mars Polar Lander leszálló szonda zuhant le.

A következő sikerre 2004 januárjáig kellett várni. Ekkor egy hónapon belül két amerikai önjáró robot érte el épségben a Mars felszínét. A Spirit és az Opportunity azóta is járja a bolygó tájait, síkságokon vág át, hegyoldalakat mászik meg, vagy éppen kráterek mélyére ereszkedik le, miközben fényképek ezreit ontja a Földre.

Az Európai Űrügynökség (ESA) is megpróbálkozott a Mars meghódításával. Mars Express keringő szondája ugyan rendben a bolygó körüli pályára állt, de a Beagle-2 nevű leszállóegységük 2003 karácsonyán eltűnt, és azóta sem tudni, hogy mi történt vele.