1989: Morvai megtalálja Petőfit

Csak kapkodtuk a fejünket 1989-ben, amikor szinte minden napra jutott egy leleplezés vagy beismerés. Kiderült, hogy az ország adósságait még unokáink is nyögni fogják, Németország a Szovjetunióval szövetkezve rohanta le a második világháborúban Lengyelországot, 1956-ban pedig nem ellenforradalom, éppen ellenkezőleg, forradalom volt.

A nagy leleplezések sorába illeszkedett Morvai Ferenc, kazánokat gyártó vállalkozó, későbbi kisgazda országgyűlési képviselő Népszabadságban közölt távirata, ami azonban nem az elmúlt negyven évben történt eseményt, hanem egy jóval korábbit helyezett más megvilágításba:

„A Megamorv Petőfi Bizottság örömmel közli a magyar néppel, hogy 1989. július 17-én 12 órakor Szibériában, Barguzinban a nemzetközi antropológusbizottság megtalálta Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár és őrnagy földi maradványait. A nemzetközi antropológusbizottság kétséget kizáróan megállapította, hogy a megtalált földi maradvány Petőfi Sándoré.”

A magyar állam feltűnő jóindulattal állt az ügyhöz. A Művelődési Minisztérium a kutatókat a támogatásról biztosította, amennyiben bebizonyosodik, hogy csakugyan Petőfit földi maradványait találták meg. A Külügyminisztérium pedig minden segítséget megad a csontok hazaszállításához.

A hivatalos lapokban azonban a szenzációs hír kézhez vétele után megindul a kétkedés. A Népszabadságban megszólal Bárdos B. Arthur költő, aki 1956 nyarán tagja volt annak a magyar-román közös bizottságnak, amely Petőfi emlékeit kutatta a fejéregyházi csatatéren.

„Petőfit a század orvosa látta utoljára életben – nyilatkozta Bárdos. – Megkérdezte a költőtől, nem akar-e fölülni a lóra az ő háta mögé. Miután a csata véget ért, az Ispánkúttól 20-25 méterre találtak egy lándzsával átszúrt fiatalembert, körülötte papírdarabok és érmék hevertek. Fekete nadrágot, fehér inget viselt. Másnap jöttek a parasztok, eltemették a holtakat. Innen három-négy kilométerre található a tömegsír, amelyben több száz ember fekszik. Akad néhány egyéni sír is. A kutatásra szánt pénz elfogyott, így nem tudtunk sírokat föltárni. Arról tudunk, hogy például Székelykeresztúron is kiástak egy Petőfi-sírt – még a mi kutatásunk előtt –, s ott egy nyolcvan éves férfi koponyáját találták. Rengeteg legenda élt és él a mai napig is Petőfi haláláról. Pedig tény, hogy ott van eltemetve a csatatér közelében; s valószínűtlen, hogy egy holttestet Szibériába szállítottak volna.”

A barguzini leletet itthon értetlenséggel fogadták. A csontokat 1991-ben Amerikába szállították, ahol Mitchell Holland, az amerikai fegyveres erők washingtoni patológiai intézetének vezetője vizsgálata szerint az elhunyt valójában nő volt.

A barguzini petőfiben hívők szerint Holland azért állt át a másik oldalra, mert magyar akadémiai kitüntetést ígértek neki. A csontok körüli utolsó nagy akció 2001-ben volt, amikor Petőfi szüleinek sírját akarták megbontani, hogy összehasonlítsák a lelet és Hrúz Mária csontjait.

Az ügyben jó ideje fegyverszünet van, a történelemkönyveket eddig még nem kellett átírni.