1990: Az MSZP eladja megmaradt 11 megyei lapját

Eladja valamennyi, ma még tulajdonában lévő megyei lapját a Magyar Szocialista Párt – olvashattuk a Népszabadság 1990. július 27-i számában Polgár Viktor pártszóvivő előző napi bejelentését. A szocialisták nyílt pályázatot hirdettek, és az értékesítés során olyan feltételeket fogalmaztak meg, amelyekkel a párt az újabb monopóliumok kialakulásának kíván gátat szabni.

A szocialisták döntése azon a napon hangzott el, amikor eldőlt, hogy az Állami Vagyonügynökség élén néhány napon belül az ekkor még nem is létező Index későbbi vezérigazgatói székéről nem is álmodó, később a Fotexet és a vasutat is megjárt, jelenleg a közlekedési tárcánál szakállamtitkárkodó Csepi Lajos váltja Tömpe Istvánt, aki már 1988-ban tagja volt a gazdaság megújításával foglalkozó, később az Agrobank-ügy miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélt Kunos Péter vezette bizottságnak, és aki később szintén megjárja a MÁV-ot, lesz FHB-elnök, de az akkor már ÁPV-nek hívott vagyonkezelő igazgatóságába is visszatér.

A döntésről szóló hír azon a napon jelent meg, amikor a Természet Világa olvasószerkesztőjéből Hírlapkiadó-vezérré előlépett Horti József arról beszélt a Népszabadságban, hogy őszinte sajtót szeretne. És ugyanezen a napon Horn Gyula Népszavazás – miért szavazás? című cikkében olyanokkal érvelt az 1990-es, csúfos érdektelenségbe fulladt (14 százalék alatti részvételi aránnyal megtartott), az államfő megválasztásának módjáról szóló referendum mellett, hogy amit háromszázezer ember egybehangzóan fontosnak tart, az fontos is, vagy azzal, hogy az elnök, ha közvetlenül választják, a népnek felel, nem lehet diktátor, sőt, a kis ősdemokrata Gyula bácsi annak a hazánkban negyven évig szinte ismeretlen jelenségnek a lehetőségét is megpendíti, hogy a parlamenti elnökválasztás... egyetlen jelölt kinevezésével lenne egyenlő, amikor viszont a nép választ, a jelölteknek versenyezniük kell.

Nagy idők voltak ezek.

Az államfőt végül azóta sem a nép választja, de azért a Göncz-Mádl-Sólyom trió mégsem véreskezű diktátorként vonult be a magyar történelembe. Ráadásul az MSZP-nek, visszatérve vezérfonalunkhoz, a megyei lapok eladásához, az újabb monopóliumok kialakulását sem sikerült megakadályoznia.

A rendszerváltás előtt az MSZMP 18 megyében adott ki napilapot, az egyetlen kivételt Pest megye és az itt megjelenő Pest Megyei Hírlap jelentette. A többiben az MSZMP Megyei Bizottságának lapjaként jelentek meg az újságok, amelyeket kettős szálon, párt- és állami vonalon egyaránt irányítottak. A lapok vezető beosztású dolgozóit a párt jelölte ki – bár kinevezésükről formailag a kormányzati szervezetben működő Tájékoztatási Hivatal döntött –, volt olyan főszerkesztő, aki még az 1990-es választáson is elindult, akkor már az MSZP színeiben, a parlamenti mandátumért (nem szerezte meg). A lapok kiadója a párt egy-egy vállalata volt, szintén Pest megye kivételével.

Az MSZP az utólagos értékelések szerint részben politikai okokból – félt, hogy a lapok vagy a kormány vagy a megyei tanácsokat felváltó önkormányzatok kezébe kerülnek – döntött az eladás mellett, de persze pénzügyi szempontok is vezérelték a pártot. Szakértői becslésekre hivatkozva Polgár Viktor 500 millió forintra értékelte a lapokat, s további 200 millióra a kiadóvállalatokat; a forint akkori értékét érzékelteti, hogy a szakszervezetek az 5100 forintos helyett 5700 forintos minimálbérért küzdöttek.

A párt kezében ekkorra megmaradt 11 lap – Békés Megyei Népújság, Észak-Magyarország (BAZ megye), Dél-Magyarország (Csongrád megye), Fejér Megyei Hírlap, Kisalföld (Győr-Sopron megye, akkori nevén), Hajdú-Bihari Napló, Kelet-Magyarország (Szabolcs-Szatmár megye, akkori nevén), Vas Népe, Napló (Veszprém megye) és Zalai Hírlap –, valamint a kiadóvállalatok értékesítésére nyílt pályázatot írtak ki (a további hét megyei napilap a parlamenti választások két fordulója között került, a szerkesztőségi kollektívák döntése alapján, a Springerhez). Megkötés volt, hogy külföldi vásárlónak maximum 49, belföldinek legfeljebb 30 százalékot adnak el, ahogyan az is, hogy kötelezték a vevőt arra: legalább 10 százaléknyi tulajdorészt a dolgozóknak adjon át. A jelentkezőknek 30 napjuk volt a pályázatok beadására, az eredményhirdetést ezt követően 15 napon belülre, tehát szeptember közepére, az önkormányzati választások elé ígérték. A pályázatokról döntő bizottságba, bár csak tanácskozási joggal, meghívták valamennyi parlamento pártot, továbbá a Lapkiadók Egyesületét, a MÚOSZ-t, a Nyilvánosság Klubot és a Sajtószakszervezetet.

A tranzakciók során a Springer további lapokat szerzett (például a Békés megyeit), az északkelet-magyarországi térségben, Borsodban, Szabolcsban és Hajdú-Biharban a Koch Verlag, míg a közép- és nyugat-dunántúliban a ma Pannon Lapok Társaságaként összesen hat lapot megjelentető német befektetőcsoport lett laptulajdonos. Az MSZP a 11 lapért végül összesen 450 millió forintot kapott, de erről lemondott saját, lényegében ebből a pénzből létrehozott József Attila Alapítványa javára. Holott 1990. júliusában még azt mondták: a lapokból származó bevétel – korábbi nyilatkozatuknak megfelelően – a költségvetésbe kerül.