1996: Dél-Korea átgázol a női kézilabdásokon

Negyven éve vagyok edző, de azt a merényletet még egyetlen csapatom sem követte el ellenem, hogy null-tizeneggyel kezdje a mérkőzést – értékelt a Dél-Korea ellen elvesztett elődöntő után Laurencz László, a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Pedig a meccs előtt Sinka László főtitkár még azt mondta a Nemzeti Sportnak: sokak szerint esélyesebbek a dél-koreaiak, de ezen a mérkőzésen a mieinknek meg kell mutatniuk, mi a magyaros virtus.

Nos, nem sikerült megmutatni, de az előjelek fényében ez nem is túlságosan meglepő. A koreaiak világbajnokként és az olimpiai cím védőjeként érkeztek a tornára, az 1992-es előtt a hazai pályán, Szöulban rendezett 1988-as játékokat is megnyerték. Az 1995-ös, osztrák-magyar rendezésű világbajnokságon éppen minket vertek a döntőben, de talán még jobban fájt volna a vereség, ha már akkor tudjuk, hogy nyolc évet kell várnunk egy újabb vébéezüstre.

Mindenesetre a visszavágásra lehetőségünk lett volna Atlantában. Miután a csoportmeccsek utolsó körében a lányok kikaptak a dánoktól, a másik csoportot a norvégok előtt megnyerő koreaiakkal már az elődöntőben összefutottunk. Pontosabban ők futottak, át rajtunk, mi pedig csak szenvedtünk.

 

 

A magyar lányok, egy órával az összecsapás kezdete előtt, feszült hangulatban érkeztek meg a csarnokba. Mosolytalan arcukra kiült az idegesség, és csak reménykedhettünk, hogy mindez nem több, mint egészséges versenyláz - idézte fel a meccs előtt hangulatot a Nemzeti Sport. Sajnos nem az volt. A koreaiak már az első perc végén megszerezték az első, aztán pillanatokon belül a második gólt.

És utána még kilencet, anélkül, hogy a mieink egyszer is bevették volna Mung Hjang Csa kapuját. Pedig közben a magyar kapus, Meksz több ziccert is hárított, ha nem játszik a többiekhez képest jól, még nagyobb is lehetett volna a különbség. A Meksz - Szilágyi, Németh H., Kökény, Nagy Á., Siti, Erdős összeállításban kezdő csapatunk (csere volt Farkas kapus, Mátéfi, Kocsis, Kántor és Szántó) a 15. percben bírt először gólt szerezni, és bár a huszadik perc közepére 13-6-ra feljöttek, szünetben kilenc góllal, 19-10-re vezettek a koreaiak. A második félidő elején ez 22-10-re változott, a vége 39-25 lett. A magyar kezdőcsapat mindössze 12 gólt bírt szerezni, vagyis kevesebbet, mint a csereként pályára lépő négy mezőnyjátékos.

Amit az olimpiai elődöntőben művelt a magyar válogatott, az méltatlan a korábbi eredményeihez... teljesítményük a nullával azonos - mondta a meccs után Laurencz, akiről a sportlap azt írta: 25-17-nél (ekkor szerezte első gólját Németh Helga) Laurencz László felállt a kispadról és rövid időre elhagyta a kispadot. Aztán visszaült a pad szélére, magába roskadt, és már szava sem volt a játékosokhoz.

A megsemmisítő vereség dacára a magyar válogatott nem omlott össze - abban az értelemben legalábbis, hogy a bronzmeccsre összeszedték magukat a lányok. Így végül a norvégokat legyőzve sikerült megszerezni a bronzérmet, míg az ellenünk parádézó koreaiak valószínűleg túlságosan kijátszották magukat, így nem bírtak a dánokkal a döntőben, és csak ezüstérmet szereztek.

A magyar kézis lányoknak azonban az igazi nagy áttörésre négy évet kellett várniuk: 1997-ben csak kilencedikek lettek a vébén, egy évvel később harmadikok az Eb-n, majd '99-ben ötödikek a vébén. Aztán 2000-ben Európa-bajnokok és olimpiai ezüstérmesek lettek, utóbbi a döntőjében a címvédő dánoktól szenvedtek emlékezetes, 31-27-es vereséget (kilenc perccel a vége előtt még 23-23 volt).