1996: Horváth és Kolonics a világ tetején
Az 1992-es olimpia után összeállt Horváth Csaba és Kolonics György mindent megnyert az 1996-os olimpia előtti világversenyeken, így óriási teher nehezedett rájuk erősebbik számukban, az 500 méteres kenu versenyen. (Ezer méteren ekkor már túlvoltak egy bronzérmen.) Rajtuk kívül még egy német, egy román és egy moldáv páros reménykedhetett a győzelemben.
„A csepeli csodapáros olyan elánnal és olyan gyorsan vágott neki az ötszáz méternek, mintha a kenuban nem létező ötven méteres versenyszámról lenne szó – írta másnapi tudósításában a Nemzeti Sport. – Talán nem is száz, hanem száztíz százalékos erőbedobással lapátoltak, és ennek hamar meglett az eredménye, mert kétszáz méternél tisztán, fél hajóval vezettek.”
Egy ország izgult a televízió vagy a rádió előtt, hogy Horváth és Kolonics tartani tudja a tempót. A moldávok azonban hosszú és kitartó hajrába kezdtek, a célhoz közeledve egyre jobban feljöttek a magyar párosra, sőt, mintha a vezetést is átvették volna, amikor a két hajó szinte együtt beért a célba.
„Hirtelenjében egyik versenyző sem tudta, ki győzött – írta a Nemzeti Sport. – Az utolsó csapás után mindenki az ellenfél arcáról próbálta leolvasni az eredményt. Kolonics feltűnően mosolygott, és ez sejtetett valamit. Pillanatokkal később kiderült, hogy a magyarok huszonnyolc századdal hamarabb teljesítették az ötszáz métert. Horváth és Kolonics éremgyűjteménye hét, illetve nyolc vébéelsőség és egy olimpiai bronzérem után a legszebbel, olimpiai arannyal gazdagodott.”
A moldovai sporttörténelem első ezüstérme volt ez a siker, aranyat azóta sem nyertek, ezüstöt is csak még egyet. De ami nekünk sokkal érdekesebb: „HorváthKolonics” a legnagyobbak közé emelkedett.
Az arany előtt néhány nappal nyert bronzérem Horváthot feldobta, Kolonicsot viszont inkább letörte, nagyon fáradtnak érezte magát – egy évvel korábban, a duisburgi világbajnokságon a két fiú öt aranyérmet nyert, így nagyok voltak az elvárások velük szemben.
Horváth Csaba 1998-as visszavonulása után Kolonics a sidney-i olimpián kenu egyesben 500 méteren aranyérmet szerzett, Kozmann Györggyel az oldalán pedig bronzot nyert 1000 méteren. A 2008-as pekingi olimpiára is Kozmannal készült, 500 és 1000 méteren álltak volna rajthoz.
A versenyek kezdete előtt kevesebb, mint két hónappal rosszul lett edzés közben és meghalt.