1982: Bokros Lajost megelőzik 13 évvel

Az éves népgazdasági terv teljesítése a vártnál nehezebb külgazdasági feltételek között folyik, s ezért az egyensúly javítása az előirányzottnál nagyobb teljesítményeket, több anyagi eszközt igényel (...) A kormány a vállalatoknál, az intézményeknél szigorú takarékosságot rendelt el... olyan fogyasztói áremeléseket határozott el, amelyek egyidejűleg a gazdasági egyensúly javítását, a fogyasztás tervezett keretek között tartását, az állami ártámogatás csökkentését, a költségvetés kiadásainak mérséklését szolgálják – honnan származhat ez az idézet? Bokros Lajos csomagjából? Gyurcsány Ferenc kiigazításából vagy Veres János konvergenciájából? Egyik sem: azoknak, akiknek az egyébként árulkodó népgazdasági terv kifejezés nem segített – mentségükre szóljon, a szöveg többi része bármikor bármilyen megszorítást indokolhat, leendő pénzügyéreknek érdemes kikopizniuk –, eláruljuk: a Hetényi István vezette pénzügyminisztériumhoz tartozó Országos Anyag- és Árhivatal közleményéből, 1982 augusztusából.

A közlemény a központi fogyasztói árintézkedésekről szól, a "jóléti kommunizmus" első valódi megszorító csomagjáról. Ennek előzményei voltaképpen egészen a hatvanas évekig nyúlnak vissza. A központi költségvetés egyenlege ekkor kezdett letérni az 1948-ban elkezdett, 1967-ig minden évben többletet jelentő egyensúlyi pályáról. Az utolsó szufficites év 1967 volt, de akkor már csak 49 millió forint volt a többlet, míg a következőben már elérte az 1,486 milliárdot a hiány. A deficit 1981-ig 5 milliárd forint alatt maradt - a bevételek 0,9-1,5 százalékára rúgott -, ám 1982-ben már 15 milliárd volt – írtuk egy 2006-os cikkünkben.

A kormány a gyors egyensúlyromlás nyomán határozta az átfogó áremeléseket, amelyek már önmagukban, százalékos értékükben is drasztikusak voltak. Abból szempontból pedig különösen, hogy Magyarországon a hatvanas-hetvenes években lényegében árstabilitás volt, az alapvető élelmiszerek és a főbb szolgáltatások ára akár egy évtizeden át is változatlan maradt. Például a KSH adatai szerint 1956 és 1968 között egy fillért sem drágult a 3 forintos tej és kenyér vagy a 40 filléres kifli, míg a budapesti villamosjegy még 1978-ban is az 1960-as évek eleji 1 forintba került (aki még régi árakról szeretne olvasni, itt megteheti).

Ehhez képest 1982 augusztusában egyetlen nap alatt átlagosan 20 százalékkal emelkedett a kenyérfélék, a liszt, a belőle készült termékek és a rizs fogyasztói ára. Így például a kenyér kilója 5,40 forintról 6,40 forintra, a kifli és a zsemle ára 50 fillérről 60 fillérre nő – olvashattuk az augusztus 9-től érvényes árakat a Népszabadságban. Ennél is nagyobb mértékben, 30 százalékkal drágultak a különleges minőségű kenyérféleségek, míg 25 százalékkal a déligyümölcsök, a fűszerek, a kakaó- és csokoládéfajták. Így például a 10 dekagrammos kakaópor 9 forintrók 11,30 forintra, a 10 dekagrammos ét- és tejcsokoládé 13,60 forintról 17 forintra drágul – rontotta el az édesszájúak napját az árhivatal. A citrom 25-ről 30, a narancs 30-ról 39, a banán 33-ról 43 forintra drágult.

Az élelmiszereken túl, és még annál is nagyobb mértékben drágult a tömegközlekedés, igaz, nem augusztus 9-től, hanem szeptember elsejétől (abból ugye nemigen lehetett betartalékolni, nem úgy, mint lisztből, rizsből vagy más élelmiszerekből). A távolsági személyszállítási díjak szeptember 1-től átlagosan 100 százalékkal emelkednek – olvashattunk a döntésről, amire a Nemzet Legnagyobb Megszorítói is elégedetten csettinthetnek.

A távolsági buszközlekedés jegyárai 120 százalékkal emelkedtek, a teljes árú vasúti vonaljegyek duplájukra nőttek, így például egy 200 kilométerre szóló másodosztályú jegy az emelés után az addigi 50 helyett 100 forintba került. A napi munkába járás a vasúton 80, a buszokon 100 százalékkal lett drágább, a tanulóbérletek ára viszont csak 50 százalékkal nőtt. Emellett, ahogyan azt majd bő húsz évvel később Kóka János is elhatározza majd, a Lázár György vezette kormány – benne Pullai Árpád közlekedési és postaügyi miniszter – is dönt az utazási kedvezmények fokozatos és differenciált csökkentéséről. Ennek jegyében 1983 januárjától – egyidejűleg azzal, hogy a közlekedési és postaügyi minisztérium sima közlekedési tárcává alakul át – mérséklik, majd a következő években megszüntetik a foglalkozáshoz, munkahelyhez kapcsolódó kedvezményeket; olvashatjuk az ígéretet, amely korántsem valósul meg: a futballbírók például még a kétezres években is kedvezményesen utazhattak vasúton.

.