1962: három magyar akarta megölni de Gaulle-t

A Népszabadság 1962. augusztus 24-i számában a rövid hírek között jelent meg a Charles de Gaulle francia elnök elleni merénylet híre:

„Párizsból jelenti az MTI: Merényletet kíséreltek meg szerdán este de Gaulle francia elnök ellen – jelenti az AFP hírügynökség. – De Gaulle szerdán részt vett a minisztertanács párizsi ülésén, majd gépkocsival a fővárostól néhány kilométerre levő Villacoublay katonai légitámaszpontra indult, hogy onnan repülőgépen vidéki rezidenciájára utazzék. Amikor gépkocsija a repülőtérre érkezett, a merénylők tüzet nyitottak, de a golyók senkit sem sebesítettek meg.”

A tudósítás arról nem szólt, nem szólhatott, hiszen a tettesek akkor még nem voltak meg, hogy a merénylők között három magyar is volt. Egyikük, Marton Lajos könyvet írt a merényletről Meg kell ölni De Gaulle-t címmel, amit a Kossuth Kiadó jelentetett meg 2003-ban. De kicsoda is Marton Lajos?

A második világháború után beállt a Magyar Néphadseregbe, bár a rendszerrel nem szimpatizált. Katonaként a légierő országos parancsnokságán olyan iratokhoz jutott hozzá, amelyek szerinte a NATO érdeklődését is felkelthetik. Kabátja alatt a jelentéssel besétált hát 1955 júliusában a budapesti amerikai nagykövetségre és átadta a konzulnak az iratokat, majd kiment az utcára.

A forradalom után, ahol kivette részét a szovjetek elleni utcai harcokból, Franciaországba disszidált. Kapcsolatba került az OAS-sel (Titkos Hadsereg), amely ellenezte a franciák kivonulását Algériából. Miután Charles de Gaulle - az ő megítélésük szerint – cserbenhagyta Francia Algéria ügyét, a titkos hadsereg úgy döntött, megölik az elnököt.

Miután alaposan feltérképezték, hogy de Gaulle elnök milyen útvonalakon szokott menni konvojával, megkezdődött a Charlotte Corday-akció. Tudták, hogy az elnök augusztus 22-én a minisztertanács ülésén elnököl – téma az OAS elleni harc –, onnan hajtat ki a reptérre.

19:50-kor megtudják, hogy de Gaulle biztonsági szolgálata a kettes útvonalat jelölte ki, így Martonék az előzetes terveknek megfelelően elfoglalják helyüket autóikkal az Avenue de la Liberationon. A merénylők, lehetnek vagy tízen, mindannyiuknál fegyver, a rádióban a híreket hallgatják: tart-e még a minisztertanács ülése.

„20 óra 10 perckor Varga Laci azt mondja, biztos benne, hogy ma este már megint hiába vártunk – emlékezik vissza könyvében a merénylet éjszakájára Marton. – Mindjárt jövök, muszáj vizelnem. – Várj már egy kicsit! – fakad ki Bernier. Varga azonban nem vár: lefekteti a karabélyát a két ülés közé, majd kiszáll, elölről megkerüli a furgont, és a sövény előtt lecövekel. Egyszer csak azt halljuk, hogy vadul felüvölt, magyarul: - Itt vannak! Itt vannak! Mindenki azonnal kapcsol. Bernier kivágja a furgon hátsó ajtajának felső részét, és a következő pillanatban ropognak is a fegyverek. Megpillantom a két fekete Citroent, amint szélvészként közelednek, vagy 100 km/órás sebességgel.”

Martonnak gondjai akadnak Thompsonjának kibiztosításával, keze hiába keresi a zárfogantyút előbb a bal, majd a jobboldalon, az valójában felül van, a cső közepén. Végül kilövi az első két sorozatot.

„Rendületlenül lövök tovább, változatlanul az első Citroent célozva, aminek a fara kissé kitáncol. De csak három vagy négy lövést sikerül utána küldenem: a Thompson ugyanis váratlanul elakad. A konvoj közben alaposan eltávolodott, lassan lőtávolon kívül lesz.”