1976: kitör az első Ebola-járvány

1976. augusztus 26-án addig sosem látott, ijesztően gyorsan pusztító vírusfertőzés tört ki Közép-Afrikában, Zaire (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) északi részén. A járvány egy apácák üzemeltette kórházban pár nap alatt 318 emberből 280-at ölt meg. Hamarosan sikerült azonosítani a vérzéses lázzal járó betegség kórokozóját, amit az első kitörés helyszíne melletti folyó után Ebolának neveztek el. A vírusnak azóta több alfaját (Zaire-, Szudán-, Reston, Tai-, és Bundibugyo-törzs) fedezték fel, de csak egyetlen rokonát, a zöldmajom-kórként ismert afrikai betegség kórokozóját, a Marburg-vírust. Az Ebola gyorsan mutálódik, cserélgeti a génjeit, új törzseket hoz létre szinte minden új felbukkanásakor.

Az első járvány óta több mint harminc év telt el, de az orvostudomány máig nem tud mit kezdeni az Ebolával. Ismert gyógymódja nincs, védőoltás nincs, hatékony kezelési mód nincs; még azt sem tudjuk, hogy a betegség túlélői (a vírustörzstől függően 10-50 százalék között) minek köszönhetik, hogy életben maradnak. A legnagyobb rejtély pedig az, hogy mit csinál és hol van a vírus, amikor éppen nem afrikai falvakat irt ki egy-két hét leforgása alatt (az eddigi, áldozatokkal is járó, nagyobb járványok mind Afrikában törtek ki, bár a vírus feltűnt már más földrészeken is).

Az Ebola az embert gyorsabban öli meg, mint hogy igazán el tudjon terjedni, így az eddigi járványok is legfeljebb pár száz embert érintettek. Máig nem sikerült azonosítani a vírus természetes élőhelyét, illetve azt a gazdaállatot, aminek a szervezetében él, de nem fertőzi és öli meg. 1976 és 1998 között az ismert járványok környékéről 30 ezer állatból (emlősök, madarak, kétéltűek, hüllők) vettek mintát, de egyetlen alkalommal sem bukkantak a vírus nyomára.

Az Ebola testnedvekkel, a beteggel való közvetlen fizikai kontaktussal, illetve cseppfertőzéssel terjed, a súlyosabb járványok mind olyan helyeken pusztítottak, ahol aránylag sok ember él összezárva, borzasztó higéniás körülmények között (az egyik, több száz áldozattal járó kitörés egy olyan közép-afrikai kórházban történt, ahol összesen öt injekciós tűt használtak, sterilizálás nélkül). A vírus válogatás nélkül, szinte minden típusú sejtet megtámad, illetve a vérben a vérlemezkékkel reakcióba lépve olyan vegyületet képez, ami apró, sejtméretű sebeket ejt az erek falain.

A kezdeti tünetek magas, 39 fok körüli láz, fejfájás, ízületi fájdalmak, szédülés – ezt sokszor keverik össze a malária tüneteivel. Néhány napon belül elkezdődik a vérzéses láz hasmenéssel, hányással, nagyon erős fejfájással, belső vérzésekkel, beszűkült tudatállapottal. Az első tünetek megjelenése utáni 7-10 napon belül elérkezik a betegség végső állapota, amikor a szöveteket már olyan szinten roncsolja a vírus szaporodása, mint egy halálos sugárfertőzés. A horrorisztikus részleteket inkább nem taglaljuk (akit érdekel, a magyar Wikipédia hosszasan sorolja, mi minden történik a beteggel, erős idegzetűen kattintsanak bátran), a végeredmény általában az, hogy leáll a vese és a máj működése, az érfalak milliónyi apró sérülése miatt az egész testben belső, majd külső vérzés lép fel, a beteg kómába esik, és belehal a vérveszteségbe és a kiszáradásba. A végső fázisban szerencsére már nincsen tudatában a fájdalomnak, az agyszövetet ért károsodás miatt.

Az Ebola nem csak az emberre veszélyes, emberszabású majmokat is megtámad. Egy kongói rezervátumban 2002-2003-ban egy járvány a síkvidéki gorillák populációjának 93 százalékát ölte meg. A tudósok attól tartanak, hogy az amúgy is a kihalás szélén álló fajnak a vírus adhatja meg a végső lökést a kipusztulás felé, hiába sikerül visszaszorítani az orvvadászatot, és a természetes élőhelyük zsugorodását.

A jelenlegi kísérleti vakcinákkal majmokat már sikerült védetté tenni a betegség ellen, de embereken egyelőre nem működik egyetlen szer sem. Néhány hónapja egy kaliforniai laboratóriumban sikerült egy lefagyasztott Ebola-vírusról felvételeket készíteni, és megvizsgálni azt a tüskét, amit a sejtek megfertőzéséhez használ, ez talán jó kiindulópont lehet a vírus legyőzéséhez.

Mivel jelenleg gyógyíthatatlan, nagyon magas a halálozási rátája, gyorsan és könnyen terjed, az Ebola tökéletes biológiai fegyver lehet. A vírus a legmagasabb, négyes veszélyességi szintű a nemzetközileg elfogadott BSL-skálán (biosafety level). Összesen 31 kutatólabor van jelenleg a világon, ahol engedélyezett a négyes szintű vírusok vizsgálata. Az American Medical Association szerint 1992 előtt az amerikaiaknak és a szovjeteknek is volt fegyverként bevethető Ebola-vírusuk; persze hivatalosan ezek sosem léteztek, és bizonyíték sincs rá. Egyetlen eset ismert, amikor terroristák próbáltak Ebola-vírust szerezni, a hírhedt japán Aum Shinrikyo szervezet (ők álltak az 1995-ös tokiói szaringázos merénylet mögött is) küldött 1992-ben segítő orvosi csapatnak álcázott expedíciót Zairébe egy járvány helyszínére azzal a céllal, hogy próbáljanak később fegyverként bevethető vírusmintát szerezni az áldozatokból.