1985: megtalálják a Titanic roncsát

A világ leghíresebb hajója, a Titanic 1912. április 14-én este ütközött egy jéghegynek, majd pár órával később 15.-én hajnali 2 óra 20 perckor süllyedt el, miközben Southamptonból New Yorkba tartott. A hullámok között 1517 ember lelte halálát. Az első osztályon utazók közül a nőknek 94%-a, a férfiaknak 31%-a menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47%-a, a férfiaknak 14%-a maradt életben, vagyis 210 személyzettag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg, összesen 705-en élték túl a katasztrófát, ez körülbelül a hajón utazóknak az egyharmada.

Az RMS Titanic egy brit Olympic-osztályú utasszállító hajó volt. Egy óceánjáró hármas második hajójaként a Titanicot és testvéreit heti három hajós járatok kiszolgálására és a transzatlanti forgalom dominálására tervezték a White Star Line társaság számára.

1985 szeptember elsején, hetvenhárom évvel a tragédia után találták meg az utasszállító roncsát, egy amerikai-francia kutatócsoport fedezte fel Dr. Robert Ballard és Jean-Louis Michel vezetésével, négykilométeres mélységben. A felfedezők két hajóval érkeztek a hullámsírhoz, érzékeny műszereikkel még így is nyolc hetet vett igénybe a felfedezés. Már a katasztrófa után közvetlenül felmerült, hogy a roncs pontos helyét azonosítsák, és esetleg emeljék is ki a tengerből, de 1985-ig minden kísérlet sikertelenséggel zárult. A hajótestet Újfundlandtól hatszáz kilométerre délkeletre találták, 22 kilométerre a hajón utoljára rögzített koordinátáktól.

A luxustengerjáró roncsa két nagyobb darabban fekszik az Atlanti-óceán fenekén. Ballard célja, hogy a Titanic roncsát védett, háborítatlan emlékhellyé nyilvánítsa. A vele szembenállók szerint a hajó jóvátehetetlenül pusztul, a természetes folyamatok következtében is előreláthatóan 40-100 év múlva eltűnik. Megőrzésére az egyetlen lehetőség, hogy amit lehet, kimentsenek a hajóról, és védett körülmények között konzerválják. A hajó teljes kiemelése lehetetlen, mivel süllyedéskor kettétört, és a hátsó része összeomlott.