1959: Hruscsovot nem engedik be Disneylandbe

Történelmi jelentőségű utazást tett 1959 szeptemberében Nyikita Hrucsov: ő volt az első szovjet miniszterelnök, aki hivatalos úton az Egyesült Államokba látogatott. A 11 napos látogatás során Hruscsov nemcsak protokolláris programokon vett részt, hanem több olyan rendezvényen is, amely kötetlenségével a hidegháborúban szembenálló két ország feszültségeinek enyhítését szolgálta. Járt Hollywoodban, együtt ebédelt Marilyn Monroe-val, tréfálkozott kikötőmunkásokkal, hot-dogot evett Chicagóban. Elmaradt azonban egy olyan programja, amelynek kiesése, mint mondta, keserűséggel és csalódással töltötte el: biztonsági okokra hivatkozva nem engedték be Disneylandbe.

Hogy milyen is volt Hruscsov amerikai útja, arról a korabeli magyar lapokból alapos - és a kor viszonyaihoz képest meglepően szókimondó, őszinte - tájékoztatást kapunk: nemcsak a világpolitika eseményeit kiemelten kezelő Magyar Nemzet, hanem a Népszabadság is mindennap vezető helyen foglalkozott Hruscsov amerikai programjaival. Utóbbi főként összefoglaló tudósításokat közöl, míg a Nemzet számos kis cikkben, nagyon sokszor dokumentarista jelleggel – beszédek szó szerinti közlésével – számol be az útról. Az ügy fontosságát érzékelteti, hogy, mint az egy Népszabadságból kiderül, a Hazafias Népfront vidéken többfelé népfrontesteken ismertette a látogatás "fontos politikai eseményeit".

Amely 1959. szeptember 15-én kezdődött a moszkvai vnukovói reptéren. "Kedden már a kora reggeli órákban tömött autóbuszok vitték a vnukovói repülőtérre a moszkvai dolgozók ezreit, akik elhatározták, hogy kikísérik Nyikita Hruscsovot" – jelentette Magyar Nemzet moszkvai tudósítója. A reptéri idillről szóló cikk vége kitér arra is, miért volt történelmi ez az út: "a búcsúztatáson részt vett hivatalos személyiségek és egyszerű emberek hosszan integettek a felhők között eltűnő repülő-gépóriás után, amelyen először utazik szovjet miniszterelnök az Egyesült Államokba".

A lap, mint írtuk, szó szerint közölt nagyon sok beszédet – de nemcsak Hruscsovét, hanem például Eisenhowerét is –, és rengeteg cikket ír az útról. Külön cikkekben számol be a két államférfi első és második tárgyalásáról, a Fehér Házban adott díszvacsoráról, a gazdasági tárgyú, 750 millió dolláros, Szovjetunióban megvalósuló amerikai befektetésről, az egyes vacsorákon elmondott pohárköszöntőkről, a sajtóklubban mondott beszédéről, arról, hogy átutazott Washingtonból New Yorkba, majd onnan Kaliforniába, arról, hogy általános leszerelést javasol – ekkor még nem tudhatták, hogy bő két évvel később atomrakétákat telepít Kubába –, de még arról is, hogy meglátogatta a Beltsville-i mezőgazdasági kiállítást.

A lapok érdekes módon a kényes témákat sem kerülték. Az egyik sajtótájékoztatón a magyar kérdés is szóba került, derül ki a 18-i Magyar Nemzetből. Egy újságíró - nem derül ki, melyik laptól - azt kérdezte, hogyan egyeztethető össze a magyarországi orosz beavatkozással Hruscsovnak az a kijelentése, hogy nem kell beavatkozni más országok belügyeibe. Erre azt válaszolta: "Lám, az úgynevezett magyar kérdés egyeseknek a foga közé szorult, mint a döglött patkány: kellemetlen ugyan, de nem tudják kiköpni... amikor vendégként tartózkodtam Magyarországon, és a mi hős Szovjetuniónkat képviseltem... egész Magyarország úgy helyeselt nekünk, hogy nem tudom, hogyan lehetett volna nagyobb mértékben és jobban kifejezni a magyarok igazi érzéseit a Szovjetunió iránt" – mondta a derék orosz, bár egy félmondattal utalt arra, hogy azért nem teljes az összhang a két ország között: "Ők [mármint a magyarok] a szocializmust építik, mi a kommunizmust".

Egy másik példát a Népszabadságban találunk a korban szokatlan hruscsovi őszinteségre: a szovjet kormányfő egy görög származású cégvezetőhöz intézett beszédében az orosz és a görög népet testvérinek nevezte; azt mondta: "bizonyos vonatkozásban testvérek vagyunk Krisztusban".

Ahogy írtuk, az orosz pártfőtitkár-miniszterelnök látogatását számos bulváros elem díszítette, amihez néhány, a megszokott protokolltól eltérő fordulattal ő maga is hozzájárult. Hot-dogot evett Chicagóban, járt a 20th Century Fox filmgyárban, a Népszabadság címoldalas tudósítása szerint egy díszebéden találkozott Marilyn Monroe-val, Frank Sinatrával, "aki ebéd után egy dalt énekelt", Liz Taylorral, Gábor Zsazsával, Richard Burtonnel, Nat King Cole-lal és Maurice Chevalier-vel.

Az újságírókkal is szívesen elviccelődött a nagy ember: amikor például megkérdezték tőle, hogy tetszett neki New York, azt mondta, hogy olyan gyorsan vitték végig a főutcákon, hogy nem látott semmit, "kitalálhatnék valamit, de ennek semmi értelme nem lenne, maga úgyis újságíró, majd kitalál valamit". New York polgármesterét Robert Petrovics Wágnernek szólította, mondván, a gyárban, ahol egykor dolgozott, így hívták a műszakvezetőt.

A derűbe azonban némi keserűség is keveredett szeptember 19-én: ekkor ment volna oda, ahová végül nem mehetett el: Disneylandbe. "Kijelölték számomra az útvonalat, megmondták, mit nézhetek meg, hová mehetek. Így például kijelölték, hogy meglátogathatom a Disney-landot, Disney országát. Most azonban odajöttek hozzám, és azt mondták, Disney-országba ön nem mehet. Vajon miért? Talán rakétakilövő állomásokat létesítettek ott? Nem, mondták, azért nem mehet oda, mert az amerikaiak nem tudják szavatolni az ön biztonságát, ha odautazik. Mi van önöknél ott, kolera vagy pestisjárvány? Vagy talán Disney országát banditák foglalták el?... Azt hittem, szabadon járhatok, kelhetek az önök országában, most azonban azt mondják, ez lehetetlen. Ez a fordulat keserű sajnálkozást kelt bennem, és nem hallgathatom el csalódásomat" - panaszkodott egy sajtóértekezleten a Magyar Nemzet tudósítása szerint.

A Népszabadság 22-én külön cikkben számolt be arról: "úgy volt, hogy Hruscsov és családtagjai látogatást tesznek Disney-országban, abban a népszerű parkban, amelyet Walt Disney, az amerikai rajzfilmek megteremtője hozott létre 1955-ben. De a látogatásra nem került sor" - írja a lap a TASZSZ különtudósítójának jelentése nyomán. A különtudósító azonban nem volt rest: ő maga bevállalta azt az áldozatot, hogy elmenjen a parkba, és megtudja, mi történt. Disneylandet megnézték – elkísérte őt az Izvesztyija, a Pravda és a Komszomolszkaja Pravda munkatársa is –, és beszéltek Edwin Ettinger igazgatóhelyettessel.

Azonban csak annyit sikerült megtudniuk: 19-én tízezrek várták a zsúfolásig megtelt Disneylandben az orosz miniszterelnököt. Ettinger az okokról nem mondott semmit – erről később sem derült ki semmi a magyar lapokból –, a TASZSZ is csak annyit tudott kiszedni belőle: "meglepetéssel értesültünk, hogy Hruscsov akart jönni, de megakadályozták benne... Az a benyomásunk, hogy azok, akik a kezdettől fogva ellenezték Hruscsov amerikai látogatását, most is mindent elkövetnek annak megakadályozására, hogy Hruscsov nyugodt, baráti légkörben találkozzon az Egyesült Államok egyszerű polgáraival".

Az utólagos – amerikai – visszaemlékezések egyébként többféle magyarázatát adják a történetnek. Az egyik szerint az eredeti programban az szerepelt, hogy csak Hruscsov felesége és gyerekei mentek volna Disneylandbe, miközben a férjnek hivatalos programokon kellett volna részt vennie. Amikor azonban megtudta, hogy miről maradna le, akkor ő is ragaszkodott ahhoz, hogy odamehessen, amit azonban ekkor a nem megfelelő biztonsági előkészületek miatt nem engedélyeztek.

Egy másik változat szerint az amerikaiak már három héttel a szovjet vendég látogatása előtt arra készültek, hogy az egész delegációt elviszik Disneylandbe. Csakhogy végül William H. Parker Los Angeles-i rendőrkapitány úgy döntött, hogy a területen nem biztosítható megfelelően a magas rangú vendégek védelme.

Végül pedig vannak olyan szóbeszédek is: Hruscsovnak azért nem engedték meg, hogy meglátogassa a parkot, mert maga Walt Disney tagadta meg a szovjet politikus látogatását. Disneyről tudott, hogy határozottan nem volt a kommunizmus rajongója, ám azok, akik kétségbevonják ezt a teóriát, úgy érvelnek: valószínűleg épp ezért élvezte volna a lehetőséget, hogy megmutassák az oroszoknak, milyen grandiózus parkot tudtak létrehozni.