1995: Havas Henrik hatnapos államtitkárkodása

1995. november elsején állt fel Havas Henrik hivatala. A Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs ügyekkel megbízott címzetes államtitkára a bemutatkozó sajtótájékoztatón legfontosabb feladatának azt jelölte meg, hogy még a döntések előtt tájékoztassa a kormányt az intézkedések várható társadalmi hatásairól.

A Kormányszóvivői Iroda helyén létrejövő Miniszterelnöki Kabinet Kommunikációs és Sajtóirodája vezetője Szegvári Péter lett, a külföldi sajtóval Mihályi Endre tartotta a kapcsolatot, a kormányszóvivő Szabó Bella, aki azonban a sajtótájékoztatón merőben szokatlan módon elmondta: csak kényszerűségből vállalná el ezt a tisztséget, mivel politikával nemigen foglalkozott eddig és a nyilvános közszereplés is távol áll tőle. Havas erre megjegyezte: reméli, hogy Szabó Bella mégis vállalja a kormányszóvivőséget, mert ő sem szívesen lenne az, mivel nem politikai showman-szerepre szerződött.

Alig telt el néhány nap, amikor a Hét című tévéműsor közölte: a Havas-stáb egyik tagja, Mihályi Endre ellen rendőrségi vizsgálat folyik. Mihályi alapítványi ügyvivőként angol szakos tanároknak és diákoknak angliai utat ígért, de az út elmaradt, 5-7 millió forinttal pedig nem tudott elszámolni. A rendőrségen végül Mihályi saját magát jelentette fel. A Hétben azt is elmondta, hogy a pénzt nem saját céljaira fordította, az út elmaradásának oka, hogy bizonyos számlákkal akadtak gondjai.

A másnapi Népszabadságnak nyilatkozó Havas kijelentette: nem érzi magát felelősnek. De hogy ennyivel nem ússza meg, azt érezni lehetett abból, hogy az MSZP több prominense amiatt aggódott: ennek a botránynak is az amúgy is népszerűtlen kormány és az MSZP issza meg a levét. Sőt:

"Bihari Mihály arra emlékeztetett, hogy eleve rossz ötlet volt a kormány arculattervezésével bárkit is megbízni, ráadásul ere a feladatra Havas Henrik alkalmatlan."

Még egy nap elteltével Havas lemondott tisztségéről. Igaz, nem azért, mert Mihályiról kiderült: rendőrségi vizsgálat folyik ellene. Hanem:

"Lényegében azért mondok le, mert a jelen körülmények között esélyt sem látok arra, hogy a főszerkesztőkkel, az ellenzékkel és persze némely újságíróval érdemi kapcsolat jöjjön létre..."

Havas ugyanis azzal védekezett, hogy a bemutatkozó sajtótájékoztatón egyedül Mihályiról állította, hogy nem ismeri, ennek ellenére egyetlen, a sajtótájékoztatón résztvevő újságíró sem tartotta fontosnak megírni ezt, még a botrány kirobbanása után sem. Havas ezekkel az újságírókkal és főszerkesztőikkel nem akart együttműködni. A HVG-s Horváth Zoltán maliciózus és találó glosszában foglalta össze a történteket:

"A sajtó bűne valóban megbocsáthatatlan: három napig sunyin hallgatott arról, hogy egy bizonyos M. úr Havas Henriknek sem kutyája, sem macskája, sem üzletfele, sem barátja. Ellenkezőleg: államtitkárrá címzetesült kollégánknak fogalma sem volt arról, kit is vett be csapatába. Történt mindeme elhallgatás annak ellenére, hogy az említett igazság már kiderült azon a sajtóértekezletnek álcázott munkaértekezleten, amelyen a kormány új, médiafelelőseiként elővezetett urak és hölgyek bemutatkozásuk örve alatt azzal szórakoztatták a nagyérdeműt, hogy beavatva őket személyes tépelődéseikbe, tudatták, közülük ki miért nem lenne szívesen kormányszóvivő."

Havas a terveiről elmondta: visszamegy tanítani az egyetemre, egy hónapig pedig nem vesz kézbe újságot, mert a szakmáról nagyon rossz a véleménye.

Havas a kinevezés hátteréről a 2001-ben vele készült interjúkötetben (Odze György: Henrik) beszélt. Horn Gyula titkárságvezetője hívta fel Havast azzal, hogy fáradjon be a Parlamentbe, mivel a miniszterelnök ki akarja nevezni államtitkárnak.

"Elmondta, hogy kell egy kommunikációs államtitkár. A Bokros-csomag bevezetése annyira el lett baltázva, hogy ez most már elkerülhetetlen."

Még ki se nevezték, amikor megindultak a népvándorlás. Bejelentkezett Vitézy László az MTV-ből, aki el akarta mondani, hogyan alakítaná át a Híradót, jött Máté László az MSZP-ből egy listával, kiket kéne benyomni az MTV-hez, satöbbi. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy Horn - Havas szerint - nem fogadta meg a tanácsait, már azt a keveset, amit hatnapos államtitkárkodása alatt adhatott:

"Az első találkozóm Hornnal egyszerűen tragikusan végződött. Erre nincs jobb szó. Az ablaknál álltunk, az íróasztal mögött, és lelkesen magyarázta, hogy a héten lesz az első sajtótájékoztatója a MUOSZ-székházban. Annyit jegyeztem meg, hogy te oda nem mész. Megdöbbent arccal kérdezte meg, hogy miért. Elmagyaráztam neki, hogy egy sajtótájékoztató önmagában értelmetlen. Kormányülés után nyilvánvalóan meg kell tartani, a funkciója nem más, mint hogy a közérdekű információk jussanak el az állampolgárokhoz. De emellett külön sajtótájékoztatót tartani, pláne Horn Gyulának totálisan értelmetlen. Ilyen helyzetekben szinte nem lehet jól szerepelni. Rossz kérdésekkel minden politikust zavarba lehet hozni, Horn Gyulát meg aztán különösen."

A könyvből az derült ki, hogy Havas végül tényleg a Mihályi-ügy miatt mondott le, de volt ott más is: 1995 novemberében nem sokkal voltunk a Bokros-csomag után, egymást érték a tüntetések. A szakszervezeti vezetők egy része, köztük Szöllősi Istvánné a pedagógusoktól, bent ült a Parlamentben az MSZP padsoraiban, miközben támadta a kormány intézkedéseit. Szöllősiné és Horn végül egy találkozón látványosan kiegyezett egymással, de ez valójában előre le volt zsírozva, Havasnak azonban Horn nem szólt erről. Az interjúkönyv szerint Havas az eset után Hornnak támadt:

"Akkor mondd meg kérlek, minek vagyok én itt? Hülyének nézel engem? Kiadod, hogy találjam ki, miként kezeljétek a sztrájkot, és közben mindent előre megbeszéltek?"