1990: Tovább – Pozsgay nélkül
A fenti címmel jelent meg az 1990. november 12-i Népszabadság, akkor még szocialista napilap. De az ügynek, mármint Pozsgay MSZP-alelnök és frakcióvezető kilépésének az MSZP-ből, volt némi közvetlen előzménye. Nézzük csak.
November 8-án jelent meg, hogy Pozsgay levelet írt a kongresszus előtt álló MSZP elnökségének. A Népszabadság nekiszegezte a kérdést Horn Gyula pártelnöknek, aki meghökkent a kérdés hallatán.
"Honnan tud erről a Népszabadság? - kérdezett vissza meglepetten. Csak szerda reggel kapta kézhez pártunk elnöksége azt a levelet - mondta -, amelyben Pozsgay Imre bejelenti, hogy kilép a Szocialista Pártból. Ebből természetszerűleg következik, hogy lemond alelnöki, a parlamenti frakcióvezetői funkciójáról is. Pozsgay kifejezte azt a határozott kívánságát, hogy a erről a nyilvánosság ne kapjon tájékoztatást, döntésének indokait a pártkongresszus résztvevőivel levélben részletesen és konkrétan kívánja megismertetni."
Az ember azt gondolná, hogy Horn szocialista pártelnök könnyen leszerelhette volna a szocialista napilap újságíróját - ha akarta volna. De nem akarta, sőt, az imént még vérig hökkent Horn - ahogy mondani szokás - kézségesen, nógatás nélkül kifejti az ügyről a saját álláspontját, ha már megkérdezte a lap újságírója.
"Személyes véleményemként a fentiekhez a következőket fűzhetem hozzá: A Szocialista Párt minden tagjának személyes ügye eldönteni a párthoz való tartozását. Ez természetes érvényes Pozsgay Imrére is. A magam részéről sajnálom, hogy erre az elhatározásra jutott, hiszen neki kiemelkedő szerepe volt a demokratikus átalakulás végigvitelében, a Szocialista Párt létrejöttében. Megértem ugyanakkor, hogy az országban kialakult politikai légkörben nehezen tudja elviselni a baloldali eszmék iránt elkötelezett embereket érő megpróbáltatásokat."
Az MDF-es Király Zoltán és az SZDSZ-es Király Béla után Pozsgay Imre volt a harmadik, aki kilépett frakciójából és a függetlenekhez csatlakozott. De mi is volt abban a levélben? A Népszabadság a kongresszus nyitónapján, november 10-én közölte a levél teljes szövegét. Íme, egy részlet:
"Köztudott ma már, hogy 1989 forradalmas esztendejének egyik legnagyobb tette az állampárt, s nyomában a pártállam megdöntése volt. A másik nagy tette egy új, európai stílusú, de mégiscsank ránk, magyarokra hasonlító szocialista párt megteremése lehetett volna. Ez azonban nem történt meg. Nem történhetett meg, mert a rendszer romjai alól súlyos sérülésekkel kerültünk elő. És mire napvilágra jutottunk, akkorra már megváltozott az egész kelet-európai helyzet. A szabad levegőn rosszabb volt, mint a törmelékek alatt. Metsző, jeges szél fogadott bennünket. Kerestünk egy szélvédte menedéket, ahol összemelegedhetünk. Ez lett a Szocialista Párt. Mire sebeinket nyalogatva lábra kaptunk, kialakult bennünk valamiféle sajátos szolidaritás: a menedékből csak együtt léphetünk ki, s azokkal az indulatokkal, amelyek itt kialakultak benünk."
Hivatalosan a kongresszus zárónapján, november 11-én szűnt meg Pozsgay MSZP-tagsága. (A kongresszuson nem jelent mert el akarta kerülni még a látszatát is annak, hogy pártszakadást akarna előidézni.) A kongresszuson Horn így magyarázta a küldötteknek a frakcióvezető távozását:
"Pozsgay Imre tavaly október óta nehezen viselte el az MSZP-re nehezedő nyomást, s a meghiúsult köztársaságielnök-jelölti remények is kihatottak magatartására. Aktivitása kisebb lett. [...] Sokat köszönhet a párt Pozsgaynak, de Pozsgay is a pártnak. Pozsgay nem lehetett volna képviselő a pártaktivisták százainak munkája nélkül. Fájdalmat és keserűséget okozott Pozsgay Imre kilépése."
Horn reakciói tehát az idő előrehaladtával egyre keményebbek lettek. Másnap már úgy fogalmazott egy sajtótájékoztatón, hogy Pozsgay cserbenhagyta a pártot.
Pozsgay már a levelében is utalt rá, hogy egy nemzeti centrumot akart létrehozni. Későbbi politikai munkásságát ez a törekvés jellemezte, választókat viszont nemigen sikerült ehhez találnia. 1991-ben megalapította az MDF nagy kilépőjével, Bíró Zoltánnal a Nemzeti Demokrata Szövetséget, de az 1994-es választáson messze voltak a bejutáshoz szükséges küszöbtől. 1995 és 1996 között a Magyar Egységért Mozgalom elnöke, az 1998-as országgyűlési választáson az MDF képviselőjelöltjeként vérzett el. A kétezres évek közepén az Orbán Viktor kreálta Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett.